Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 25 (181. szám) - Egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
3560 ebben a közmunkarendszerben. Ahogy Czomba képviselő úr az előbb elmondta, már az a mechanizmus, ahogy a kiegészítő segélyt számolni lehet, hogy tudniillik ezt a közmunkajövedelmet nem tekintjük jövedelemnek, eleve abba n teszi érdekeltté, hogy ki ne lépjen a munkaerőpiacra, mert mindjárt sokkal rosszabbul jár, feltéve, de meg nem engedve, hogy lenne lehetősége kilépni; sajnos nincs, azt is hozzá kell tenni. A másik ok, amiről eddig korábban beszéltem, az az, hogy azt gon dolom, nem segít a segélyezetteken, mert vagy ugyanabban az állapotban tartja meg őket, vagy kicsit rosszabb állapotba kerülnek, mint előzőleg voltak. És befejezésül tényleg röviden szeretnék egypár szót arról is szólni, hogy ha ezt nem, akkor mit igen. Ez t azért szeretném mindenképpen hozzátenni, mert magam is mindig nagyon elégedetlen vagyok akkor, amikor egy ellenzéki képviselő csak azt hajtogatja, hogy ez miért rossz, ez miért rossz, ez miért rossz, és nem teszi hozzá, hogy ha nem ezt kéne csinálni, akk or mit igen. Én ebben a törvényben egyetlen olyan elemet találtam, amit fenntartás nélkül tudok támogatni, ez pedig a 35 év alattiak képzése kötelezettségének az előírása. Vitatkozom Soltész képviselő úrral, aki az aggályait fogalmazta meg, miközben ő is n agyon jól tudja, hogy fontos lenne, hogy általános iskolai szintre legalább eljussanak ezek az emberek, mint ahogy az még kevés is. De előtte, azt hiszem, megint csak Czomba képviselő úr azt mondta, hogy itt van pénz, paripa, fegyver, minden, ott van a kis településen, ott van az iskola, minden elintézhető. Nem igaz, nem intézhető el. (23.40) Ahhoz, hogy ezek az emberek, ezek a fiatal felnőttek még sikerrel képezhetőek legyenek, ahhoz igen, azt gondolom, hogy speciális pedagógiai módszerek kellenek. Nem tudj a az a kisgyerekekhez szokott pedagógus megtanítani nekik a kistelepülésen azt, amire éppen szükségük van, tehát nincs meg a pénz, paripa, fegyver, arra külön áldozni kellene. De én, ha csak arról szólna a törvénymódosítás, hogy a jelenleg is részletesen é s meglehetős szigorúan előírt feltételek mellé, hogy tudniillik, milyen feltételek esetén jár valakinek a szociális segély, betegyük ezt is, hogy ha fiatal, akkor igenis képeznie kell magát, ezzel fenntartás nélkül elégedett lennék, és ezt tudnám támogatni . De hogy tényleg arról beszéljek, hogy mit kellene csinálni: van egy jól fejlett Állami Foglalkoztatási Szolgálatunk. Hihetetlenül nem hatékony, ahogy dolgozik. Milliárdokat használ föl, és nincsen eredményességmérése a munkájának. A képzés egy kulcselem az aktív foglalkoztatáspolitikában - de megnézzük valaha, hogy azoknak a képzetteknek hány százaléka tud elhelyezkedni műkörmösként meg kosárfonóként és a többi, és a többi? Hányszor pellengéreztük már ezt a Házban, hogy nem olyan foglalkozásokat, szakmáka t tanítanak, amik jobban tudnak hasznosulni! Az egésznek a logikáját kellene megfordítani, és arra képeztetni az embereket, amire a munkaerőpiac bejelentette az igényét. Jelen állapotban ezek a képzési pénzek nem hasznosulnak, elfolynak. Hihetetlenül sok p énz elfolyik, miközben a szerencsétlen rendszeres szociális segélyezetteken akarjuk megspórolni még a közfoglalkoztatás árát is. Tisztelt Képviselőtársaim! Van olyan előírása is a jelenlegi hatályos jogszabályunknak, hogy beilleszkedési programban kell rés zt vennie annak, aki segélyre pályázik, segélyre jogosult. Most ez a törvény a rendszeres szociális segélyezetteknél otthagyja a beilleszkedési programbeli kötelezettséget, miközben ők azok, akiket igazából mentesít afelől, hogy dolgozniuk lehessen, termés zetesen lehet, ha úgy alakulnak a körülmények, de ők az esélytelenebbek. Azoknál, akik rendelkezésre állnak, nem írja elő a beilleszkedési programban való részvételt. Miért is nem? Hiszen eddig is arról beszéltünk, hogy milyen súlyos szocializációs problém ák akadályozzák, hogy ők tényleg és érdemben és sikerrel és eredményesen tudjanak dolgozni. És végül, de nem utolsósorban nem vagyok benne biztos, hogy ezeket a kérdéseket egységesen lehet szabályozni, függetlenül attól, hogy milyen településről gondolkodu nk. Hiszen egészen másképp jelenik meg a munkanélküliség és a segélyezés problémája egy nagyvárosban, Budapesten egy kerületben, és egészen másképp azokban a kicsi falvakban, amik tényleg nagyon hátrányos helyzetben vannak, leszakadtak. Egészen másképp! Eg yáltalán nem vagyok biztos benne, hogy
