Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 23 (158. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KÉKESI TIBOR, az összefoglalt bizottsági állásfoglalások ismertetője:
354 fi gyelembe kellene venni valóságos teherként, valóságos bevételként. Mára azonban ez az úgynevezett ESAhíd minimálisra, 0,1 százalékra zsugorodott, ami nemcsak a költségtakarékosság, a bevételek beszedésének hatékonyságát mutatja, hanem ezeknek az év között i mozgásoknak a redukcióját, a költségvetési fegyelem ez irányú és jelentős mértékű javulását is mutatja. A másik ilyen lényegi és fontos mutatószáma a költségvetésnek, illetve a költségvetési zárszámadásnak, az az államadósság mértéke, az államháztartás ö sszesített hiánya. Ennek a konvergenciaprogramban - amire eddig nem is hivatkoztam, pedig akár jó lett volna ezzel is kezdeni - erre az évre 71,3 százalék volt az előirányzott mértéke. Nos, számos tényező következtében, egyrészt hogy már 2006ban is egy al acsonyabb szinten sikerült ezt hozni, így aztán a kamatszolgáltatások lejjebb mentek, a különféle devizaviszonyokban azért az árfolyamok nem alakultak olyan rosszul, mint ahogy ezt a tervezés folyamán eleve feltételezték, és ezt a hozamok tekintetében is é rzékelni lehetett, a 71 százalékra felfutó államadósságot tulajdonképpen 66 százaléknál sikerült levágni. Már az előző évben is lényegében ennél a számnál voltunk, most egy minimális, egy 0,4 százalékos emelkedés volt tapasztalható 2007ben, és 66 százalék on sikerült megtartani, remélem, megfordítani az államadósság alakulását, az államadósság növekedésének irányát vagy változásának irányát. Bár a tervek szerint most 2008ban egy 0,6 százalékos emelkedésnek kellene bekövetkezni, de én erősen bízom, hogy aho gy a hiány mértéke is lejjebb kúszik, úgy az államadósságot is sikerül ezen a mértéken megtartani, de persze ezzel nem akarok irreális várakozásokat kelteni. Azt gondolom, hogy most tanúi lehetünk, bizonyítékát kaptuk annak, hogy az adósságspirált sikerült megállítani, ez már majd lefelé mutató tendenciába csap át, és így megnyílik annak az esélye, hogy nem egyik évről a másikra, de szép lassan kinőhetjük azt az adósságot, amibe hazánk nem az utóbbi években, de az elmúlt évtizedekben belemanőverezte magát. Itt érdemes azért néhány összehasonlító adatot felsoroljak, mert a magyar adósságállomány mértéke az eurózóna adósságmértékének felel meg. Tudjuk, az eurózónában azok az országok találhatók meg, akik már alkalmasnak találtattak arra, hogy bevezethessék az eurót mint közös valutát. Tehát Magyarországnak ilyen szinten van az adósságszolgálati rátája. Igaz, ebben az országcsoportban található néhány ország, amely ennél is magasabb adósságszolgálattal rendelkezik, például Olaszország tartósan 100 százalék felet ti ilyen adattal bír; Belgium az utóbbi években próbálta meg áttörni ezt a mértéket sikerrel, és mostanra már csak 85 százalék az adósságmérték; és még Görögország, amelyik itt felidézhető, amelynek szintén nem sikerült a maastrichti kritériumnak nevezett 60 százalék alá ledolgozni az adósságmértéket, ők 95 százalékos adósságmértékkel dicsekedhetnek, de mi úgy nagyjából a francia, a német, kicsit az osztrák adósságállományt meghaladó mértékű állománnyal rendelkezünk. Azt gondolom, hogy a jó irányba fordult tendencia ezen is rövidesen, akár már - mint jeleztem - a 2008. évi értékeléskor megjelenhet. A további, nevezzük makroadatoknak, tekintetében vannak jó és vannak kevésbé vagy akár kifejezetten kellemetlen tendenciát mutató adatok. A jókkal kezdve, és nyil ván a rosszabbaknak majd az ellenzéki kollégák szentelnek nagyobb teret, a külkereskedelmi adatok azok, amelyek, azt hiszem, büszkeséggel is eltölthetnek bennünket. Továbbra is rendkívül dinamikus és jó adatot szolgáltat nekünk a kivitel. Az export az elmú lt esztendőben 14,2 százalékkal tudott emelkedni, és ezzel szemben a behozatal, az import csupán 12 százalékot produkált. Ez a differencia az, ami pótolja, mintegy kiváltja a belső fogyasztás ennél egy kicsit alacsonyabb mértékű elmúlt évi csökkenését. Teh át a magyar gazdaság ebben a tekintetben is egyfajta egyensúlyi pályán tudott maradni. Ennek a jó teljesítménynek az eredményeképpen az áruforgalmi egyenlegünk lényegében egyensúlyba került, még egy pici mínusz van, de ezt is ebben az évben már a máig isme rt adatok szerint pozitívba fordítottuk. Most már több százmillió euró többletünk van az áruforgalomban. A jó teljesítmény történt dacára annak, hogy mi sem úsztuk meg, mint kis nyitott gazdaság azt, hogy a növekvő nyersanyagárak és elsősorban az energiaár ak, illetve a minket is sújtó természeti
