Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 25 (181. szám) - Egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP):
3561 ugyanazokat a kritériumokat kell előírni és feltételül szabni, amik sokak számára egyszerűen teljesíthetetlenek. Azt gondolom, hogy jelenleg is a legrászorultabbak, a legelesettebbek már a jelenlegi segélyezési rendsz erből is kiestek, mert valamilyen kritériumot nem tudnak teljesíteni, és hogy ez a jövőben csak romlani fog, ha ezt a törvénymódosítást így elfogjuk. Mi magunk is írtunk néhány módosító indítványt, de nem abban a reményben, hogy érdemben befolyásolni tudju k, hogy milyen is legyen a végtermék, mert még egyszer mondom, és ez a fontos belőle, hogy a liberálisok nem ebbe az irányba indulnának el a probléma kezelése érdekében, hanem mondjuk, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkájának a hatékonyabbá tétele ir ányában. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Harrach Péter) : Szép számmal vannak kétperces jelentkezők. Elsőként Soltész Miklósé a szó. SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Béki Gabriella képviselő asszony nem tudom, kivel vitatkozott, mert egyrészt szocialista beterjesztésről van szó, a szocialista kormány terjesztette be, de én nem hiszem, hogy a szocialista kormány azért terjesztette be, hogy kényszerből és büntetésből kapjanak vagy ne kapjanak t ámogatást azok, akik rászorulnak. Én ezt nem hiszem el. Ön összekeveri a motivációt és a kényszert vagy a büntetést, és ezt egyébként ránk akarja tolni mint konzervatív vagy polgári, vagy nemzeti kereszténydemokrata képviselőkre. Nagyon szépen kérem, hogy ne tolja ránk! Ez a baj akkor, és ez akkor jön elő, ha egy kis pártnak nagy településeken vannak csak polgármesterei. Nem ismerik az életet, azt kell mondanom. Budaörsön persze, a legnagyobb bevétellel rendelkező településen ez nem gond, Budapesten sem oly an nagy gond, mint mondjuk, Szabolcsban vagy bárhol máshol az országban. Én azt elhiszem, hogy ön járja az országot, de a szabad demokratáknak az eddigi összes tevékenysége mindig az volt, hogy ezeket a dolgokat szétverte. Sőt, még azt is megkockáztatom, h ogy annak idején, amikor még koalícióban voltak, akkor bizonyos szempontokat rá is kényszerített a többségi szocialista kormányra. Az iskolarendszernek az egész gondolatmenete, amit ön most említett egyébként, hogy a kistelepüléseken vagy pedig azokon a he lyeken, ahol a szülő nem is tud besegíteni a gyereknek, hogy másodiktól, harmadiktól, ötödiktől a példákban, a különböző tantárgyakban segítsen a gyermekének - persze, hogy lemarad. Persze, hogy lemarad! Amikor annak idején mi valami kicsit mást akartunk m ondani, akkor mindent mondtak rólunk, csak azt nem, hogy normálisak vagyunk, meg hogy tisztességesek vagyunk ezekkel az emberekkel szemben. De azért ha valaki kap valamit egy közösségtől, ha egy gyerek kap a családtól valamit, ha egy kis közösségben valaki kap valamit, akkor igenis azért nyújtani kell valamit, és ez nem kényszer, ez nem büntetés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De azért egy jogos elvárása azoknak, akik adót fizetnek, akik sokszor minimálbéren kényszerülnek dolgo zni, mert annyit tudnak nekik fizetni, és másik oldalról pedig alig visz haza ennek megfelelően valamit. Jogos az ő felvetésük, hogy ne haragudjon már a világ, az, aki pedig berendezkedett szociális segélyre, és utána elmegy még feketén dolgozni, kétszer a nnyit visz haza, és röhög a markába, vagy nagy Mercedesszel megy a segélyért, vagy pedig ekkora aranylánccal. Tehát én azt kérem Béki képviselő asszonytól (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy döntse el, hogy kivel vitatkozik. A mi részünkről, még egyszer megismétlem, akkor tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, ami összességében jó célt szolgál, fontos, ha valóban konstruktívan elfogadják önök is, és észreveszik azokat a módosítókat, amikre szükség van ennek a törvénynek a j avítására. Köszönöm a figyelmüket.
