Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2121 mérlegeljük, hogy a meglevő valós gondokra megfelelő választ ade ez a törvényjavaslat. Tehát meglátásunk szerint nem a le gsúlyosabb gondokra ad választ, ezért tehát az indokoltsága talán vitatható. De nézzük akkor most már konkrétan a törvényjavaslatot! 2005 óta él ez a felsőoktatási törvény, három éve annak, hogy a gazdasági tanácsok működnek. Mi eleve elleneztük a gazdaság i tanácsokat több ok miatt: először is nem szerencsés, ha az oktatásirányítás és a működés ilyen mértékben kettéválik. A gazdasági tanácsok tagjai zömükben a gazdasági szférában aktívan dolgozó, elfoglalt, túlterhelt, nagyon felelősségteljes munkát végző e mberek, akik nem győzik időben, hogy operatív munkát végezzenek a gazdasági tanácsban. Kifogásoltuk annak idején azt a tételt is, amely a költségvetésből hasznosabb célra fordítható lett volna, ez, ha jól emlékszem, 160 millió forint volt. Most ez a javasl at megerősíti a gazdasági tanácsok szerepét, miközben ezeket a problémákat nem orvosolja. De kérdezem, hogy az eltelt három év időszaka alatt vizsgáltae bárki autentikus szervezet vagy személy a gazdasági tanácsok működésének az eredményességét. Volte bá rmilyen átvilágítás? Felmértéke, hogy meghoztáke ezeket a gazdasági tanácsok a megfelelő eredményt? A kérdés kissé költői részemről, mert akikkel beszéltem, senki ilyenről nem tudott, úgyhogy vélem, hogy ilyenfajta felülvizsgálat vagy átvilágítás nem tör tént, ami, meg kell mondjam, súlyos hiba. Egy alapvető minőségirányítási szempont, elv, minden alapkurzuson tanítják: az úgynevezett PDCAciklus, amelynek az idevonatkozó lényege az, hogy mielőtt a folyamatba beavatkozol, azelőtt végezzél kontrollt, és a k ontroll eredményének megfelelően avatkozzál be a folyamatba. Itt ilyen nem történt, és most ez a törvényjavaslat a gazdasági tanácsoknak a működésébe avatkozik be anélkül, hogy világosan látnánk, hogy elértéke az eddigi céljukat. Nos, ez számunkra így biz ony nem fogadható el. Fel lehet tenni a kérdést, hogy hogyan lehetne akkor erősíteni az egyetemeknek a gazdasági irányítását. Meglátásunk szerint erre van lehetőség azáltal, hogyha a gazdasági főigazgatói posztot erősítjük meg a gazdasági életben jártas sz akemberekkel, akik az egyetem belső munkatársaként megfelelő kontroll alatt felelősségteljes döntéseket tudnak hozni. De ha már működnek is a gazdasági tanácsok, és a működésükben adott esetben zavarok lehetnek, a jelenlegi rendszer is lehetőséget ad a sza kértelem érvényesülésére a működésükben. Ezért úgy látjuk, hogy hiba növelni a jogkörüket. Azt sem tartjuk helyesnek, hogy jóllehet csak a rektor által megbízott, illetve kiválasztott személyek hozhatnak döntést, illetve a szenátus által megbí zott személyek hozhatnak döntést a gazdasági tanácsban, nem szerencsés, hogy a szenátusnak és a gazdasági tanácsnak ugyanakkor az a rektor az elnöke, akik egzisztenciálisan voltaképpen függ a gazdasági tanácstól, hiszen ők döntenek a honoráriuma, a jutalma és egyebek felett. Tehát ez az egész működés számos problémát vet fel, ez a mostani javaslat ezeket a problémákat pedig nem orvosolja. Másik vitatható pontja a törvényjavaslatnak a törzsvagyon egyetemek tulajdonába való kerülése. Ez tetszetős, első szempo ntra még támogatható javaslat is. Nagyon tetszetős Magyar Bálint érvelése, amikor a Tudományos Akadémiát vagy az önkormányzatot hozza fel példának. Igen ám, de a Magyar Tudományos Akadémiának nincsenek oktatási feladatai, miközben a felsőoktatási intézmény eknek állam által feladatként vállalt oktatási feladatai vannak, ami egy kicsit árnyalja a képet. Az önkormányzatok vagyonba vételével kapcsolatban pedig azt tudnám megemlíteni, hogy az önkormányzatok fölött azért mégiscsak ott van egy közösségi kontroll, ez a mindenkori választók, a testület kontrollja, tehát a garanciális elem ott megvan. Állami tulajdon esetében ilyen garanciális elem, ilyen kontroll lehet a parlament, az egyetemek esetében ilyen nincsen. Aggályosnak tartjuk mi is, ahogy az előttem szóló k is többen említették, jóllehet látjuk, hogy törekvés van arra, hogy itt garanciák legyenek a vagyon át nem játszására, mégis ezeket a garanciákat kevésnek tartjuk, nem látjuk annak lehetőségét vagy annak biztosítékát, hogy a hallgatóhiánnyal küzdő vagy é ppen a dologi költségekben szegény, elszegényedő, főleg vidéki kis egyetemek nem fogjáke vajon felhalmozás címén, mondjuk, karbantartási feladatokra az átvett vagyontest jelentős részét fordítani.
