Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 11 (176. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - GULYÁS DÉNES (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP):
2662 GULYÁS DÉNES (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Schiffer képviselő úr valóban elmondta, és ez így is van, hogy ötéves szerződésre cserélhető a határozatlan idejű, és ezzel kvázi valamiféle biztonságot nyújt a művésznek. Ez akkor nyújtana igazán biztonságot a mű vésznek, hogyha utána az előbb említett módon nem lehetne őt kirakni minőségi cserére való hivatkozással, vagy arra való hivatkozással, hogy a színháznak a művészi koncepciója megváltozott, és mondjuk, 29 év munka után egy ilyen művész, vagy 20 év munka ut án fog kapni egy évi fizetésvégkielégítést. Ugye? - úgy emlékszem, a törvényben ez van, összevetve azzal a gyakorlattal, hogy ebben az országban bizony voltak olyan színházi vezetők, szorosan az én műfajomban is, akik nagyon súlyos milliókat vettek föl ne m egész egyszezonnyi rombolás után. (11.30) És a minőségi csere egyébként is rendkívül aggályos. Tessék mondani, ki fogja megállapítani azt, hogy X. Y. a jobb színész, vagy Z. K. a jobb színész vagy jobb énekes? Ki fogja ezt megállapítani? Szerintem ezek n em definiálható kérdések. A színházi szakma feje fölött, Alföldi képviselő úr - teljesen egyetértek, hogy ez egy fontos törvény, és nagyon jó lenne, ha lenne. De éppen azért, mert ennyire fontos, és azt gondolom én is, hogy a művészetnek, ha valaminek, akk or a művészetnek valóban politikától távol kellene állnia, és egy olyan művészeti törvényt csinálni, ami a szakmának és a közönségnek és az egész ügynek, hogy így mondjam, tökéletesen megfelel. De én attól tartok, hogy ez a törvény ebben a formájában éppen az előbbi átgondolatlanságok miatt - csak egy apróságot, ne haragudjanak, az előbb említettem az opera megfogalmazását, de például a daljátékot említi, mondjuk, a monarchiás időkből még a Singspiel jó, rendben van. De akkor miért nem említi mondjuk, Mozar tnak a dramma giocosoit, a Don Giovannit vagy a Cosi fan tuttét vagy a melodrammát, ahogy Donizetti a Szerelmi bájitalt említette, akkor azok nem azok? Tehát azt gondolom, hogy részletesen, tételről tételre végig kellene menni, ezt elvetni, és egy jobbat c sinálni ennél, ha valóban fontos ez a törvény. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Schiffer Jánosé a szó. DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Két kérdésre szeretnék reagálni, az egyeztetés kérdésére. Azt gondolom, hogy több mint két évig folyt az egyeztetése a törvényjavaslatnak, és az elmúlt két hónappal ezelőttig senkinek nem volt avval problémája, hogy milyen széles körben volt az egyeztetés bonyolítva. Voltunk képviselőkként különböző szakmai vitákon a Merlin Színháztól kezdve vidéki színházakig, voltak a művészek itt a parlamentben nyílt napon, ahol részt vettek, és folyt a szakmai vita. Ahogy Gulyás képviselő megjegyzése is, azt gondolom, egy jelentős része a szakmai vita része, amit le lehet bonyolítani és ütköztetni lehet az ő megá llapításait, amelyek egy művész - hadd ne sértsem meg, hogy nem képviselőnek mondom , egy művész elvárásai a saját munkájával kapcsolatban. (Gulyás Dénes: Engem nem sért meg.) És ezek jogosak, csak nem biztos, hogy egy törvénybe illeszthetők vagy illeszke dők, és nem biztos, hogy az egész rendszer működéséhez illeszkednek. Tehát szeretném még egyszer mondani, hogy nemcsak a művészekkel, a színházakkal, a vidéki, a megyei színházak vezetőivel is közös fórum volt, ahol még az a három megyei igazgató is, aki ott jelen volt, aki később tiltakozó levelet írt alá, az is támogatta a törvénytervezetet. Tehát később kapott ez a folyamat egy gellert, ami nem igazán egészséges, és egyetértek ebben Alföldi képviselőtársammal. A másik a felmentés kérdése. Lehet azon itt most akkor a módosítások kapcsán azt mondani, hogy ne legyen határozatlan munkaviszony a művészi állás. Van egy kis ellentmondás is eközött,
