Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 11 (176. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - HALÁSZ JÁNOS (Fidesz):
2696 Ez a törvényjavaslat, ami előttünk van, persze egy hosszú előkészítő folyamat eredménye, ha lehet ezt mondani, de ez az eredmény rossz eredmény. Mi is dolgoztunk az előkészítés folyamatában, tettünk érte, hogy legyen előadóművészeti törvény, s őt azt gondolom, előadóművészeti törvényre szükség van, csakhogy ez nem az, amire szükség van. Amikor már körülbelül két éve a parlamenti bizottságban a Fidesz kezdeményezte, hogy legyen nyílt nap, ahol a színházszakma képviselőit is meghallgatjuk, a korm ányzati képviselőket is meghallgatjuk, akkor már elmondtuk világosan a véleményünket, hogy milyen alapelveket, alapkérdéseket kellene tisztáznia a törvénynek, de sajnos az ott elhangzott véleményünket figyelmen kívül hagyták, nem dolgozták be ebbe a javasl atba, márpedig így közösen törvényt alkotni nem lehet. Azt gondolom, a mostani folyamat is ezt mutatja. Mi is történt? Ma már elolvastam itt a Házban egy még szeptemberi javaslatot, egy korábbi javaslatot, amelyet több neves színházi szakember úgy minősíte tt, hogy az alkalmatlan alap a törvényhez, és az nem jó. Ezután önök azt mondják, változtattak rajta - szerintem egyébként nem eleget , és most már ezek a szakemberek, akik akkor támadták a törvényt, most elfogadják. Tegyük fel, önök változtattak rajta, d e közben pedig sokan mások ennek az új változatnak mondanak ellent, erről az új változatról mondják azt, hogy ez nem helyes, nem jó. Ha valakik egyszer egy javaslat ellen voltak, megváltoztatják a javaslatot, és ugye, nyugodtan belefér az is, hogy mások pe dig ezen új javaslatról mondják azt, hogy szerintük nem elfogadható. A kérdés az, hogy a szakma milyen súlyú része mondja ezt; a múltkori állapotban is jelentős szakemberek mondták azt, hogy ez nem jó, és a mostani állapotban is az a helyzet, hogy a magyar színházi világ egy nagyon nagy szelete, a vidéki színházak döntő többsége mondja azt, hogy kérem, tessék egy új törvényt hozni, mert nem értenek ezzel egyet, és ugyanezt mondják a fenntartóik is. Azt gondolom, ezt meg kellene hallaniuk a szocialistáknak, főleg azért, mert nyilván önök is olyan törvényt szeretnének, a színházak, az előadóművészeti szervezetek pedig különösen olyant, hogy az hosszú távon hatályosuljon, érvényesüljön. Márpedig, ha ez így marad, ez nem lesz hosszú távú, ennek már most sincs m eg a szükségesen széles körű szakmai háttere, és a szakmapolitikai egyetértés sincs meg a törvényben. Ahogyan ezt a filmtörvénynél meg tudtuk csinálni, szeretném, ha itt is megtudnánk. Szeretném, ha ebben a folyamatban is ahhoz hasonlóan kellő felelősségér zetet és az alapvéleményünk figyelembevételét tapasztalhatnánk a szocialisták részéről, mert egyelőre ez nincs így. Miről is van szó? Már a vezérszónoklatban is említettük, most is szeretném elmondani: van néhány olyan alapkérdés, amely a jelenlegi magyaro rszági előadóművészeti és színházi világot meghatározza, és ezen alapkérdésekre szerintem a törvénynek választ kellene adnia. Például a törvénynek olyannak kell lennie, hogy a jelenlegi struktúra alapelemeinek széles körű védelmét szolgálja, miközben bizt osítja minden szervezet lehetőségét a támogatások megszerzéséhez. De ez a törvény nem ilyen, nincsenek benne a szükséges garanciák, ezen alapelvet nem tudja teljesíteni ez a törvény. Azt gondolom, egy tervezetnek tisztá znia kell, fontose számára a társulati rendszer és a repertoárjátszás fennmaradása. Ez ügyben sem ad világos választ ez a törvény, márpedig a magyar színházügyben ez a kérdés olyan alapkérdés, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Világos választ kellene adni a a törvénynek arra - amiről ma talán itt még nem is volt szó , hogy a színházi infrastruktúrát, a sokszor évszázados színházi épületeket hogyan kívánja megőrizni, fejleszteni, karbantartani, színházi játszásra, közösségi térré alkalmassá tenni a továbbia kban is. Ez szintén olyan fontos dolog, amellyel foglalkoznia kellene a törvénynek, de nem foglalkozik a törvény ezzel a kérdéssel sem. De nézzük a finanszírozás ügyét! Támogatási oldalról is világos helyzetet kellene teremtenie a törvénynek. Látható, hogy a színházak működéséhez nem elegendő az önkormányzatok fenntartói hozzájárulása. A megoldás egyik módja az volna, hogy ne egyedül Budapesten tartson fenn előadóművészeti szervezeteket az állam, hanem vonja be a fenntartott intézmények körébe a kiemelt
