Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 23 (158. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke:
350 és a 2013. évek közötti időre vonatkozó költségvetését, és tudvalevő, hogy a pályáztatás, valamint a források igénybevéte léhez szükséges más intézkedések csak a költségvetés jóváhagyását követően voltak indíthatók. Az ellenőrzések mindemellett azt is felszínre hozták, hogy az uniós forrásokat is hasznosító beruházások előkészítése, vezénylése tekintetében tipikus és visszaté rő megalapozási, szervezési és koordinációs hiányosságok is hozzájárultak a fejlesztések késéséhez, elhúzódásához. Az elmúlt évi hiány viszonylag kedvező alakulása folytán az államadósság éves növekedési üteme elmaradt a megelőző fél évtizedben jellemző mé rtéktől. Hangsúlyozom, növekedési ütemről van szó. Alacsonyabb volt a tervezettnél is, ám 2007 végén az állomány így is közel 900 milliárd forinttal meghaladta az előző évit. Új jelenségként kell említenünk: a központi költségvetés felé fennálló adótartozá sok növekedtek. Összegük megközelítőleg azonos például az államadósság elmúlt évi kamattérítésének költségvetési kiadásával, megegyezik az egészségügyre fordított kiadások felével, illetve a nyugellátási kiadások harmadával vagy a családi pótlék kiadásaina k kétszeresével. A hátraléknövekedésben közrejátszott az is, hogy a visszaeső gazdasági növekedés folytán - különösen a kis- és közepes gazdasági társaságoknál - likviditási problémák merültek fel. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Elnök Úr! Tis ztelt Miniszter Úr! A konvergenciaprogram mindenekelőtt az államháztartási hiány gyors és számottevő csökkentésére irányul. Emellett a közszféra működésének reformértékű korszerűsítését is célul tűzte a kormány. A változásokat négy fő területen tervezték, mégpedig a tágabban értelmezett közigazgatás és annak részeként a közpénzügyek, továbbá az egészségügy, az oktatás és a nyugdíjrendszer körében. A kormány ismétlődő erőfeszítéseket, kísérleteket tett, különböző ésszerűsítő, racionalizáló jellegű intézkedés eket kezdeményezett több szálon is. Több szálon is megindította az esetenként szervezeti átalakulásokkal is együtt járó változtatásokat. Nem készült azonban önálló, átfogó és teljes körű program, fejlesztési stratégia. A rövidebb távú, a stabilizációt, a k onszolidációt előmozdító bevételnövelő és kiadásmérséklő intézkedések nem ritkán összekeveredtek a reformjellegűnek tartott intézkedésekkel. A konszolidáción túlmutató előrelépést, a fenntartható növekedési pályára állást nem könnyíti meg, hogy még nem tör tént meg az egyik legfontosabb alapkérdés rendező elveinek tisztázása, így az állam által vállalható közfeladatok tartalmának és terjedelmének körülhatárolása - nem először beszélek róla. Mindez pedig azért is sürgető lenne, mert a fenntartható fejlődés és a finanszírozható növekedés nemcsak a stabilizációs intézkedésektől, hanem a modernizációt szolgáló különböző további megmozdulásoktól is függ, a kihívásokhoz való alkalmazkodás - mondjuk így - kevéssé számszerűsíthető felkészülési, döntési, adaptációs té nyezőitől, valamint ezt is ki kell mondanunk, etikai és morális faktoraitól is. A felzárkózásra, a konvergencia folyamatára - nálunk, Magyarországon itt és most különös súllyal - a különböző állami és gazdasági képességek, a társadalmi azonosulás és a közb izalom feltételei egyaránt hatást gyakorolnak. Ez az Állami Számvevőszék vizsgálati jelentésében is jól látható. Mindez természetesen nem a közszféra, a költségvetés helyzetét, a költségvetés mellett a közszféra kiegyensúlyozott működését, hanem a nemzetga zdaság egészének versenyképességét is meghatározóan befolyásolja. A zárszámadás alapján az államháztartás működésének kiegyensúlyozása szempontjából mindenképpen figyelemre méltó, hogy a társadalombiztosítás többlettel zárta a múlt évet. Ehhez azonban a ko rmányzati racionalizáló intézkedések mellett az is hozzájárult, hogy a bevételeket a központi költségvetésnek 2007ben is ki kellett egészíteni. A kiegészítés a teljes államháztartás tekintetében hiánynövelő tényező volt. A Nyugdíjbiztosítá si Alap - közvetlen költségvetési támogatással kiegészített - bevételei fedezték a kiegészítő nyugdíjemelést és a nyugdíjakra ható automatizmusok tervezettnél magasabb pénzigényét is, mint erről a miniszter úr beszámolt. Az alap saját tőkéje azonban tovább ra is negatív előjelű, ami a járulékkintlévőség értékvesztésének a következménye.
