Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 23 (158. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KÉKESI TIBOR, az összefoglalt bizottsági állásfoglalások ismertetője:
356 Milyen forrásból tudjuk biztosítani ezeket a költségeket, miből tudtuk ezt 2007ben megtenni? Azt látjuk, hogy 2006ban még körülbelül egyharmadkétharmad volt a viszony a kiadáscsökkentés és a bevételnövekedés között, míg ez 2007ben már nagyjából felefele arányban a kiadások csökkentéséből és a bevételek növekedéséből származott. 2008ra, illetve a konvergenciapálya későbbi esztendeire pedig a tervek - illetve ez évre konkrétan a kilátások is - azok, hogy nagyobb mértékben fognak a kiadáscsökkentésből építkezni ezek az adatok és kevésbé a bevételnövekedésből. Lényeges körülmény, hogy az ÁSZ már előre jelezte: elégedett, plán e a korábbi időszakhoz viszonyítva, az adóbevételek tervezésével. A számokból látszik, hogy ez visszaigazolódott, valóban jól tervezték és jól teljesültek az adóbevételi számok. A funkcionális megoszlás a költségvetés kiadásai tekintetében a főösszeghez vi szonyítva gyakorlatilag változatlan maradt. A költségvetés fő összetevőit továbbra is 60 százalékot meghaladó mértékű jóléti kiadásokkal, a működést valamelyest 15 százalék alatti mértékkel, a gazdasági funkciókat, a gazdasági feladatokat 15 százalékot val amivel meghaladó mértékű aránnyal, az adósságszolgálatot pedig 8 százalék alatti értékkel lehet jól reprezentálni a beszámoló során. A főbb kiadási tételeknél azt látjuk, hogy a családtámogatások enyhe 2 százalékkal haladták meg a tervezett mértéket, a fog yasztóiárkiegészítéseknél, illetve a gázártámogatásoknál durván 10 milliárdos megtakarítás keletkezett, miközben az egyedi és normatív támogatások 70 milliárddal haladták meg a tervezett mértéket. Itt kell szót emelni a már mások által is hangsúlyozott fe lülről nyitott tételekről, amelyek 2007ben 90 milliárddal lépték túl - ez egy kerekített szám - a tervezett mértéket. Mindenképpen lépni kell ezen a területen, hogy mind az ilyen előirányzatok számát, mind a terjedelmét csökkentsük, hosszabb távon pedig a zt az automatizmust, ami ebben a felülről nyitott tételben benne foglaltatik - tehát hogy automatikusan teljesíthető az előirányzaton túli szükséglet - ki kellene váltani , és be kellene vezetni helyette - az egyébként láthatóan nagyon jól funkcionáló tar talékrendszer egy másik kiegészítő elemével, ami a felülről nyitott tételeknél fedezetet nyújt majd az eredeti előirányzatból már nem teljesíthető mértékű kiadásokra, s akkor talán még jobban megfogható, még jobban rögzíthető lesz a költségvetési gazdálkod ás és az azzal együtt járó fegyelem. A maradványok tekintetében is megfigyelhető egy változás. A korábbi 540550 milliárd felé hajló maradványérték 2007re 400 milliárd alá került leszorításra. Persze, ez nem mind 2007ben valósult meg, itt csak a kontrasz tot akartam érzékeltetni. Viszont ez a 400 milliárd is tartalmaz egy 85 milliárdos kötelezettségvállalás nélküli előirányzatrészt. Azt hiszem, már nagyjából ott tartunk az egyébként a költségvetési gazdálkodás normál menetéből hagyományosan is származtatha tó 300350 milliárdos nagyságrendnél. Azt hiszem, ha a jövő évekre is ezt az arányt, ezt a nagyságot tudjuk hozni, akkor nem jelent problémát ennek a mértéke. A költségvetési szervek létszáma - itt is egy régebbi számot fogok majd összehasonlításként monda ni - 2007ben tovább csökkent. A központi költségvetés mintegy 15 ezer fős létszámcsökkenést mutathat fel, de az egész államigazgatás, az egész közigazgatás a 830 ezer fős létszámról 2007 végére 715 ezer főre csökkent. Ez ugyan még nem 2007ben, de a későb bi években egy 75 milliárdos tartós megtakarítást fog eredményezni. (13.30) És látjuk, hogy a nyugdíjkassza nullszaldósan alakult, az Egészségbiztosítási Alap 27 milliárdos többletre tett szert. Természetesen tudjuk, hogy mindegyikhez azon ellátások finans zírozására, amikre ugyan járulékfizetés nem vonatkozik, az államkasszának összességében nagyjából felefele arányban 800 milliárdot meghaladó összeget kellett betenni. De úgy látjuk, hogy tulajdonképpen az egyensúlyi állapot a kasszák tekintetében, a nyuge llátásnál és az egészségügyi ellátásnál elérhetővé vált. A kamatfizetésekben 100 milliárdos megtakarítás volt tapasztalható. Itt azonban meg kell jegyeznem, és ez szerintem most már tartós vita, hogy miközben a beruházásokhoz, az egyéni, a természetes szem élyek által eszközölt beruházásokhoz, például a lakásvásárláshoz a hiteleket
