Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 5 (172. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - MÓRING JÓZSEF ATTILA jegyző: - ELNÖK (Mandur László): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
2133 nemcsak országgyűlé si képviselő több ciklus óta, hanem polgármester, ugyanúgy tudja mint én meg önök mind, hogy a költségvetés nem egy hét alatt készül el. Azt számon kérni, hogy amikor 2008 tavaszán elkezdték csinálni a 2009. évi költségvetést, miért nem gondoltak arra, hog y ősszel válság lesz, ez meglehetősen álságos. De mondok egy még szörnyűbbet: amikor azt mondja, hogy vannak normatívák, amelyek ki vannak pontozva a költségvetésben. Megint csak ugyanúgy tudja, mint mi, de visszaél azzal, hogy a Ház falain kívül élő ember ek nem tudják, hogy ezeket a normatívákat mindig egy előzetes felmérés után, amikor a keretösszegeket meghatároztuk, akkor lehet kitölteni. Ez mindig így volt, ez nem újdonság, csak nagyon jól hangzik, ha valaki a pulpitusról ezt elmondja. Tisztelt Képvise lőtársaim! Ez a költségvetés, ami előttünk van és amiről vitatkozunk, lehet azt mondani, hogy a második vagy a harmadik változat, bízom abban, hogy amit majd decemberben elfogadunk, az lesz a negyedik változat. Mert képviselői módosító indítványokkal válto ztatni fogunk reményeim szerint még ezen a költségvetésen, és majd olyan tételeket is mondok, amelyekről azt gondolom, hogy talán egyetértésre juthatunk itt, a Ház falai között. Ez a költségvetés a kényszer költségvetése. Október elején kialakult egy globá lis pénzügyi válság, amely Magyarországot is érintette. És most hadd mondjak egy olyan mondatot, ami már a hétfői ülésnapon is szóba jött, hogy a magyar gazdaság kicsi, nyitott és nagyon érzékeny. Ha ez igaz, márpedig ezt elmondták ellenzéki képviselőtársa im is, akkor bizony fokozottan igaz az, hogy ez érinti Magyarországot. (8.10) S itt hadd hivatkozzak egy mindennapi hírre. Ugye önök sem vitatják, hogy azok az üzemek, amelyek az elsők között voltak kénytelenek korlátozni a termelésüket, nem a belső gazdas ági növekedés és nem az adórendszer miatt kényszerültek erre, hanem azért, mert a nagy nemzetközi konszernnél - amelynek a beszállítói, ahova exportálnak - szűkítették a termelést. Tehát ezt úgy beállítani, hogy ez a hibás, rossz magyar gazdaságpolitika kö vetkezménye, nagyon csúnya dolog. Megint hadd hivatkozzam arra, Kósa Lajos is a mondandója végén beszélt arról, hogy milyen fontos Magyarországon az export. Igen, megerősítem, hogy rettentően fontos. S amikor egymás szemére hányunk dolgokat, akkor szeretné m elmondani, hogy 2002ben a külkereskedelmi mérlegünk hiánya 3 milliárd euró volt, ami 2008ban várhatóan mindössze 1,8 milliárd lesz, de szeretnék emlékeztetni arra, hogy 2007ben már volt olyan negyedév, amikor az exportimport szaldónk pozitív volt, te hát hozzájárult a fizetési mérlegünk egyensúlyához. Tehát egy kényszerköltségvetés ez, amiben nagyon erős korlátokat kell felállítanunk. Nagyon jól hangzik arról beszélni, hogy azonnal vezessük be az eurót. Szerintem mindenki tudja, hogy az Európai Unió ne m fogja megváltoztatni a játékszabályokat azért, hogy Magyarország minél előbb bekerüljön. És nekünk nagyon sok dolgunk van, amit még el kell végeznünk az euró bevezetése előtt. Furcsa kettős összetételben mondom, hogy ez a költségvetés egyik oldalról nem a nagy lehetőségek költségvetése. De azért mondom, hogy kettősség, mert miközben csökkenteni akarjuk az államháztartási hiányt és jobb pozíciókat akarunk a magunk számára, valahol hátul a tudatalattinkban már azon kell dolgoznunk, hogy hogyan tudunk a gazd aság mozdítására, a gazdaság lendületbe hozására forrásokat felszabadítani, eszközöket biztosítani. Tisztelt Képviselőtársaim! Sok szó esett tegnap arról, hogy államcsőd vagy nem államcsőd. Az a pénzügyi válság, amellyel kapcsolatban szerintem szörnyű volt az, amikor Semjén Zsolt frakcióvezető úr hétfőn azt mondta, hogy sehol Európában, csak nálunk. Aki nem olvas újságot, se hazait, se külföldit, az mondhat ilyet. De az átlagosan tájékozott emberek tudják, hogy azok az eurómilliárdok, amivel megmentették a bankrendszert, amiről ma is folyamatosan tárgyalnak az európai erős gazdaságok felelős vezetői, mind azt mutatják, hogy igen, van tennivaló, és óriási veszélynek voltunk kitéve.
