Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 23 (158. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
332 esetekkel, jogügyletekkel, sokszor tudtán kívül is , mint az alkotmány rendelkezéseivel. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy egy korszakos jelentőségű törvénykönyvről van szó, amely komoly és hosszú távú hatást gyakorolhat az ország jogi kultúrájára is. (11.20) Ezért különösen fontos most, amikor oly gyakra n elhangzik a jogos igény, hogy a politikai ellentéteket szorítsuk háttérbe, hogy ebben a kérdésben valóban a szakmaiság legyen a fő szempont. Az új polgári törvénykönyv ugyanis nem elsősorban politikai, hanem főleg szakmai kérdés, még akkor is, ha áttétel esen rengeteg olyan ügyet érint, amelyről vitatkozunk egyébként a Parlament falain kívül és belül. Lehetnek eltérő nézeteink például a regisztrált élettársi kapcsolatot illetően, vagy mondjuk a gyűlöletbeszéd megítéléséről, vagy a szerződési szabadság kérd ésében, de azt gondolom, hogy a polgári törvénykönyvet nem szabad kizárólag ezek alapján értékelni. Egy olyan átfogó törvénykönyvről van szó, amelynek a vitája során szem előtt kell tartani a koherenciát, a jogszabályon és a jogrenden belüli koherenciát eg yaránt. Nem lehet ad hoc ötletekkel módosítani ezt a törvényt. A meggondolatlan módosítások nemcsak az egységet képesek súlyosan megbontani, hanem egyúttal degradálnák azoknak a kiváló szakembereknek a munkáját is, akik évekig dolgoztak az új polgári törvé nykönyv tervezetén. Egy új polgári törvénykönyv benyújtása azonban egyértelműen egy értékválasztást is jelent, tagadhatatlanul tükröz egyfajta jogfelfogást. A legtöbb vita, a legnagyobb véleményeltérés bizonyosan ezen a téren mutatható majd ki. Ezekben a k érdésekben már jóval nehezebb lesz egyezségre jutnunk. Hónapok vannak még hátra a szavazásig, ki kell használni ezt a rendelkezésre álló időt arra, hogy a szakma elfogadja a javaslatot. A legfontosabb ugyanis a jogásztársadalom teljes támogatása. Ha az új törvénykönyv nem élvezi a szakma bizalmát, akkor nem szabad megszavaznunk. Fel kell mérnünk a kifogásokat, és rugalmasnak kell lennünk, hiszen van még idő változtatni. Egyúttal azonban el kell kerülnünk az előbb említett, ötletszerű módosítgatásokat. Persz e az is igaz, hogy nem találnánk két olyan neves polgári jogászt hazánkban, akik azonos tartalmú törvényt látnának szívesen a most hatályos helyett. Ezt a képtelennek látszó feladatot kell tehát teljesítenünk, amely biztosan nem lesz könnyű. Egy új polgári törvénykönyv létrehozása tehát értékválasztást jelent. A tervezetből világosan kiderül, hogy a szakértők, a kodifikátorok, a jogalkotók mit gondolnak olyan alapvető kérdésekről, mint a szabadságjogok, az állampolgárok viszonya egymáshoz és az államhoz, a polgári törvénykönyvnek a jogrendben elfoglalt helye, és erről később még szeretnék néhány szót szólni. Jogászi pályafutásom kezdete óta évről évre visszatérően, rendszeresen szembesülök azzal, hogy a hatályos polgári törvénykönyv korszerűtlen, az idő megh aladta azt, és feltétlenül egy új Ptk.ra van szükség, mert a jelenlegi sok új dolognak gátja. A több mint 50 jelentős módosítás jelzi, hogy bármilyen színvonalon alkották is meg az 1959es törvényt, a piacgazdaságra való áttérés, a gazdaságiéletmódbeli v áltozások indokolttá teszik az újítást. Egy egyszerű példát hadd említsek! Az 1959es jogalkotók természetesen nem lehettek tekintettel például az elektronikus kereskedelem elterjedésére, hiszen ilyenről akkor még szó sem volt. A koncepció viszont azt is s zabályozza, hogy az általános szerződési feltételeket az interneten közzé kell tenni. De ez csak egy persze a rengeteg változás közül, amelyek az új törvénykönyv megalkotását és életbelépését szükségessé teszik. Felmerül persze a kérdés, hogy milyen legyen ez az új törvénykönyv. Egyes országok, például Hollandia esete azt mutatja, hogy érdemes volt újítani, érdemes volt bátran belevágni egy kezdeményezésbe, egy új törvény kidolgozásába, persze hosszúhosszú évek során. Az bizonyosan méltányolható, hogy az e lőttünk fekvő javaslat - ahogyan az egyébként az indokolásában is szerepel, de tudhatjuk is - nem választott külföldi modellt az új tervezet kidolgozásakor, azaz nem egy, a német, osztrák vagy svájci modell átvételéről van szó. Ez azonban szerencsére nem j elenti azt, hogy a jogalkotó ne lett volna tekintettel a külföldi kodifikációs példákra és eredményekre vagy éppen az európai uniós jogharmonizációs törekvésekre, és ez persze így helyes. Ma már nem elszigetelten élünk Európától, a világ a globális verseny ről szól, nekünk is ehhez kell alkalmazkodnunk.
