Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2001 A negyedik: azt kérjük, hogy a Pénzügyminisztérium fundamentálisan változtassa meg a költségvetéstervezés módszertanát, a költségvetés végrehajtása során pedig időről időre hozza a parlament nyilvános sága elé teljesen transzparensen, átláthatóan a költségvetés valamennyi belső összefüggését és belső tételét. Erre van szükség ahhoz, hogy független elemzők, az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank, különféle egyéb független testületek és a most felá lló költségvetési tanács egy új hivatal felállítása nélkül értékelni tudja a magyar költségvetés folyamatait. Az ötödik: határozzuk el végre komolyan, hogy Magyarország 2012ben bevezeti az eurót. Döntsünk közösen egy 2012es euróbevezetési céldátumról. Ez lehet a célja egy jó költségvetésnek, ez az egyik legfontosabb célja a plafontörvénynek, hiszen így 2009 második felében be lehet lépni az euró előszobáját jelentő ERM2es rendszerbe. Erre a lépésre nemcsak a számok miatt van szükség, ez egy olyan gazdas ágpolitikai cél, amely máskor is helyes lépésre kényszerít bennünket. Ez a lépés kiszámíthatóbbá, tervezhetőbbé teszi a cégek kilátásait, a gazdaság jövőjét. Az euró valamennyi párt számára egy olyan közös cél lehet, amely érettségi bizonyítványként igazol ja: Magyarország képes végre normálisan gazdálkodni. A hatodik: biztosítsuk a vállalkozások hitelhez jutási képességét. Amikor arról beszélünk, hogy milyen gazdasági alapot, milyen gazdaságpolitikai intézkedéseket tervezünk, akkor az ne az állami osztogatá st célozza a vállalkozások számára. Segítsük a vállalkozásokat hitelhez jutni európai uniós pénzzel, különféle olyan, jelenleg meglevő állami garanciát tartalmazó termékekkel, ami igazán segít a vállalkozásoknak. A hetedik: alakítsuk át - erről beszéltem a legtöbbet - a nagy elosztórendszereket, határozzunk el szerkezeti reformokat, hogy a kiadáscsökkentés ne egyszeri vágás, hanem rendszerszerű változás legyen. A nyolcadik: bízzuk profikra, bízzuk külső piaci szereplőkre a több mint 9 ezer közfeladat átfésü lését. Bízzunk meg piaci szereplőket azzal, hogy lehetőleg előzetes díj nélkül, csak az elérendő siker és az ebből megkapható pici százalék reményében nézzék végig ezt a 9 ezer közfeladatot, mondják meg és hajtassák végre, hogy hol lehet százmilliárdokat m egspórolni az állam működésén. A kilencedik: az IMFszerződés által biztosított hitelkereteket Magyarországnak bölcsen kell felhasználnia. Komolyan, felelősségteljesen, úgy, hogy ne veszélyeztessük az államháztartás finanszírozását, mégis tartsuk meg a leh etséges legnagyobb presztízst a nemzetközi közvélemény felé. Csak annyit használjunk föl, de annyit bátran használjunk föl az IMFhitelből, amennyi Magyarország stabilitásához szükséges. És mindezt, az IMFhitel felhasználását, a válságban megteendő legfon tosabb lépéseket egy kilábalásért felelős válságtanács felügyelje. Ne egyszeri ötpárti találkozásokra, ad hocszerűen létrehívott nemzeti vagy gazdasági csúcsokra kerüljön sor, hanem alakuljon egy olyan nemzeti tanács, amely folyamatában felügyeli a válság ból való kilábalást, az IMFhitelekkel való gazdálkodást, illetve a növekedési lehetőségek megalapozását. Tizedikként, de az egyik legfontosabb tételként említem: határozzon végre a parlament egy új pártfinanszírozási törvényről. Nem is kell erről többet b eszélnem, annyira világos mindenkinek, hogy ameddig a politika, az állam, az önkormányzatok nem szabadulnak meg a mindent átszövő korrupciótól, addig a gazdaságtól sem várhatjuk el a fehéredést. Arra kérem a tisztelt ellenzéki képviselőtársaimat, ugyanúgy, ahogy a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy próbáljunk meg még ebben az ülésszakban kiizzadni magunkból egy olyan pártfinanszírozási törvényt, amelyre végül igent tudunk mindannyian mondani. Ez egy ordító hiány, és nagyon kemény kényszer ma Magyarország számára. Az SZDSZ összességében úgy véli: a költségvetésben kevesebb fűnyíróelvre és több valódi reformra van szükség, államháztartási reformra, szerkezeti reformra, adóreformra, a közfeladatok felülvizsgálatára. Erről a szemléletről szólna ma egy korszer ű politika. Tisztelt Kormány! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kérem, ne habozzon, kezdjen újra hozzá!
