Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 18 (178. szám) - Dr. Bosa Nenadić, a szerb Alkotmánybíróság elnökének és kíséretének köszöntése - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
2928 melyik beruházás valósul meg, hanem döntse el adott esetben a regionális vagy más döntési helyeken erre feljogosított szervezetek előtt futtatott verseny, hogy melyik beruházás valósuljon meg. Az is tiszta, szerintem nem a mostani költségvetés vitájának az ügye, hogy alapkérdések tisztázása sikerrel nem pótolható a költségvetési vitában. Mert az biztos - és erre Halmai Gáborné fölhívta mindenkinek a figyelmét , hogy Magyarországon, amit most úgy mondanak, hogy elmaradt, rossz szerkezet, meg el maradt reformok, ezek azt eredményezik, hogy a költségvetési kiadások több mint 60 százaléka úgynevezett jóléti kiadás. Ez azt jelentené egyébként, hogy akik a jóléti kiadások igazságosabb megosztását eredményező reformokat meggátolták, azok mind befagyasz tották azt a mozgásteret, hogy ilyen helyzetben mit lehet tenni. De most nem fogjuk tudni megbeszélni, hogyan kellett volna ezt a reformot megcsinálni. Nekünk volt rá javaslatunk, a koalíciós kormánynak volt rá javaslata, itt mondtak sok mindent, kígyótbé kát ezekre az elképzelésekre. Sikerült ez ellen olyan társadalmi közhangulatot teremteni, hogy ebből nem lett semmi. De most arra hivatkozni, hogy ezek az elmaradt reformok kényszerhelyzeteket szülnek, hát mégiscsak farizeus megoldás. De még egyszer mondom , most nem pótolható ez, hiszen hirtelen nem fogjuk tudni leakasztani ezeket a reformokat. És nincs értelme ténylegesen elért reformértékű lépések fölött most polemizálni, mert például alapvető európai környezetvédelmi alapelv az, hogy nem a környezetvédel mi tárcánál kell megtervezni a környezetvédelmi kiadásokat, hanem az a jó politika, az a jó költségvetés, amelyik szétteríti az összes szakpolitikában azokat a követelményeket, amelyeket a környezetvédelem, a környezet védelmének az ügye támaszt. E tekinte tben az elmúlt esztendőkben a magyar költségvetések nagyot léptek előre, ezt az értéket meg kell tartani. Így alakult ki az a helyzet, hogy egyébként mintegy 35 milliárd forintos bevétel mellett mintegy 42 milliárdos kiadása van a tárcának, és ez nagyon ki csinek tűnik. Nagyon kicsinek tűnik, különösen akkor, ha - csak illusztrációként mondom - vannak olyan, egyébként környezetvédelmi megfontolású indítványok, például a BKV 35 milliárd forintos támogatása, amelyet ha összevetünk ezzel az összeggel, iszonytat óan magas összeg. Nota bene, megjegyzem, nagyon nehéz a környezet ügyét úgy szolgálni, hogy a közösségi közlekedés egyik, egyébként ugyancsak támogatásra szoruló részéről - ez mondjuk, a MÁV - veszünk el pénzeket azért, vagy javasolnak elvenni pénzeket azé rt, hogy a közösségi közlekedés egy másik ágát támogassák. Nem biztos, hogy ennek most és itt van az ideje. Egyébként pedig, ha megengedik, ha ebben a pillanatban lenne ennyi pénz, és a közlekedés szóba kerül, akkor én Óbuda képviselőjeként sokkal inkább a zért küzdenék, hogy mielőbb záruljon a gyűrű, hogy váljék teljessé a körgyűrű budapesti közlekedésre gyakorolt jótékony hatása, és ne kelljen szívniuk választópolgáraimnak a ma vagy a jövőben még kényszerűen bejövő kamionok okozta szennyezett levegőt. Emlí tettem, hogy valamennyi politikában meg kell jelennie a környezetvédelem ügyének. Itt szeretnék szólni az FVMfejezethez benyújtott, ugyancsak ellenzéki képviselőtársak által benyújtott 94es és 135ös indítványról. Az egyik a génbank ügye. A génbank ügyét én nagyon fontosnak tartom. A másik pedig egy állami haltelepítési program részére kíván fedezetet teremteni. A kettő között az összekötő kapocs a biodiverzitás, ez az egyik összekötő kapocs, a másik, hogy az ötletet én magam is támogatom, mindkettőt. A h armadik viszont az, hogy valóban nem jó helyen keresi a forrást. Megoldandó feladatnak érzem mindkettőt, hiszen például a génbanki tevékenység folytatását az Európai Unió a LIFEprogram keretei között még támogatja is, és azt gondolom, még ilyen vészterhes időben sem szabad megfeledkezni a jövőről. Márpedig ha akár a gazdasági növények tekintetében, akár az édesvízi halállomány tekintetében a biodiverzitás kárt szenved, azon nemcsak mi veszítünk, hanem a jövő nemzedékek is, és erről még ilyen vészterhes idő kben alkotott költségvetésnél sem szabad megfeledkezni. Úgyhogy keresni kell tárcán belüli megoldásokat, hogy ezek a feladatok megmaradjanak, és legyen, aki ezeket a feladatokat viszi. Köszönöm figyelmüket és meghallgatásukat. (Taps az MSZP padsoraiban.)
