Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 5 (172. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - NAGY LÁSZLÓ (MSZP):
2231 E tekintetben bizony azt gondolom, hogy a Fidesznek is újra kellene gondolnia az adócsökkentés programjához való viszonyát, mert nem lehet a mostani helyzetben olyan volumenű adócsökkentésről beszélni, ahogy ez t a Fidesz teszi. Ez ebben a pillanatban mindenképpen megalapozatlan. Szerintem sokkal inkább arra van szükség, hogy felelősséggel vegyük végig, gondoljuk végig a költségvetés valamennyi kiadási tételét, igenis, a kormánynak felül kell a kiadási tételeket vizsgálnia. E tekintetben látunk őszintébb és kevésbé őszinte megnyilatkozásokat az MSZP oldaláról. Szerintünk ez elkerülhetetlen lesz ezen költségvetési vita során, illetve a költségvetés alkotási folyamatában. Ahogy elkerülhetetlen lesz az is, hogy keres sük a válaszokat arra, hogy hogyan tudunk mégiscsak tenni valamit annak érdekében, hogy a növekedést megalapozzuk, mert ebben a formájában ez a költségvetés érdemben nem oldja meg a problémáinkat, egy akut helyzetet kezel, de nem ad jó válaszokat a folytat ásra, a hogyan továbbra. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Nagy László képviselő úrnak, MSZP. NAGY LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy figyelve a hozzászólásokat, az embernek néha az az érzése, mintha egy költségvetést tárgyalnánk a sok közül. (16.30) Azért nem árt, ha a hozzászólásokban és nemcsak a hozzászólás legelején hangzik az el, hogy ez a költségvetés és ez a helyzet azért nemcsak hogy nem mindennapi, hanem azt mondom, hogy az elmúlt 80100 évben elő nem fordult pénzügyi válság következménye. Nagyon behatárolja a lehetőségeinket ez a válság, és nem csak a költségvetés szintjén. Mert ez a pénzügyi válság, ami az Egyesü lt Államokból indult ki, és lényegében átterjedt az egész világra, az behatárolja a gazdaság szereplőinek a lehetőségeit is, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világban. Ezek a behatárolt lehetőségek olyannyira megnehezíthetik egyes cégek helyzetét, ho gy nemcsak a termelést lesznek kénytelenek csökkenteni, hanem a munkahelyeket is. Félő az, hogy ha ez túl nagy számban fordul elő, akkor nem lehet megakadályozni azt, hogy komoly elbocsátások legyenek. De mindent meg kell tenni azért, hogy ezek az elbocsát ások minimálisra csökkenjenek, vagy amennyire csak lehet, csökkentsük ezeknek a hatásait. Mert minden egyes elvesztett munkahely tragédia; tragédia az egyénnek, tragédia a családnak és igen, tragédia a költségvetésnek is, minden egyes elvesztett munkahely. Ezért minden erőforrásunkat arra kell hogy összpontosítsuk, hogy a munkahelyeket megvédjük, amennyire meg lehet védeni. Ezért felelőtlennek tartok minden olyan hozzászólást, amelyik úgy tekint erre a költségvetésre, mintha egy lenne a sok közül. Ez nem eg y a sok közül, ez egy nagyon nehéz helyzetben, kényszer szülte költségvetés. És ne kezdjen el mindenki arról beszélni, hogy mennyit vett el az ő kis külön területéről. Biztos, hogy vannak olyan tételek, ahol nagyon komoly visszavágást volt kénytelen eszköz ölni a kormányzat, annak érdekében, hogy a lehető legtöbb munkahelyet tudjuk megvédeni. Merthogy a közszférában két lehetőség közül lehet választani: vagy a béreket vesszük vissza, vagy a létszámot. Nincs más lehetőség. Látom, hogy most csodálkoznak képvis előtársaim az ellenzéki oldalon, de ezt önök is tudják. Mi azt a megoldást választottuk - lehet, hogy ez sok mindenkinek fáj, egészen biztos , hogy a 13. havi bérre nem tudunk most fedezetet biztosítani, de 12 havi bérre és 12 hónapig, azaz egész évben a közszférában a lehető legtöbb munkahelyet tudjuk megőrizni. Ezt már nem feltétlenül tudjuk elmondani a magánszférában, mert ott az államnak sokkal kisebb a szerepe. Kétféle hatás biztosan éri ezeket a cégeket. Az egyik helyen, ahol a termelés visszaesik, l ehet, hogy nem is kapnak megrendelést, és kénytelenek lesznek elbocsátani. A másik helyen pedig egy más típusú kihívással kell szembenézniük, hogy hol van megrendelés, hol nincs. Ezért a kormányzatnak arra kell összpontosítani, hogy ezeknek a cégeknek ahho z nyújtson segítséget, hogy
