Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2002 Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Megadom a szót Herényi Károly képviselő úrnak, az MDF képviselőcsoportja vezérszónokának. Képviselő úr! HERÉNYI KÁROLY , az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! (Dr. Kovács Árpád felé:) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokadik alkalommal adódik meg a lehetőség, hogy az Orszá ggyűlés által minden esztendőben elfogadott talán legfontosabb törvény vezérszónoka legyek a Magyar Demokrata Fórum nevében. Azt kell megállapítanom, hogy 2002 óta szinte minden költségvetési törvényt ugyanazzal a mondattal vagy ugyanazzal a néhány mondatt al lehet kezdeni, és ez alól nem kivétel ez a mostani törvénytervezet sem; talán a körülmények mások, talán a körülmények megváltoztak, és talán a körülményekhez jobban igazodik, de alapvetően ugyanolyan, mint 2002ben volt. Ez a törvény minden esztendőben óriási lehetőséget kínál a kormánynak, hiszen a gazdasági folyamatok alakulásába, illetve alakításába kétféleképpen tud a kormányzat, illetve az Országgyűlés beleszólni. Az egyik a bevételi oldal megreparálása, reformálása, változtatása, ez az adótörvénye k sokasága. Hát ebben az évben ezzel nem lesz sok dolgunk, illetve nem lesz túl hosszú vitánk. Aztán a másik pedig a kiadási oldal, ami a költségvetési törvényben foglaltatik össze, ennek az olyatén átalakítása, amely bizonyosfajta prioritásokat, célokat t űz ki maga elé. Mik lehetnek ezek a célok? A célok nyilvánvalóan azok lehetnek, hogy a gazdaság, illetve a gazdaság szereplőinek versenyképessége növekedjék, fokozódjék, hogy a termelékenység növekedjék, hogy a költségvetési bevételek növekedjenek, hogy az ország gazdagodjék, az állampolgárok egyre közelebb kerüljenek ahhoz az állapothoz, ami azt mutatja vagy azt jelentheti, hogy a közjó megtestesülni, megvalósulni látszik. Ezzel szemben 2002 óta azt tapasztaljuk, hogy a költségvetési törvény összeállításán ál egy szempont az uralkodó, az egyensúlyra való törekvés. No, ez sem sikerül mindig, hiszen pont 2002 volt az az esztendő, amikor a költségvetés hiánya a tervezettel szemben 9,2 százalékra sikeredett, aztán nagyonnagyon lassan jutottunk el odáig, hogy eg yensúly közeli állapot felé tart a magyar költségvetés, de ez sem belső okok, hanem sokkal inkább külső kényszerek eredménye, és ez nagyon nagy baj, és erről szeretnék egy kicsit részletesebben beszélni. (10.50) A mostani helyzet, amiben vagyunk, sok szempontból különleges. Amikor szeptember 24én beterjesztette az első adótörvényjavaslatot a kormány, mintha nem vett volna tudomást arról, hogy a pénzügyi válság előjelei, illetve hatásai közel egy esztendeje érezh etőek és tapasztalhatóak. Mi nem vettünk róla tudomást, úgy viselkedtünk, mindkét törvényt úgy készítettük elő, mintha az égadta világon semmi baj nem lenne. Aztán, amikor jött a feketeleves, beterjesztetett a költségvetés második variációja. Ekkor már az a minimális adócsökkentés, amiről még az adótörvényekben szó volt, hiszen időközben azt a törvényt is visszavonta a kormány, teljesen eltűnt. De sajnos, alig telt el három nap, és a pénzpiaci helyzet jelentős romlása miatt ez is aktualitását vesztette, és most egy harmadik verzióról, illetve a második verzió kiegészített változatáról beszélünk. Erre mondhatjuk, hogy ez a harmadik változat. Na de az alapvető probléma mégiscsak az, hogy a három verzió nem belső akarat és kényszer szüleménye, hanem külső kénys zerek által generált változások, illetve változtatások sokasága. Ez azt jelenti, hogy a költségvetési törvényjavaslat ugyanúgy hordozza az előző évek hibáit a szerkezetét, a struktúráját illetően. Nem tett mást a két utóbb benyújtott változat, mint hogy ug yanilyen szerkezet mellett igyekezett azoknak a nemzetközi elvárásoknak megfelelni, amelyek a kiadási oldal erőteljes lefaragását jelentették. A baj az, hogy úgy élünk, olyan statikus gondolkodással egy gyorsan változó világban, hogy legfeljebb követő maga tartást vagyunk képesek produkálni. Egy értelmes, magára
