Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz):
2039 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomnak két iránya van. Egyrészt a költségvetési törvény keletkezésének körülményei, a megélt változatok, másr észt pedig az európai uniós források tervezése és megjelenése a költségvetésben. Legyünk jóindulatúak, államtitkár úr, és mondjuk azt, hogy jelenleg a kezünkben tartjuk a jövő évi költségvetés hivatalosan beadott harmadik változatát, amely egyáltalán nem b iztos, hogy az utolsó, hiszen a miniszter úr napokban tett nyilatkozata szerint, ha szükség van további módosításokra, akkor a kormány ezt meg is fogja tenni. Államtitkár úr, a baj nem az állandó változtatgatással van, hanem azzal, hogy a kormány nem tudja , mit szeretne. Nincs egységes koncepciója a helyzet kezelésére. Hallom, retorikájukban most éppen az embereket kívánják megvédeni. A kérdés az, hogy mitől. Az önök politikájával szemben, amelyik idejuttatta a gazdaságot? Hogy éppen munkahelyek szűnnek meg , és új munkahelyek nem tudnak keletkezni? Hogy tömeges elbocsátások várhatók? Az önök miniszterei sorra jósolnak százezres elbocsátásokról, és nem veszik észre, hogy éppen ennek a költségvetésnek kellene biztosítékot jelenteni arra, hogy a helyzetet kezel ni tudják, és új munkahelyek létesítése és a meglévők megvédése mindannyiunk közös érdeke kell hogy legyen. A napokban 800 milliárdos mentőcsomagról hallottunk híreket. A mai eseti bizottsági ülés egyértelműen bemutatta, hogy ez a 800 milliárd nem létezik. Ez a forrás nem új forrás, hanem a meglévőket összegereblyézték, újracsoportosították, majd azt mondják, hogy 800 milliárd áll rendelkezésre a vállalkozások támogatására. Nem áll. A vállalkozások szeretnének ebből a 800 milliárdból részesülni, de nem tudj ák, hogyan juthatnak hozzá ezekhez a forrásokhoz. Álságos, államtitkár úr, az önök kommunikációja! Engedje meg, hogy megkérdezzem, a kezünkben lévő tervezet a nyilatkozatok tükrében egyáltalán minek tekinthető. Van másik javaslat is a kalapban, készülnek ú jabbat előhúzni, vagy ez az igazi és legfőképpen az igaz változata a költségvetésnek? Természetesen ezen mondataimat megerősíti és megalapozza az ÁSZ kritikai észrevétele, amit a költségvetéssel szemben megfogalmazott. Szeretném, ha ön is egyetértene azzal az egy mondattal, hogy a képviselők, főleg az ellenzéki képviselők semmiféleképpen sem másodrendű állampolgárok. Felnőttek vagyunk valamennyien, tudni szeretnénk, hogy mik azok a valós folyamatok, mik azok az okok, amelyek a jelen helyzetig vezettek. Az önök eddigi elképzelései nemhogy a helyzetet nem kezelik, semmiféle mozgásteret nem mutatnak be; azt mutatják, hogy a kormány kész bármikor, bármilyen körülmények között bármit előhúzni abból a bizonyos kalapból. És még egyet tükröz: semmi sem drága, ha a kommunikációról van szó. Nemrégen dübörgött a gazdaság, még önök hirdettek külföldi újságokban, hogy milyen nagyszerű helyzetben van az ország, majd 3 százalékos eltéréssel is képesek költségvetési változatokat beterjeszteni. Burány Sándor ma éppen azt mondta, hogy egyáltalán válságról sincs szó Magyarországon, mert a GDP pozitív tartományban van. Ebben az országban a gazdaság sajnos nemhogy dübörög, hanem egyértelműen egy kommunikációs gőzhenger dübörög, és válság ide vagy oda, önök a kommunikáción egyá ltalán nem spórolnak. Persze a kommunikációnak is van célja, jelen esetben ez az öntömjénezés, mégpedig a kormányzati munka dicsérete. A miniszterelnök által meghirdetett válságkezelési program, aminek kiváló menedzsere is van a miniszterelnök személyében, cseppet sem zavartatva magát attól a ténytől, hogy éppen az ő kormányzati tevékenysége juttatta az országot ide, 20 milliárdos vagy még nagyobb (Közbeszólás az MSZP soraiból: 25.) hitelfelvételéről zeng a magyar média. Legyen 25 milliárd, legyünk nagyvona lúak, igaza van képviselőtársaimnak; persze ez függ attól, hogy milyen valutában mondjuk ezt az összeget. De önöknek, éppen erről beszélek, egyik nap 800 milliárd, másik nap 1000 milliárd, 20 milliárd vagy éppen 25 milliárd nem tétel, és nemigen foglalkozn ak ezzel, ha kommunikációról van szó. És természetesen a média a segítségükre is van. A másik, amiről szeretnék beszélni, a sokszor emlegetett konvergenciaprogram. A konvergenciaprogrammal nem az a baj, hogy el kell készíteni, persze, a túlzottdeficiteljá rás sem
