Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2122 (20.40) Az állami tulajdon meglátásunk szerint közvagyon, amit védeni kell, a minden előző hónapokbeli történés arról szól, hogy a magyar társadalom már nem híve semmiféle átvételnek, és az állami tulajdon mellett szavaz. Nos, szeretnék válaszolni arra, hogy miért van igazuk azoknak, akik itt esetleg valamiféle b urkolt privatizációs lehetőségre gyanakszanak. Miután a szöveg törvényszövegekre utal, ezért felolvasnám, mi lehet itt az érv. A T/6573. számú törvényjavaslat a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról 29. §a új 7/A. fejezettel egészítené ki az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvényt. Ennek 100/K. § (1) bekezdése a)j) pontjaiban meghatározza azokat a feltételeket, amelyek együttes fennállása esetén állami tulajdonú, állami részesedéssel működő gazdálkodó szervezet is elláthatja a jogszabályban meghatározott közfeladatot. Az együttes feltételek mindegyike megvalósulni látszik a felsőoktatási intézmények esetében. Ez azt jelenti, hogy ha a törvényjavaslatot elfogadják, és ezzel az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvényt k iegészítenék, ezzel párhuzamosan pedig lehetővé tennék, hogy a felsőoktatási intézmények tulajdonába kerüljenek az eddig csak vagyonkezelt ingatlanaik, semmiféle elvi vagy gyakorlati akadálya nem lenne annak, hogy a felsőoktatási intézmények tulajdonába ke rült ingatlanok tulajdonjoga állami tulajdonú, azaz állami részesedéssel működő gazdálkodó szervezetre szálljon át. Amennyiben tehát először módosítjuk a felsőoktatási törvényt, és a felsőoktatási intézmények tulajdonába kerülnek az általuk vagyonkezelt ál lami tulajdonú ingatlanok, másodszor módosítjuk, kiegészítjük az államháztartási törvényt, és a közfeladatot ellátó, részben vagy egészben állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek tulajdonába kerülnek az addig a felsőoktatási intézmények tulajdonában álló i ngatlanok, majd a gazdálkodó szervezeteket eladják, előállhat az a helyzet, hogy a jelenleg állami tulajdonú ingatlanvagyon teljes egészében magánkézbe kerülhet. Korántsem állítom, hogy ez a szándék vezérelte a törvény előterjesztőit, de ha majd ennek a lo gikai sornak utánagondolnak, akkor feltételezem, önök is belátják, hogy ez a lehetőség fennáll. Ha pedig egy törvény, amelynek az előterjesztői ugyan nem léptek fel azzal a szándékkal, hogy valóban privatizálásra kerüljön az állami vagyon, de a törvénymódo sítások - itt nemcsak a jelenleg tárgyalt törvény, hanem az általam említett második törvény is idetartozik - erre a lehetőséget megteremtik, akkor az nem jó, akkor azon valamit változtatni kell. Tisztelt Magyar Bálint! Ön a bizottsági ülésen is és itt is hangsúlyozta, hogy ez a törvényjavaslat bizalmi kérdés is. Igen, de nemcsak az egyetemek irányában, hanem az előterjesztő irányában is és a következmények irányában. És ma a magyar társadalom olyan bizalomhiányos állapotban van - (Dr. Magyar Bálint felé:) bármennyire is ingatja a fejét, azért ezt önnek tudnia kell, és vélem, hogy tudja is , hogy joggal él bennünk az a gyanú, hogy ennek a törvénymódosításnak a legjobb szándék mellett is olyan következményei lesznek, amelyek nemkívánatosak. Ezért tehát a biz alomra apellálni, úgy vélem, ilyen körülmények között, amelyekben vagyunk - utalok itt elsősorban az őszödi beszéd óta bekövetkezett állapotra , ezért ez nem indokolt. Szeretnék rátérni az akkreditáció kérdéseire. Az akkreditáció lassú, nehézkes, havonta változtak a kiírási feltételek. Az egyébként is agyonterhelt egyetemi oktatói gárdát bizony elég sokszor bosszantotta, de ha az akkreditáció körül hibák vannak, akkor változtatni kell a Magyar Akkreditációs Bizottság működésén vagy az ezt szabályozó szabál yokon. Ön elmondta a bizottsági ülésen azt a nagyon tetszetős példát, és ez nyerő is volt, hogy például évekbe telt, amíg a gyógyturizmus szakot itt akkreditálni lehetett. Nos, ez egy élő példa, de nem igazolja azt, hogy átvegyünk Európai Unióban akkreditá lt szakokat, hiszen a Magyar Akkreditációs Bizottságnak azt is vizsgálnia kell, hogy az adott szakra itt szükség vane, mennyire illeszkedik bele a magyar felsőoktatásba, egyáltalán tartalmilag mennyire illeszkedik, és lehet mondani nemet is olyan szakra, amiről úgy ítéli meg, hogy egy tízmilliós országnak nincs rá szüksége, hiszen sok olyan európai ország van, amely eleve egyetemet sem működtet, mert azt mondja, neki erre nincs szüksége. Nos, ez is lenne az Akkreditációs Bizottság szerepe, ezért nem tudjuk azt támogatni, hogy az Európai
