Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 25 (181. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP):
3370 egyházak vallási tanításait, de ugyanakkor nem korlátozza, nem sérti azoknak a szülőknek a jogait sem, akik nem igénylik ezt a típusú, ezt a fajta vallási tanítást a gyerekeik életében. Azt gondolom, ez egy jó és szer encsés egyensúly. Vitákban született meg, de megnyugtató jogi szabályozást nyújt. Olyan jogi szabályozást, amelyik elsősorban védi a diákok és a családok jogait, szabadságát abban, hogy megválasszák a gyerekek számára nyújtott nevelést. És védi természetes en az egyházi közösségek feladatellátását, azt is, hogy ők betölthessék társadalmi küldetésüket. Érdemes erről ma itt megemlékezni, amikor sokat vitatkozunk, amikor gyakran keressük más területeken az egyház és állam viszonyában az egyensúlyokat, hogy lám, van olyan terület, amelyik jogilag szabályozott, pénzügyileg megnyugtatóan működik, és amelyikkel nincsenek problémák, nincsenek gondok, amelyek között nincs vita. Ezért köszönettel tartozunk a helyi közösségeknek, ahol az intézmények, az iskolai gazgatók megtalálják a jó egyensúlyokat, megtalálják a jó megoldásokat, és természetesen köszönettel tartozunk a hittanoktatóknak, az egyházak vezetőinek, a felekezetek papjainak, akik ezen a területen is próbálnak mérsékletet tanúsítani, és olyan megoldás t találni, amely nem kelt feszültségeket; épp ellenkezőleg: a társadalmi béke irányába hat. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Medgyasszay László frakcióvezetőhelyettes úr, a Kereszténydemokrata Néppártból. DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha egy fontos közfeladatot meg akarunk oldani, akkor általában egy munkaszervezetet kell létrehozni. Ha a szervezet kialakítása rossz elképzelé s szerint történik, ha szegényesek vagy hiányoznak az anyagitárgyi feltételek, dolgozhatnak ott a legkiválóbb és leglelkiismeretesebb szakemberek, kudarcra vannak ítélve, vagy jobb esetben vért izzadnak, hogy elkerüljék a még megengedettnél nagyobb hibáka t. Az élelmiszerláncellenőrző szervezet e kategóriába tartozik sajnos. Volt egyszer persze egy állategészségügyi és élelmiszerellenőrzési szolgálat, amelynek tevékenységében az ésszerű fejlesztés során fokozatosan az élelmiszerellenőrzés kapott nagyobb hangsúlyt. Itt egységesült az élelmiszerhigiéniával kapcsolatos munka, beépült a minőségellenőrzés, a takarmányellenőrzés egy része, mindez a biztonságos élelmiszerellátás jegyében. Ennek a jól felépített rendszernek a továbbfejlesztése helyett betere lték a szakembergárdát egy olyan karámba, ahol egymással köszönő viszonyban sem lévő tevékenységek kerültek egy kalap alá. Az élelmiszerlánc biztonságát ellenőrző minden rendű és rangú szakemberek természetesen e keretek között is mindent elkövetnek, hogy az asztalunkra egészséges élelmiszer kerüljön. Létszámban lecsökkentve, költségvetésileg megnyomorítva, irányításban bürokratizálva folytatják a sokszor rabszolgamunkát. Aztán időnként robban egyegy bomba. Legutóbb az aranyló, ragacsos méz. Az “aranyló” j elző szóljon a valódinak, a “ragacsos” a hamisítottnak. Az eset ismert: a sajtó széles és egyre szélesedő köre szállt rá a mézhamisítókra, és miután a közvélemény nem kapott időben számára érthető és elfogadható tájékoztatást, előtérbe került a fantáziálás , a gyanúsítgatás. Állatorvosként sem mondom - nem mondhatom , hogy minden kollégám a feladata magaslatán áll, hogy mindenki feddhetetlen, de hogy maga a szervezet, annak vezetői falazzanak, elképzelhetetlen és vissza kell utasítani! Már csak azért sem, m ert az állatorvosi kar nyitott. Itt nincsenek titkok. Azt hiszem, erről még hosszan beszélhetnék, de most hagyjuk, nézzük a közigazgatást! Az utóbbi években egyre erősödött az igény a kicsi és olcsó közigazgatás iránt. Már csak azt kell eldönteni, hogy mi a kicsi és mi az olcsó. El kell dönteni: a közigazgatás - legalábbis az élelmiszerláncellenőrzés tekintetében - csupán kiadása vagy beruházása az államnak? Hogy miért? Egyre erősebb a felismerés, hogy az élelmiszer kivételes termék, és a jelenleginél kemé nyebb
