Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 23 (158. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KÉKESI TIBOR, az összefoglalt bizottsági állásfoglalások ismertetője:
355 katasztrófák vagy a mezőgazdaságnak az ilyen szempontból hátrányos időszaka bizonybizony többször is aszállyal és árvízzel is sújtotta Magyarországot ebben az időszakban. Az erőteljes korrekciónak azonban, ahogy em lítettem, volt másik serpenyője is, ahol áldozatokat kellett hozni. Ahogy már korábban is, akárcsak a költségvetés vitájánál is előre jeleztük, volt növekedési áldozat. A növekedési áldozat úgy szól, hogy 2007ben csak 1,3 százalékkal tudott bővülni a magy ar gazdaság. Pozitív példa még ebben is a PM, így a költségvetés előrejelzése, hiszen még relatíve ez volt az egyik legpesszimistább ilyen szempontból, azonban ha mégis egymás mellé helyezzük, jelentős a távolság a 2,2 százalékos várakozás és az 1,3 százal ékos teljesítés között. Most az indokokat még egyszer nem idézem fel, de természetesen ennek alapja volt nagyjából az elmondott belföldi fogyasztáscsökkenés, a jövedelmek visszafogott volta, a 4,8 százalékos csökkenése, és persze idetartozik a nyugellátáso knak is a 2,2 százalékos csökkenése. (13.20) E két adat egymás mellé helyezése azért fontos, mert a nyugellátásban vagy az ezzel összefüggő kiegészítő járadékokban, járulékokban, ellátásokban részesülők most e két adat mentén láthatják, hogy mire is jó a s vájci indexálás. Amikor fut a gazdaság, egy visszafogottabb növekedés következik be, azonban amikor a jövedelemtulajdonosok veszteséget szenvednek el azért, mert a költségvetés hiányát javítani kell, akkor az általuk elszenvedett jövedelemveszteséget korlá tozza, csökkenti ez a módszer, tehát amikor kedvező helyzetben leszünk, ez nyilván javít majd az ő pozíciójukon is. A beruházások és a foglalkoztatás nagyjából stagnált. A foglalkoztatási adatok tekintetében is érdemes elgondolkodni - 2008ban már erősen a középpontba helyeztük, hogy elsősorban a foglalkoztatáson keresztül kell javítani a magyar gazdaság versenyképességén , hogy 2008ban Európában talán az uniós tagállamok között egyedüli helyen csökkent a foglalkoztatás mértéke, igaz, hogy a 7,4 százaléko s munkanélküliség is minimális mértékű javulást jelent. Azt látjuk, hogy a mindig dicsért Szlovákia a maga 11 százalékos munkanélküliségi adatával mögöttünk kullog, és elég jól látható a távolság, de mondhatni, hogy ő dinamikusan javítja ezeket az adatokat , nálunk pedig - ahogy említettem - egyfajta stagnálás tapasztalható. Visszakanyarodva a kevésbé kedvező vagy éppen nem kedvező adatokra: azt látjuk például a közvetlen tőkebefektetéseknél, hogy - ha az egyszeri hatásokat kiemeljük - ezek mértéke változatl an, mivel a múlt év végén egy egyszeri, igen nagy összegű, közel a GDP 2 százalékát kitevő, konkrétan a Budapest Airportot jelentő privatizációs ügyletre került sor, ami 2007ben nyilván nem ismétlődött meg. Ezzel viszont alacsonyabb mértékű közvetlen külf öldi tőkeberuházás történt Magyarországon. Ez is indoka lehet a gazdasági teljesítmény ilyen mértékű alakulásának. S itt meg lehet jegyezni még a fogyasztói árak alakulását is, ami tendenciájában ugyan megfelelt az eredeti terveknek, azonban a már hivatkoz ott áremelkedések, amelyek döntően külföldről, tehát objektív hatásként jelentkeztek Magyarországon, egy 2 százalékos fölfelé történő eltolódással reagáltak. Ezek persze nem épültek be, mint hallottuk, a maginflációra érdemben nem gyakoroltak olyan hatást, amely azt mutatná, hogy az inflációs várakozások megnőttek, de természetesen nem szabad olyan lépéseket tenni a magyar gazdaságban, a költségvetésben, amelyek fokoznák és felfelé hajtanák az inflációs várakozásokat. Fontos kérdés, hogy milyen forrásból va lósultak meg ezek a teljesítmények. De előbb hadd utaljak arra, ha ezeket az adatokat egy uniós összehasonlításban mind egy kalap alá vesszük, akkor azt látjuk, hogy bár az adataink még sokszor nem a legjobbak között szerepelnek - utaltam már arra, hogy a költségvetési hiány mértéke az európai 27ek között még mindig Magyarországon a legnagyobb , de a legtöbb ország, illetve az uniós átlag ott, ahol pont ellenkező irányba lenne negatív, kedvezőtlen irányba megy lefelé, míg a magyar adatok ha nem is mindig kedvező pozícióból, de felfelé, azaz kedvező irányba történő elmozdulást mutatnak. Ezt hívjuk konvergenciának, felzárkózásnak. Biztos más országok is elgondolkoznak azon, hogy eddig mit csináltak rosszul, és majd megpróbálnak a gazdaságukba beavatkozni. Mi ezt 2006ban már megcselekedtük, s csak ezen a konvergenciapályán kell végigmenni, és ezt a konvergenciaprogramot kell teljesíteni.
