Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László):
2119 A negyedik kérdés - és valószínűleg ez a legérzékenyebb az egész törvényjavaslatban - az állami vagyonnal való szabadabb rendelkezés. Én alapvetően ezt is támogatom, és alapvetően elfogadom Magyar Bálint képviselőtársaim érveit is arra nézve, hogy ha a Magyar Tudományos Akadémiára rá mertük bízni, hogyha - szándékosan nem akarok nevet mond ani - X. Y. községre rá mertük bízni azt az állami vagyont a vagyonátadási ceremónia során, amelynek az üzemeltetésével működni tud, akkor egy egyetemre ezt miért ne bízhatnók rá. Nem gondolom, hogy a szellemi felkészültséggel volna baj, van azonban baj, f eltétlenül, érdekviszonyokkal. Abban a reformfolyamatban, amit az előterjesztő képviselő úr is említett, abban a reformfolyamatban fontos állomáshoz érkeztünk, amikor a képzési kapacitások nagy valószínűséggel csökkenni fognak, a minőségi szelekció az előt tünk álló években fog lezajlani. Amikor felszabadítottuk azt a lehetőséget, hogy az államilag finanszírozott képzés aszerint osztódjék szét az adott képzési ágat folytató intézmények között, hogy hány hallgató kívánja ezt a szakképzettséget, ezt a végzetts éget az adott intézményben megszerezni, csak a minősége számít, a hallgató felkészültsége, a hallgató tudása számít, és az ő döntése alapján osztja szét az állam az államilag finanszírozott képzéseket, ennek a folyamatnak óhatatlanul lesznek vesztesei. Óha tatlanul lesznek intézmények, amelyek nem tudják kellő számban vonzani a hallgatókat, amelyek nem tudják az így megszerzett államilag finanszírozott képzés támogatásából, illetőleg a költségtérítéses képzésből fenntartani, finanszírozni saját magukat. És t ermészetesen létezik intézményi érdek, amelyik ilyen esetben nem a rossz minőségű, fölösleges vagy zsákutcás kapacitásokat próbálja leépíteni, hanem ezek különféle érdekből való fenntartását úgy kívánja megoldani, hogy különféle, a rendelkezésére bocsátott vagyontárgyakat elad, megterhel, nem felsőoktatási célra, hanem piaci célra hasznosít. Azok a garanciák, amelyeket a képviselő hölgy és úr, tehát Sándor Klára és Magyar Bálint képviselőtársaink ebbe a törvénybe beépítettek, megnyugtatóaknak látszanak, de nem föltétlenül elegendőeknek. Én azt gondolom, hogy gondolkozzunk további lehetőségeken. Nyilvánvaló, nem gondolja senki azt, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem - vagy mondjuk, bármelyik ilyen nagy, neves, nemzetközi öss zehasonlításban is sok tekintetben a helyét megálló egyetem , tehát egy ilyen egyetem arra fog kényszerülni hallgató hiányában, hogy, mit tudom én, eladja a főépületet és az auditorium maximumot, de bizony előfordulhat ez olyan intézményekkel, amelyek nem ilyen minőségű képzést folytatnak. Érthető, világos, hogy a felsőoktatás most zajló szelekciós folyamatában ezek a nem megfelelő képzést folytató intézmények nyilvánvalóan..., reményeink szerint, nem nyilvánvalóan, reményeink szerint be fognak olvadni oly an egyetemekbe, amelyek ezeket - hogy mondjam? - ilyen felhordó intézményként tudják hasznosítani, a bachelorképzéseket, az alapképzéseket ki tudják ide helyezni, maguk a masterképzésre állnak majd rá, de az a cél, hogy valóban ebbe az irányba menjen a sze lekció és a koncentráció, és ne abba az irányba menjen, hogy az intézmény a saját elszigetelt, külön világát fenn tudja tartani, érdeklődés hiányában, piaci megfelelés hiányában, pusztán azáltal, hogy a rendelkezésére bocsátott vagyont fokozatosan feléli. Még egyszer mondom: vannak garanciák a törvényjavaslatban ennek megakadályozására, én fontosnak tartanám, hogy ezeket tekintsük, gondoljuk át együttesen, és amennyiben szükséges, akkor erősítsük meg őket. Úgy gondolom tehát, hogy a javaslat minden pontjába n van megfontolnivaló, ettől függetlenül - még egyszer mondom - a törvényjavaslat egészét támogatásra alkalmasnak tartom. És ha ezekre a fenntartásaimra egyfelől megnyugtató választ kapok, másfelől amelyekre nem, azokat módosító indítványokkal kezelni tudj uk, akkor a törvényjavaslatot mindenképpen elfogadásra ajánlom. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban. - Babák Mihály: Egyhangú taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr.
