Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
2114 szereplőkkel és kutatásfejlesztő kapacitással ötvözve teszi eredményessé egyegy regionális központ szer epét, tevékenységét. Azt is el kell mondanom, hogy a tisztelt képviselő asszony és képviselő úr javaslata valóban létező, a felsőoktatás világát nyomasztó problémákra keres megoldást. Hiszen egyrészt a felsőoktatási intézmények által használt állami vagyon nal kapcsolatos szabályok és az ehhez tartozó újabb jogszabályi és szervezeti rendelkezések, tudniillik a vagyontörvény és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. létrehozása kétségkívül jelentenek nehézséget az intézményeknek a hatékony ingatlanhasznosításban, a vagyonnal való hatékony gazdálkodásban. Azt kell mondani, hogy még az sem kizárt, hogy némi jogi feszültség is létezik a két törvény, tudniillik a korábbi feltételekre kidolgozott felsőoktatási törvény és a vagyontörvény között. Ennek orvoslása mindenké ppen parlamenti feladat. Azt hiszem, abban is egyetérthetünk, hogy olyan jogszabályi környezetet érdemes működtetni, amelyik az intézményeket arra ösztönzi, hogy a saját fejlesztési céljaik, tevékenységük érdekében minél hatékonyabban, minél eredményesebbe n működtessék a rájuk bízott vagyont, hogy valóban ne bürokratikus hercehurcákon bukjon meg egyegy jó projekt, egyegy jó terv, hanem mód legyen arra, hogy az intézmények ezzel a vagyonnal eredményesen, hatékonyan gazdálkodhassanak. Az is fontos kérdés, é s ez is több alkalommal felmerült, hogy annak érdekében, hogy Magyarországon az a bizonyos innovációs háromszög, amelyben a kutató szakemberek, a szellemi kapacitás és a gazdasági szereplők egymásra találása hatékonyan működjön, hogyan lehet megváltoztatni a szabályokat. Hiszen valóban olyan helyzetbe kerülünk, hogy uniós pályázatokon nem tudnak az intézmények időnként elindulni, mert nem hozhatnak létre olyan típusú társaságot, ahová bevihetnék ezt az uniós pénzt. Vagy éppen meglévő kutatási eredmények has znosításában ütköznek nehézségekbe. Azt is el kell mondanom, hogy képviselőtársaink nagyon jelentős érdemi szakmai munkát is végeztek. Akik ezt a törvényjavaslatot megnézik, látják, hogy képviselőtársaink ennek az egyáltalán nem egyszerű, bonyolult problém akörnek számos vonatkozását, számos összefüggését vizsgálták meg, és próbálnak összefüggő rendszerben választ adni ezekre a kérdésekre. Ugyanakkor abban mindenképpen egyet kell értenünk, és ezt fontos hangsúlyoznunk, hogy a felsőoktatás működtetése, az áll ami felsőoktatás célja több, mint az intézmények öncélja. Az Alkotmánybíróság határozatai és a józan ész egyaránt azt mondja, hogy a felsőoktatási intézményhálózat fenntartása, ennek ésszerű működtetése egyaránt fontos a tanuláshoz való jog biztosítása érd ekében, és fontos lényeges gazdasági és társadalmi célok elérése érdekében. Fontos azért, hogy ez a felsőoktatási intézményrendszer betölthesse a már említett gazdaságfejlesztő, gazdasági potenciált megalapozó szerepét, és fontos azért, mert komoly társada lmi szerepe, társadalmi feladata is lehet egy jól működő, esélyteremtő felsőoktatásnak. (20.00) Éppen ezért szeretném világosan elmondani, a kormány álláspontja az, hogy a felsőoktatási intézményrendszer működtetése, fenntartása állami feladat, ebből az ál lam nem vonulhat ki, nem vonhatja ki a vagyonát, és nem nézheti tétlenül, hogy olyan folyamatok induljanak el, amelyek a felsőoktatási intézményrendszert működésképtelenné tehetik. Éppen ezért a törvényjavaslat konkrét javaslataival összefüggésben számos a ggály, számos kérdés merül fel, elsősorban abban az összefüggésben, hogy elég erőseke azok a garanciák, amelyek a törvényjavaslatban szerepelnek. Elég erőseke ezek a garanciák arra, hogy biztosítsák, az ilyen módon átadott állami vagyon valóban a felsőok tatás céljait szolgálja, hogy ez a vagyon úgy hasznosuljon, ahogy azt a felsőoktatási intézmények megkapják? Nagyon erős kérdések merülnek fel a tekintetben, és erős garanciák kellenek arra, hogy a felsőoktatási intézményeket ilyen vagy olyan okból, önhibá jukból vagy elháríthatatlan külső tényezőkből elérő negatív gazdasági hatások, finanszírozási gondok ne járhassanak vagyonvesztéssel, ne járhassanak olyan nehézségekkel, amelyek aztán az intézmény létét, működését veszélyeztetik. Ebből a szempontból a tele pülési önkormányzatok példája sem megnyugtató, hiszen
