Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 10 (175. szám) - Az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2596 egyébként is elenyésző lett volna. A stabilitás a jelenlegi helyzetben meghatározó az ország számára, a recesszió várható mélysége és időtartama pedig sajnos beláthatatlan. Azért használjuk inkább, ahogy az előbb mondtam, szívesebben az adócsökkentés felfüggesztése kifejezést a visszavonás helyett a jelenlegi helyzetben, mert ennek csak a válság időszakára kell szólnia, és amint a körülmények lehetővé teszik, vissza kell térni egy adócsökkentési folyamat megkezdésére, az élénkítő gazdaságpolitikának a kkor már ezt tartalmaznia kell. De annak egy tudatos, hosszú távú adókoncepción kell alapulnia, vagyis ki kell dolgozni egy érdemi adóreformot. Ami ebből a javaslatból hiányzik, ami ezt a javaslatot féloldalassá teszi, éppen ez az. Az adótörvényjavaslat m ögött már ott kellene lennie az adóreform koncepciójának. És amikor elfogadjuk a kényszerhelyzetet, és még a szerény 132 milliárd forintnyi adócsökkentésre sincs mód, akkor még nem mondhatunk le a jelenlegi adórendszer célirányos átalakításáról. Sajnos ez a kormányzatban fel sem merül, pedig a számtalan bizottság számtalan javaslatából nem lenne túl bonyolult egy adókoncepció kialakítása és minden adóváltozás ennek történő alárendelése. Ehhez azonban a Medgyessy, Gyurcsánykormányoknál egy dolog, a lényeg hiányzott vagy hiányzik, nevezetesen a társadalom- és gazdaságpolitika, amit az adópolitikának ki kell szolgálnia. Enélkül pedig nem lehet reformokat csinálni, így csak az értelmetlen számháború folytatható a parlamenti pártok között. A jelenlegi helyzetbe n különösen oda kell figyelni erre a kormány kezében lévő legjelentősebb gazdaságpolitikai szabályozó eszköz hatékony alkalmazására. Ez itt tehát elmarad, ez itt tehát egy rossz törvényjavaslat. Adókoncepció nincs, de azt valamennyien tudjuk, hogy enyhíten i kell a vállalkozások adóterhelésén, mert az ma bénítólag hat a gazdaság fejlődésére. Ennek egyik legkritikusabb elemét a munkabérek magas adó- és járulékterhei jelentik. A személyi jövedelemadó is fontos eleme az adóéknek, tehát ennek csökkentése komplex hatásokkal jár. Egyrészt csökkenti a munkabérek adó- és járulékterheit, csökkenti a bérnyomást, növeli a fogyasztást, azaz bővíti a belső piacot, így serkenti a növekedést, és javítja a társadalom közérzetét. A másik, a bevételi oldalon viszont az áfakulc sok szelektív megváltoztatása, a tervezett jövedékiadóemelés fenntartása biztosíthatná az egyensúlyt. Ilyen vagy hasonló megoldások valószínűleg ígéretesebbé tennék a jövőt, mint a tárgyalt törvényjavaslatból sugárzó bénultság. Miről is szól tehát ez a vi sszavont és átdolgozott adó- és járuléktörvénymódosító javaslat? Az indoklás szerint a javaslat célja az adózási adminisztráció csökkentése, az adórendszer egyszerűsítése, ami kézzelfogható versenyelőnyt jelent, és egyszerűbbé teszi az ellenőrzést. Az ind oklás érthetetlenül hallgat a javaslat másik céljáról, nevezetesen arról, hogy elő kívánja mozdítani a gazdaság további kifehérítését. A törvényjavaslat ebben a két tárgykörben lényegileg megismétli azokat a javaslatokat, amelyeket a visszavont anyag tarta lmazott, de természetesen változtatások is vannak, például a XII. fejezetben, ami az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosításáról szól, most mintegy 20 paragrafussal kevesebbet találunk, mint a korábbi változatban, és ezen kívül plusz és mí nusz bekezdések jönnek hozzá. A megvilágosodás oka a két törvényjavaslat összehasonlításából nehezen követhető, bár az elhagyott paragrafusok némelyike valóban felesleges, elhibázott volt. Változás történik a továbbra is fenntartott cégautóadó mértékének m egállapításánál is, de ennek nemzetgazdasági hatására utalás sincs. Ugyanilyen, az ilyesfajta adatok manapság valószínűleg érdektelenek. Megmaradt benne egy sor kisebb jelentőségű, de az érintettek számára nagy fontossággal bíró módosító rendelkezés, és te rmészetesen szerepel benne néhány, EUtagságunkból eredő jogharmonizációs kötelezettség. Mind az adóbürokrácia csökkentésével, mind a gazdaság kifehérítésével mint elvvel egyetértünk, de fontosnak tartjuk, hogy a törvény az alkotmányosság próbáját is kiáll ja. Már a múlt alkalommal is kitértünk arra, hogy a javaslatban számos olyan paragrafust találunk, amelyeket vagy már korábban elutasított az Alkotmánybíróság, vagy amelyek ebből a szempontból gyanúsnak tűnnek. Ezek ugyan megritkultak, de a megmaradottakat kifogásolni fogom, véleményem szerint ugyanis a törvénynek törvényesnek kell lennie, különben nagy baj van a demokráciával.
