Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 11 (176. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - NAGY ISTVÁN (Fidesz):
2691 A 26. § már szóba került, amely szerint a munkáltató a szakmai végzettségre vonatkozó külön jogszabályban meghatározott rendelkezéseket köteles figyelembe venni, de a művészi munkakörök betöltése esetében kivételesen mentesítheti határozott időre azt, aki az adott munkakörb en kiemelkedő művészeti teljesítmény nyújtására alkalmas. Azt hiszem, hogy a finom hallás azért egyértelműen megállapíthatja, hogy ennek van egy súlyos problémája, mégpedig az, hogy ki minősíti vajon azzá, azaz kiemelkedő művészeti teljesítménnyé valakinek a munkáját. Ezen rendelkezés alapján egyébként bárkit foglalkoztathatna a színház vezetője. Gondolom én, ha Gulyás Dénes lenne a színház vezetője, akkor esetleg foglalkoztatna engem, esetleg Schiffer János nem, és azt gondolom, hogy ebben az esetben Schif fer Jánosnak lenne igaza. Ez egy szubjektív megítélés kérdése egyébként, és ennyire hátrányos helyzetben, mondhatni, kiszolgáltatottá tenné a művészt akkor, amikor majd egyik helyen egyébként kiemelt művészi teljesítményre képesnek fogják tartani az adott színház vezetői, egy másik esetben pedig egy másik színháznál nem. Azt gondolom, hogy ebből adott esetben súlyos munkajogi viták keletkezhetnek. (13.30) A 28. §: a határozott időre szóló foglalkoztatásra irányuló jogviszony időtartama - ideértve a meghossz abbított és az előző, határozott időtartamú munkaszerződés, illetve kinevezés, a továbbiakban együtt munkaszerződés, megszűnésétől számított 6 hónapon belül létesített újabb határozott időtartamú foglalkoztatásra irányuló jogviszony tartamát is - az 5 évet nem haladhatja meg. Ezzel már az előbb említett kifogásokon kívül, az előttem szólók által említett kifogáson túl az a probléma, hogy ha ezen időszakok összessége meghaladja az 5 évet, akkor az érintett művész a törvény rugalmatlansága miatt minimum 6 hón apra parkolópályára kényszerül. Megint próbálok egy, az életből kiragadott példát mondani. Adott esetben előfordul, hogy egy színházi vezető és egy színész egyébként művészi hitvallásuk miatt a pályájuk során összetartoznak, összeköti őket a közös munka. E bben az esetben a színházigazgató kinevezése újabb 5 évre megtörténik egy ötéves ciklus után, miközben azt a színészt, akire egyébként pályájának egy részében támaszkodott, nem tudja újra foglalkoztatni. A 29. §ról is beszéltek már az előttem szólók. Ez a művészi és művészeti munkakör betöltésére létesített határozott idejű foglalkoztatási jogviszony, ha a felek eltérően nem állapodnak meg, az évad végéig tart. Erről rendelkezik ez a paragrafus. A törvény az értelmező részében tartalmazza, hogy az évad aug usztus 1jétől július 31éig tart, ugyanakkor álláspontom szerint helytelenül jár el az a munkáltató, aki határozott idejű munkaszerződésében vagy kinevezési okmányban nem határozza meg a határozott idejű foglalkoztatás időbeli hatályát. Valószínűleg egyéb ként ilyen szempontból felesleges ez az (1) bekezdés. De a 29. §nál maradva: a (3) bekezdésében úgy fogalmaz, ha a munkáltató elmulasztja a (2) bekezdésben meghatározott nyilatkozat megtételét, köteles a foglalkoztatottat annak kérésére legalább a lejáró szerződésnek megfelelő feltételekkel tovább foglalkoztatni. A továbbfoglalkoztatás, ha lejáró feltételek szerint történik, adott esetben elérheti az 5 évet is, mert ez azt jelenti, hogy az időtartamra is vonatkozik, függetlenül attól, hogy a munkáltató pro dukciós lehetőséget tude biztosítani a számára, vagy sem. Még mindig a 29. §nál maradva: a (4) bekezdés úgy fogalmaz, hogy a munkáltató a jogviszony meghosszabbítására vonatkozó részletes ajánlatát legkésőbb március 31éig írásban közli a munkáltatóval, a munkáltató ajánlatáról pedig a foglalkoztatott április 30áig írásban nyilatkozik. Ez is mindenképpen pontosításra szorul, és szükséges lenne egy kiegészítés is, amennyiben a foglalkoztatott a meghosszabbításra vonatkozó ajánlattétel ellenére ezt elmulas ztja, akkor úgy kell tekinteni, hogy továbbfoglalkoztatását nem igényli. Ez egyébként az az eset, amikor ebben a fejezetben a foglalkoztatót érinti hátrányosan egy paragrafus. A 30. § (1) bekezdése elég hosszú bekezdés. Ezt már említették az előttem szólók , ezért talán nem ismétlem meg, de mindenképpen hátrányos, sőt úgy gondolom, hogy alkotmányellenes is abból a szempontból, hogy ez olyan kiszolgáltatott helyzetbe hozza a munkavállalót, amely szerint
