Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ), a napirendi pont előadója:
2112 Egykori miniszterként tudom nagyon jól, hogy milyen nyomás alá kellett helyezni a különböző szerveket, állami bürokráciát, hogy a PPPs konstrukciók eseté ben, mondjuk, korszerű fogorvosi kara lehessen a Semmelweis Orvostudományi Egyetemnek, és ezeket az ingatlancseréket végrehajthassa, s hogy ugyanígy egy általános orvosi kar most megépülhessen - és ennek az átadására egyébként nemsokára kerül sor , többév es procedúrát vett igénybe. Pedig ott minden politikai támogatás megvolt ahhoz, hogy a bürokráciának ezt a tehetetlenségét, személytelen akadályozó jellegét át lehessen hágni. A második eleme ennek a törvénymódosító csomagnak arról szól, hogy a vállalkozás szabadsága növekedjen az intézményeknél, a nem állami törzsvagyont érintően kisebbségi tulajdonos lehessen az egyetem különböző vállalkozásokban. Gondoljunk csak arra, hogy azok az egyetemek, amelyek mondjuk, likviditási gondokkal küzdenek, vagy nincsen k ockázati tőkéjük - mert hogyan is lehetne egy költségvetési intézménynek kockázati tőkéje , ha az bármilyen szellemi termékét utána piacra akarja dobni, és felfedezéseit, találmányait, szellemi alkotásait hasznosítani kívánja, akkor rendszerint kisebbségi tulajdonosként tud belépni közös vállalkozásokba, ahol természetesen a magántőke viseli a kockázat jelentősebb részét. Illetve ez a javaslat azt is szolgálja, hogy ezek a vállalkozások további vállalkozásokat tudjanak alapítani. Az abszurd helyzet Magyaro rszágon, hogy egy óvoda igazgatási rendje megegyezik egy 40 milliárdos éves forgalmú, százvalahány ingatlannal rendelkező egyetem igazgatási rendjével. A harmadik eleme ennek a javaslatnak megkönnyíti, hogy nemzetközi képzések a magyar felsőoktatási piacon megjelenjenek a magyar egyetemeken. Tehát a magyar egyetemek könnyebben át tudják venni a külföldön akkreditált képzéseket, ne intézmények jöjjenek be, hanem a magyar egyetemek. A negyedik eleme ennek a csomagnak pedig arról szól, hogy a gazdasági tanácso k szerepét az Alkotmánybíróság döntésével összhangban, de növelni lehessen oly módon, hogy a döntéselőkészítésben a szerepe nem a döntések meghozásában, de a gazdálkodással, a vagyongazdálkodással összefüggő döntések meghozatalában előrébb tud lépni. Mind en olyan felvetést, amely azt szolgálja, hogy próbáljuk meg felszabadítani a meglévő energiákat a magyar felsőoktatásban, próbáljuk nagykorúvá tenni ezeket az intézményeket egyfelől, de a másik oldalon a garanciák is legyenek világosak, ha ezek a garanciák nem megfojtják a tevékenységet, hanem pusztán azt szolgálják, hogy az állami vagyon maradjon állami vagyon, és jól tudjon hasznosulni, azt természetesen módosító indítványok formájában is üdvözöljük, és készek vagyunk ezek szakmai megvitatására és megtárg yalására. (19.50) De azt látni kell, kedves képviselőtársaim, hogy a jelenlegi helyzet fenntartása káros a magyar felsőoktatásra. Azt kell mondjam, nem véletlen, hogy ezt a javaslatot pártállásra való tekintet nélkül támogatják az egyetemek vezetői, mert m indnyájan tapasztalták azt, hogy milyen korlátokat jelentenek ezek az akadályok, milyen korlátokat jelent a jelenlegi szabályozás a magyar felsőoktatás számára. A felsőoktatási reformnak az egyik fontos befejező lépése lényegében ez a csomag, amely most ön ök előtt van. Felvetik a kritikusok, ahogy a sajtóból hallom, többször is, hogy egyfelől ez egy privatizációt eredményez, másrészt pedig tandíjat jelent. Privatizációt nem jelent. Mindenki tudja, hogy a Mahart is részvénytársaságként működött, a MÁV is áll ami részvénytársaságként működött, az egyetemek még csak nem is alakulnak át egyébként részvénytársaságokká, hanem egyszerűen állami felsőoktatási intézmények. Ezt a különbségtételt meg kéne tudni tenni legalább azoknak az embereknek, akik a parlamentben ü lnek. Ha valaki úgy gondolja, hogy privatizációról van szó, akkor el kéne mondani, hogy miért gondolja ezt így. De, miután a felsőoktatásról van szó, próbáljon legalább olyan színvonalon érvelni mellette, amely mondjuk, egy első- vagy másodéves közgazdászh allgatótól elvárható. Javasolnám, hogy a demagógiát ebből a keretből próbáljuk kiszűrni és távol tartani. A garanciák ebben a rendszerben pont azt jelentik, hogy nem erről van szó.
