Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 18 (178. szám) - A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2987 szabályozást szeretnénk, amit megért az egyszerű ember is, és nem kell külön lefordí tani neki érthető nyelvre, hogy mi van a szabályzatban leírva. Ez volna a mi kérésünk, és még egy: ha most tényleg egy új regisztrációs rendszerben új számokat kell megtanulni a gazdáknak, akkor ez a végén összekeverhető lesz, és akkor egy bonyolult helyze t alakul ki. Én bízom benne, hogy az az európai regisztrációs szám, az a tízjegyű, ami most szerepel a gazdák nyilvántartásában, megmarad. Kérdezem is egyúttal. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Horváth János képviselő úr fels zólalása következik, Fidesz. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslat a kölcsönös megfeleltetés tárgyában már eddig is számos kérdést vetett föl. Én magam tanulmányozva, értelmezve ezt a javaslatot még ennél több et is megjelöltem. A legelső megjegyzésem kérdés tisztelt képviselőtársaimhoz: valóban, miért is tesszük ezt mi ma, s miért nem akkor, amikor készen vagyunk rá? (Gőgös Zoltán: Ez kötelező.) Ó, én személy szerint készen vagyok arról szólni, amit a kezembe k aptam a kormánytól, egy törvényjavaslatot. Azonban, tisztelt Országgyűlés, ez az anyag nem kész arra, hogy törvényjavaslatnak tekintessék. Az igaz, hogy módosításnak jelölték meg, igen, módosítása egy törvénynek. Na de a törvény törvényléte is kérdéses! Ez t képviselőtársaim már vitatták, kérdezték. Számomra, törvényhozó számára ez azt jelenti, hogy üresjáratban vagyunk éppen, kijelentettük, hogy ma este 7 órától 8ig vagy valamikor, az Úrnak 2008. esztendejében november hányadikán elhatározzuk, hogy üresjár atban leszünk. Hát ez van. Pótcselekvés? Törvényhozó nyelven így is szoktuk mondani. Vagy egyszerűen valamiféle naivság? Nem jó ez, tudjuk ezt mi jobban is csinálni. A magyar kormány földművelési ágazata egy jól felkészült apparátus, olyan emberek vannak o tt, akik ezt tudják, de valahogyan én azt gondolom, hogy politikai szándékból félig sült, félve sült anyag hozatott ide. Valami miatt sürgős volt valakinek, vagy politikai motivációból, vagy valakinek az apparátuson belül. Ezek után én mégis folytatom a fö lszólalásomat, tisztelt Országgyűlés. Mert mondhatnám azt, Horváth János képviselő úr, elmondtad, amit gondolsz róla, most már akkor leülsz, mert a további szélmalomharc, megvárjuk, amíg majd itt érdembeli anyag lesz előttünk. Mégis, tisztelt Országgyűlés, engedtessék meg, hogy tovább folytassam; magammal is konzisztenciális maradok. Azzal a szándékkal folytatom a felszólalásomat, hogy amit most elmondok, megjegyzek - tisztelettel mondom a földművelési kormányzatnak is, de az egész kormányzatnak , az javas lat, megjegyzéseket, javaslatokat teszek le tisztelettel a tisztelt Ház asztalára. Ilyeneket, hogy a kölcsönös megfeleltetés gondolata valóban igen jó, azonban hiányos, vagy talán úgy mondhatnám, hogy jó, de sokkal jobb lehetne, sokkal többet teljesíthetne . Mégpedig hogyan? Úgy, hogyha a támogatás jellegét ennek a folyamatnak jól megnéznék, mert a kölcsönös megfeleltetés támogatásról szól, hiszen a törvényjavaslat címe is az, a hosszú sor végén ott van: támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó elj árás kérdéseiről. Tehát a támogatás azt jelenti, hogy a támogatott majd jobb helyzetbe kerül, a támogató - a költségvetés, az adófizető - áldozatot hoz. Ha pénzről van szó, források újraelosztásáról van szó, akkor jó tudni annak a hatásfokát, az eredményes ségét, hogy amit támogatunk, az érdemese. Hogy érdemese, nyilván ez mérendő - ha nem lehetne mérni, akkor nem volna értelme a munkánknak , tehát tisztelettel kérem azt, hogy a javaslattevő számítsa ki, s közölje velünk. Mi törvényt hozunk, az a mi dolgu nk, Országgyűlés, és jobb, ha többet tudunk, mint ha kevesebbet tudunk, nem pedig csak tapogatózunk valahol. Támogatunk, mert olyan nemes célok vannak, amik valóban igen nemesek. Kritériumokként megjelöli az indokolás: mezőgazdasági földterület, termelés, termelékenység, ökológiai hatás, élelmiszerbiztonság, állategészségügy, mind érdemes és kívánatos szándékok. Ezeknek a tükrében valóban jó volna tudni a támogatás hatásfokát. Tehát ebben a tükörben, ebben az összefüggésben
