Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 11 (176. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - HALÁSZ JÁNOS (Fidesz):
2697 vi déki városok színházainak operatagozatait, nagyszínpadi drámák bemutatására vállalkozó társulatait is. Ez egy új modell, a részlegesen központi költségvetésből fenntartott előadóművészeti szervezet modellje, ezt kellene törvénybe foglalni, de ilyen vagy e hhez hasonló megoldás nem szerepel a tervezetben. A részlegesen központi költségvetésből fenntartott vidéki többtagozatú színházak regionális ellátó tevékenységet folytathatnának, valódit, lehetőséget kapnának erre, aminek a megteremtése szintén ennek a tö rvénynek a feladata lenne. A jelenlegi vidéki színházak mellé mintegy ötven település tekinthető potenciálisan partnernek egy befogadó színházi program megvalósításában, ezért a tájolás nagyon fontos lenne ahhoz, hogy új nézőkhöz jussanak el a társulatok. A törvény által erre fordított támogatás szintén nem elegendő, nem foglalkozik kellő súllyal ezzel a kérdéssel, a magyarországi vidék színházi hozzáférésével. Egy törvény, ha ezzel nem foglalkozik, akkor az rossz. Azt gondolom, ez a javaslat a teljesítmény kötelezettségben is diszkriminálja a társulatos színházakat, hiszen e szerint a tárgyalt tervezet szerint a produkciós színház ugyanakkora teljesítménnyel magasabb kategóriába kerülhet. Miért harmadik kategóriás száz előadással a társulatos színház, ha ugy anakkora teljesítménnyel a produkciós színház szintén száz előadással már első kategóriás, ráadásul éppen azt a társulatos színházat hozza hátrányos helyzetbe a törvény, amely a produkciós színház színészének nagy valószínűséggel a kenyéradója? A törvény n em dönti el, hogy fontose számára a társulattal rendelkező színház. Azt gondolom, ez is tarthatatlan. Választ kellene adnia ennek a törvényjavaslatnak arra a kérdésre is, hogy hajlandók vagyunke elfogadni azt, hogy jelentős állami támogatás nélkül ma Mag yarországon nem lehet színházat működtetni. (14.00) A magyar színházi élet támogatásra szorul és támogatásra érdemes. Nem azért, hogy minden így maradjon, ahogy van, hogy ne változzon semmi, hanem azért, hogy a változások révén meg lehessen őrizni a jelenl egi struktúra értékeit, azt, hogy egy gazdag és viszonylag színvonalas kínálat lehetőség szerint még szélesebb körben találkozhasson a közönséggel. Hazánkban az előadóművészeti szervezeti világ több mint 30 milliárd forintos költségvetésből gazdálkodik év ente. Magyarországon évente körülbelül ötmillió néző vált jegyet színházi előadásra. Az ötmillió nézőből származó jegybevétel körülbelül 6 milliárd forintot tett ki az elmúlt években, tehát átlagosan 1200 forintba került egy jegy. Közpénztámogatás nélkül a kkor tudnának működni a színházak, ha a helyárakat több mint ötszörösére, körülbelül 6600 forintra emelnénk. A nézőszámstatisztikákból tudjuk, hogy jelenleg körülbelül százezer néző, az összes nézőnek körülbelül 2 százaléka fizet ennyit, több mint 6000 fo rintot egy jegyért vagy esetleg valamivel többet, akkor, amikor neves külföldi vendégszínházak előadásaira vált jegyet. A közönség tehát egy színházat el tudna tartani úgymond, de a jelenlegi struktúrát érthetően nem. A központi költségvetésből jelenleg sz inte a teljes színházi állomány hozzájut támogatáshoz. Néhány szervezet kér, de nem kap támogatást, illetve néhány olyan van, amelyik nem is kér semmilyen támogatást. A kérdés persze leginkább az, hogy kik kapnak garantált támogatást, és kiknek kell évről évre pályázni. Ha már a pályázatoknál tartunk, ennek a törvénynek a pályázati rendszerre is garanciákat kellene tartalmaznia, a pályázaton elérhető források elosztásának garanciái kellene hogy szerepeljenek a törvényben. Nyoma sincs! Miért mondom ezt? Mert például milyen a jelenlegi helyzet, amin változtatni kellene? A Nemzeti Kulturális Alap színháztámogatási kollégiumának összes pályázati elosztott támogatása a korábbi időszakban úgy alakult, hogy több mint kétharmada Budapestre érkezett, egynegyede érke zett a vidéki színházakhoz, és körülbelül 8 százaléka érkezett a határon túli magyar színházakhoz. Aránytalan a dolog. Ha a Budapestvidéki színházszámokat, előadásszámot és az embereket, akik elérhetik ezeket a színházakat vesszük figyelembe, teljesen ará nytalan ez a helyzet.
