Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 23 (158. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
335 módosításoknál n e az aktuálpolitikai célok, hanem az alkalmazhatóság és a szakmai szempontok érvényesüljenek. Egy másik problémakör, amely lényeges koncepcionális területet érint, és nemcsak most, az imént előttem szóló Rubovszky György képviselő úr, hanem már a Parlament falai között és kívül is évek óta sokszor és sok szempontból vitatkoztunk ár, ez az ingatlannyilvántartás jelenlegi szabályozásának megváltoztatása és a bírósági kontrollnak igényeink szerint már az elsőfokú eljárásban az első pillanattól történő érvénye sítése kérdéskörének az elemzése - évtizedes vita. A Vékásbizottság a saját tervezetének alapelvei között, tehát igen nagy súlyú kérdésként fogalmazta meg azt az igényt, hogy az ingatlannyilvántartás az FVMtől kerüljön át vagy vissza a bíróságokhoz. Cél szerű kiindulni abból az alapkérdésből, hogy az ingatlanforgalom világában általában sokmilliós, néha sok száz milliós ingatlanok cserélnek gazdát, és a szerződések alapján a tulajdonosváltozás bejegyzése megtörténik. Jogi hiba esetén ma is lehetséges pers ze a bírói jogorvoslat, de időben és költségekben egyaránt értelmetlen többletterhet jelent a sérelmet szenvedetteknek, ha a hibát nem a szerződés benyújtása után, az elsőfokú eljárás során lehetne kiküszöbölni, hanem csak bonyolult jogorvoslati úton. Ez f elesleges időveszteséget és tetemes költséget is jelent az érintetteknek. Az előző parlamenti ciklusban az igazságügyi tárca részletesen vizsgálta ezt a kérdést - egyébként persze korábban is. Ennek a vizsgálatnak a során tanulmányoztuk az osztrák megoldás t, amely osztrák jogrend és intézményrendszer mindenki által tudottan nagyon sok hasonlóságot mutat a magyar hagyományokhoz, a magyarországi jogrendhez. Imponálóan gyorsan és jól működik az osztrák ingatlannyilvántartási rendszer úgy, hogy közvetlen bírói kontroll alatt áll. Teljes mértékben az informatikát felhasználva, elektronizált úton működik a dolog, az ingatlanok döntő többségének a tulajdonosváltozását néhány nap alatt bejegyzik, a három hétnél hosszabb ügyekről külön jelentést kell készítenie az ü gyintézőnek. Tehát alapvetően nagymértékben jól működik ez a rendszer. A mai szabályozás jól mutatja azt a túlszabályozottságot, túlbürokratizáltságot az ingatlannyilvántartás terén, amelyet meg kellene szüntetni. Maga az ingatlannyilvántartásról szóló t örvény fogalmaz úgy, hogy csak akkor alkalmas a tulajdonjog bejegyzésére az adásvételi szerződés, ha az ügyvéd az “ellenjegyzem” kifejezést írja a szerződés végére. Nesze neked, szerződési szabadság! Az ellenjegyzés egy jogilag releváns aktus, amely egy el járást, az ügyvédi közreműködést foglalja magában. Nem a szó, nem a kifejezés odaillesztése és annak kizárólagos léte, hanem az ellenjegyzésnek mint jogi aktusnak a teljessége az, amelyre szükség van ahhoz, hogy érvényesen létrejöjjön az adásvételi szerződ és. Mellesleg a javaslat erényeként szeretném megemlíteni, hogy az ingatlanok adásvételi szerződésénél érvényességi kellék lesz az ügyvédi közreműködés - ezt önmagában véve egyébként helyesnek tartom. (11.40) Tehát azt hiszem, itt érdemes megfontolni egy l ehetséges változás szükségességét. További komoly probléma és a leendő új Ptk.nak a jogrendben elfoglalt helyét is alapvetően érinti az, ahogyan a jogi szakkifejezéseket, a jogilag releváns fogalmakat a hetedik könyvben a javaslat szabályozza. Minden joga lkalmazó jól ismeri a mára kialakult szörnyű helyzetet: törvények tucatjai kezdődnek vagy zárulnak azokkal a rendelkezésekkel, amelyek úgy hangoznak, hogy “e törvény alkalmazásában”, kettőspont, és utána egészen elképesztő értelmezések következnek. E rende lkezéseknek sokszor közös jellemzője, hogy többnyire az állampolgárok szerződési szabadságát csorbítják, és különösen az, hogy a hatóságok önkényes jogértelmezésének fontos forrását képezik. Mellesleg nagyon gyakran egymással ellentétes megfogalmazások tal álhatók, vagy legalábbis össze nem egyeztethető megfogalmazások a különböző törvényekben. Talán az egyik legjellemzőbb példa az adózás rendjéről szóló törvény, amelyben olyan fogalommeghatározásokat találhatunk például, mint az állandó lakóhely, a fióktele p, az irat, a munkaviszony vagy a vállalkozási tevékenység, és hosszasan sorolhatnám még. Más törvényekben ezek a fogalmak sokszor teljesen mást jelentenek, hogy a hétköznapi értelemben vett egyszerű nyelvtani értelmezésről már ne is beszéljünk.
