Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 11 (176. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - GULYÁS DÉNES (Fidesz):
2658 ha nézzük azt a magánénekest az Operaházban, aki ötven előadást kellene hogy énekeljen, a jelenlegi állapot szerint átlagban 1213 el őadást énekelnek, akkor ezek szerint megszűnik majd a társulat az Operaházban, mert nem lehet őket alkalmazni? (11.10) Az az énekes, az a művész milyen virágoskerten megy keresztül? Annak a művésznek milyen perspektívát, milyen életcélt, milyen okot táplál ez a törvény, hogy egyáltalán érdemes legyen neki ezt a szakmát művelnie? A bizottságban is és itt az ülésteremben is többször beszéltem az adótörvények fontosságáról. Valóban meg kellene találni azt a módszert, amit nagyon sok országban követnek. Volt sz erencsém az idén egy olyan országban vendégeskedni, ahol az adójukból írhatták le a művészeteket támogatók a pénzt, amit erre fordítottak, és nem az adóalapjukból. Azt gondolom, ez hathatósabb segítség lenne. A művészetoktatásról is beszélt képviselő úr. E gyetértek azzal, hogy azt is meg kellene vizsgálni ebben a törvényben - és nemcsak az alapfokú művészetoktatás, hanem általában a művészetoktatás tekintetében , hogy hogyan lehet összhangba hozni a művészetoktatást azzal az igénnyel, amit a magyar művésze ti élet támaszt a művészetoktatással szemben. Én a Zeneakadémián tanítok, és látom, hogy nagyon sok művészt képzünk ott, akiknek aztán nem lesz munkájuk, és kénytelenek elhagyni az országot, bár ezt nem szívesen teszik. Mi a költségvetésből így támogatjuk NyugatEurópát, és azok a művészek, akik sok pénzbe kerülnek akár az államnak, akár önmaguknak, kénytelenek elmenni. Ez is nagyon fontos kérdés. De a legeslegfontosabb kérdés, ha a művészetek céljáról próbálok beszélni, véleményem szerint az, hogy mi végre is van ez az egész csoda, amit mi művészetnek, előadóművészetnek hívunk. A törvény a preambulumában hivatkozik is arra, hogy a széles néprétegekhez jusson el. A múlt héten csütörtökön már szóltam erről néhány szót, de engedjék meg, hogy a fontossága okán ezt megismételjem. Azt mondja, hogy a törvény a globalizáció és a tömegkultúra káros hatásával szemben védi a magyarországi előadóművészetek, a színház, tánc- és zeneművészet művelését és fejlesztését. Végigolvasva a törvényt, egyetlenegy rendelkezés se m szól arról, hogy milyen módon óhajtja a törvény biztosítani ezt a védelmet. Ezt nem látom a törvénytervezetben, sőt úgy tűnik számomra, hogy néhány rendelkezése kifejezetten a tömegkultúrát és a populáris kultúrát preferálja. Azt gondolom, amiről nincs s zó a törvényben, azt nem kellene mindjárt a preambulumban megfogalmazni. Aztán itt van az előbb említett széles rétegekhez való eljuttatása a művészeteknek. Véleményem szerint ehhez szükség volna a médiatörvénnyel való harmonizációra. Meg kellene állapodni arról, hogy országosan fogható csatornák, közszolgálati televíziós csatornák - most csak mondok egy ötletet, aztán lehet ezen vitatkozni, hogy szükségese hetenként vagy kéthetenként vagy havonta egyet, de mondjuk, minden héten a közszolgálati média egy s zínházi előadást, premiert vagy koncertet főműsoridőben köteles lenne sugározni. Vagy például emlékszünk arra, hogy a TV2 és az RTL Klub hány ezerszer sértette meg a médiatörvényt 2000 óta. Miért nem lehet velük olyan megállapodást kötni - miután ők is ors zágosan lefedett csatornák , hogy szíveskedjenek havi egy vagy két előadást főműsoridőben közvetíteni? Miért nem lehet olyan szerződést kötni velük, hogy akkor újítható meg a sugárzási joguk, ha ezt a társadalmi elvárást teljesítik? Erről érdemes volna be szélgetni. Akkor beszélhetnénk a törvényben arról, hogy vajon a széles rétegekhez eljute a személyiség- és emberformáló kultúra. Mert ma nem jut el. Lássuk be, hogy a televíziókból egykét tisztességes csatorna kivételével nagyon kevés, valóban értékterem tő kultúra jut el az emberekhez. Mindig azt próbálom keresni, hogy mi a törvény célja. Úgy látom, hogy nem esik szó a művészekről, illetve ha mégis, az bizony rájuk nézve eléggé fájó, én ugyanis a törvény általános szelleméből azt olvasom ki, hogy a művész erősen kiszolgáltatottá válik. Schiffer képviselő úr beszélt arról - nagyon helyesen , hogy a színház alapja a társulat, a műhelymunka. Úgy érzem, hogy jelen pillanatban pont ez van kiveszőben. Ez a törvény azt preferálja, azt támogatja, hogy ne legyen
