Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 5 (172. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ):
2230 nyújtson be, még akkor is, ha e nnek a benyújtásnak a módja nagyon sajátos; én ott voltam a vasárnapi költségvetési bizottsági ülésen. Nos, tudjuk, hogy a recessziós hatások nagyon komolyak lesznek. Ennek okán kellett áttervezni lényegében teljesen a költségvetés valamennyi makroszámát. Az Állami Számvevőszék elnöke maga is úgy fogalmazott, hogy bár az áttervezés megtörtént, itt gondolok a hiánycélokra, gondolok a növekedési adatokra, amely ebben a pillanatban nem növekedési adat, hanem mínusz eggyel számol a pénzügyminiszter, illetve a k isebbségi kormány. De arról is beszélni kell, hogy a visszaesés mértéke, kiterjedése és ennek okán a magyar gazdaságra eső, nehezedő hatása ma még nem pontosan bemérhető, hiszen miközben a kisebbségi kormány kalkulál egy több tízezres visszaeséssel a fogla lkoztatottságban, a munkanélküliség növekedésében, az Állami Számvevőszék inkább 100 ezer körülire teszi ezt a számot, ami a munkanélküliség növekedésének a száma. Nem tudjuk ma pontosan belőni és felmérni, hogy mik lesznek a konkrét következmények. Egy bi ztos, hogy szükség van egy olyan költségvetésre, amely a lehető legtöbb, ha tetszik, minden kiadást érdemben felülvizsgál. E tekintetben nem megnyugtató a költségvetés, mert úgy látjuk, hogy gyorsan kellett cselekedni. Igen, indokolt volt, a kormány megtal ált néhány társadalmi csoportot, a közszférát, a nyugdíjasokat, ott lépett egy erőset. Nem tudjuk még, hogy ezt a lépést pontosan hogyan is gondolja, tehát hogy 2009re, 2009 első felére, 2009 teljes évre vagy 2010re is gondol, amikor bérstopról beszélünk vagy a 13. havi juttatásokról. Egy biztos, hogy nagyjából itt talált egy 300 milliárdnyi fognivalót, és ezen túlmenően, ha megnézzük a költségvetést és mindazt, amit a pénzügyminisztertől hallottunk az általános vitában vagy a szocialista képviselőtársain któl, akkor azt látjuk, hogy lényegében egy fűnyíróelv érvényesítésével történik a kiadások visszafogása, de nem látjuk a költségvetési tételek, fejezeti tételek komoly felülvizsgálatát, és végképp nem látjuk a szerkezeti reformokat. Amire lehet azt mondan i, hogy egy ilyen szükséghelyzetben két hét alatt, három hét alatt nem lehet ilyen változásokat generáló döntéseket megalapozni, csak bizony ez arról is szól, ha ezt a választ adjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy még csak elő sem készítették ezeket a vál tozásokat az elmúlt hónapokban a költségvetés tervezésekor, még csak érdemben nem is volt gondolkodás ilyen irányban vagy e tekintetben. Az, amiről most kénytelenek vagyunk beszélni, hogy a krízis sokkal jobban eltalálta Magyarországot, mint mondjuk, Szlov ákiát vagy Lengyelországot vagy akár Romániát, az bizony arról szól, hogy a magyar gazdaság versenyképessége rettenetesen megromlott a régió országai között. Sebezhetőbbek vagyunk sajnos, mint ezek az országok. S ez bizony arról is tanúskodik, hogy miközbe n 2006ban úgy fogalmazott Kuncze Gábor a költségvetés általános vitájában, a 2007. évi költségvetés általános vitájában, hogy íme, itt van a kijózanodás költségvetése, nos, csak részben volt sajnos igazunk, mert egyfelől a költségvetés készítésekor a stab ilizációs intézkedési csomag mentén és a kiadások visszafogása mentén egy irányba elindult a kormány, de tudjuk, az a költségvetés sem tartalmazott szerkezeti átalakításokat, reformokat, és nem tettünk sem akkor, sem azóta nem tett a kormány érdemi lépések et a magyar gazdaság kitettségének felszámolása érdekében vagy a magyar gazdaság növekedésének megalapozása vagy a növekedés feltételeinek, a magyar gazdaság szereplői feltételrendszerének javítása érdekében. Zajlott közöttünk egy vita a koalíción belül. E nnek a vitának a kimenetele vezetett tulajdonképpen a koalíció felbomlásához, és most is azt látjuk, hogy az ez év nyarának a végén, szeptemberében köztünk folyó vita az adócsökkentés szükségességéről és mértékéről bizony arról tanúskodik, hogy a kisebbség i kormány vagy a szocialisták nem voltak készek a gazdasági növekedés érdekében érdemben hozzányúlni a kiadásokhoz. Most egy más helyzetben rákényszerülnek, csak pont azt nem tudjuk megtenni, amit egyébként szerettünk volna, hogy a növekedési feltételrends zerrel, az adócsökkentéssel foglalkozzunk, mert nyilvánvalóan ebben a helyzetben egészen más a növekedés feltételeiről gondolkodni, mint korábban. Nyilvánvalóan nem lehet több száz milliárdos adócsökkentési igénnyel előállni, hiszen annak egyértelműen kiha tása van a Magyar Köztársaság bevételeire is.
