Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 25 (181. szám) - Egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - VÍGH ILONA (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
3553 is, hogy abban a családban hány gyerek nő, fogyasztási e gységekből kiindulva számoljuk az összeget, és ilyen módon valóban sok gyerek esetén ez akár az 56 ezer forintot is elérhette. Biztos vagyok benne, hogy egy kistelepülésen, a végeken, ahol ráadásul jóval nagyobb a munkanélküliség, ahol sokkal mostohábbak a körülmények, ez kicsaphatta a biztosítékot a lakosság körében. Kérdés most már, hogy ilyen körülmények között mi az, amit a törvény ténylegesen változtatni akar, és milyen hatással lesz képes ezt megoldani. A közfoglalkoztatásról beszélünk legtöbbet, mert ennek a törvénymódosításnak a nyíltan vállalt célja a közfoglalkoztatás méreteinek a növelése. Hogyan is oldjuk meg? Az volt a sajnálatos feladata a tárcának, hogy próbálja meg ugyanabból az összegből megoldani a segélyezési rendszer újraszabását, átszabá sát. Ne kerüljön többe. Ebből viszont az következik, hogy valahonnan el kellett venni a támogatás egy részét. Azok az aggodalmak, hogy lesz olyan és széles csoportja az eddigi segélyezetteknek, akik lényegesen kevesebb összeget fognak az államtól segély fo rmájában a szolidaritás jegyében kapni, mint korábban kaptak, ezek jogos aggodalmak. (23.00) Hadd tegyem hozzá, hogy ezek jól megjósolhatóan a sokgyermekes roma családok lesznek elsősorban. A javaslat lényege, hogy válogassuk szét az eddigi rendszeres szoc iális segélyezetteket abból a közigényből kiindulva, hogy meg kell őket dolgoztatni azért a segélyért. Ugye, emlékszünk még ezekre a kifejezésekre, amiket a polgármester urak annyira követeltek, hogy a segélyért is dolgozzanak meg az érintettek. Szóval, vá logassuk szét valami olyan logika alapján, hogy kik azok, akik nem tudnak dolgozni, és őket mentesítsük. Az ő számukra hagyjuk ott a rendszeres szociális segélyt a jelenlegi formájában, ahogy eddig is működött, és kik azok, akikre azt mondjuk, hogy nem aka rnak dolgozni, de tudnának dolgozni, őket pedig helyezzük ilyen rendelkezésreállási állományba, kapcsoljunk hozzá rendelkezésreállási támogatást, ahol viszont a támogatási összeg már adott esetben árnyéka a rendszeres szociális segélybeli lehetőségeknek. H iszen ha - még egyszer mondom - sok gyereket nevel az az aktív korú személy, akinek a rendelkezésreállási támogatás fog járni, akkor annak mondjuk, akár 56 ezer forintról 28 500 forintra, az öregségi nyugdíjminimum összegére fog zsugorodni az a támogatás, amit a jövőben megkaphat. Természetesen kapcsolódik ehhez az az ígéret, hogy de bekapcsolódhat a közfoglalkoztatásba, ami vagy sikerül vagy nem. Mert nagyságrendileg nem a 100 ezer ember számára terveződik el a közfoglalkoztatás, és jelentkezik annak a for rása. De még ha jelentkezne is a forrása, itt mondta el az előbb Simon képviselő úr azokat a nagyságrendeket, amiket egyébként én is nyár folyamán, amikor jártam a szabolcsi falvakat, tapasztaltam, hogy egy 23 ezer fős faluban 200300 fő rendszeres szociá lis segélyezett van - még nem is sok , akik közül 510 embernek tudnak, mondjuk, egy hónapig közfoglalkoztatást biztosítani a jelenlegi körülmények között. Ha nagyon ösztönözzük az önkormányzatokat, hogy szervezzék, és jobb támogatási feltételek mentén sz ervezhetik, szervezik - a dupláját, a háromszorosát? Még akkor is sokkal több ember marad ott közmunka nélkül is a csökkentett összegű segéllyel, mint amennyi foglalkoztatásra szükség lenne. Nekem nagyon súlyos kérdéseim, aggodalmam van a szétválogatással kapcsolatban is. A mentességet azok élvezik, akik nem tudnak dolgozni, egészségkárosodottak, 55 év felettiek - mert őrájuk már kevéssé tart igényt a munkaerőpiac - vagy a három vagy több gyereket egyedül nevelők, és negyediknek még hozzátesz a törvény egy helyi rendeletben szabályozott lehetőséget. Azt szeretném megkérdezni, hogy mi van az alkoholistákkal. Pontosan tudjuk, hogy ez a probléma, hogy alkoholizmus, sok százezer embert érint ebben az országban. Pontosan tudjuk, hogy azokon a kistelepüléseken meg lehetős nagy arányban érinti az embereket. Tessék nekem megmondani: betegnek tekintjük az alkoholistát, aki nem tud dolgozni, vagy majd kilökjük őket a rendelkezésreállási támogatáshoz, hogy nem akar, pedig valójában azt gondolom, hogy nem tud. Alapvető és súlyos szocializációs probléma már ezeknél az embereknél, hogy nem tudnak, nem tudnak akarni se dolgozni.
