Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1984 Ilyen hektikus, ilyen zaklatott tárgyalás, benyújtás, processzus még nem volt költségvetéskor, hiszen az első javaslatot szeptember 29én nyújtotta be a kormány, a másodikat október 18án, a harmadi kat meg most október végén, november elején. Ahogy megnézzük a tervezeteket, egyre rosszabb és rosszabb volt a kidolgozottsági színvonaluk. Már az elsőnél is megvolt az az aggály, hogy bizonyos, egyébként lényeges sorokat egyszerűen a költségvetésben - mos t már mondhatom: szokás szerint - kipontoztak, ami tulajdonképpen meglehetősen érthetetlen. Ha egy egyszerűbb gondolatkísérletet elvégzünk, a cégbíróságnál beadott és egyes helyeken kipontozott mérlegeket valószínűleg kifogásolják, és azt mondják, hogy oly an mérleg nincs vagy beszámoló, ahol a lényeges adatokat kipontozzák. A költségvetésben például a normatívákat, amelyek a teljes önkormányzati rendszer oktatási részét hivatottak biztosítani, azokat szokás szerint kipontozták. (Göndör István: Ez mindig így volt, Kósa úr.) De már ehhez hozzászoktunk, megvan ennek a metódusa. Meglehetősen sajátos egyébként ez a tervezés, mert rendkívül nehéz így vitatni az egyes adatokat. De hozzá kell tennem, hogy már az első benyújtott javaslat is megalapozatlan makrogazdas ági pályát vázolt fel. Az Állami Számvevőszék jelentésében egyébként meg is található az, hogy egyszerűen a most tárgyalt javaslat állami számvevőszéki ellenőrzése, felülvizsgálata az idő rendkívüli rövidsége miatt is egyszerűen lehetetlen volt. Most a par lament úgy fogja tárgyalni ezt a költségvetést, hogy igazából az Állami Számvevőszék véleményét csak szóbeli kiegészítésként ismerhettük meg. (Dr. Katona Béla: Ez nem igaz.) Jellemzi az abszurditást az, hogy bár a harmadik számú költségvetési javaslatot tá rgyaljuk, a tegnapi bizottsági előadók a második számú javaslatról beszéltek, mert amikor a bizottság tárgyalta a javaslatot, akkor még a harmadik számú nem volt ismert. Ezek után kell nekivágni annak a feladatnak, hogy mégiscsak a parlamentnek össze kell hozni valahogy a 2009. évi költségvetést. Ebben a költségvetésben, ha megnézzük a funkcionális felosztását a költségvetésnek, akkor azt látjuk meghökkentő módon, hogy tulajdonképpen a funkcionális szerkezete a költségvetésnek 2004 óta lényegében nem változ ott, és ennek a három javaslatnak sincsen funkcionális változása. Ha megnézzük a táblákat a nagy államháztartási ágazatok között, akkor azt vehetjük észre, hogy tulajdonképpen nem is érthető, a költségvetésből nem derül ki, hogy miért is kellett egyik, más ik, harmadik javaslatot visszavonni, újra beterjeszteni. Egész egyszerűen a változtatások mértéke nem tükrözi azokat a problémákat, amelyeket a költségvetésnek kezelni kellene. Megjegyzem, ugyanez van leírva az Állami Számvevőszék jelentésében is. Tehát ah hoz képest, hogy teljesen szokatlan módon háromszor kellett újra benyújtatni a költségvetést, a változtatásokból önmagában nem derül ki, hogy miért van erre szükség. Persze, mi mindnyájan tudjuk, egy világgazdasági válság kellős közepén vagyunk vagy talán az elején, és muszáj korrigálni a költségvetési számokat, ezt egyébként senki nem vitatja. Viszont az is igaz, hogy nem lehet attól eltekinteni, hogy egész egyszerűen Magyarország a világgazdasági válság kezelése kapcsán a legrosszabb helyzetben van. Olyan országokkal vagyunk egy szinten, mint Ukrajna, Belorusszia, Pakisztán. (9.20) Azért azt mégiscsak vizsgálni kell, kedves képviselőtársak, hogy mi az oka annak, hogy Magyarország a világgazdasági válságba úgy került bele, hogy a világ egyik legkiszolgáltat ottabb országa. Mert ha ezt nem vizsgáljuk meg, akkor nem is értjük majd azt, hogy mit kellene tenni. Napnál világosabb: az elmúlt időszakban Magyarország oda jutott, olyan gazdaságpolitikát folytatott a kormánya, hogy 2007re az Európai Unióban Magyarorsz ágon volt a legkisebb növekedés, 1,1 százalék. Figyelem, még sehol nem volt a nagy válság, de 1,1 százalék volt a gazdasági növekedés tavaly. Vesd össze: Románia 6, Csehország 6, Lengyelország 6,6, Litvánia 8,9 és Szlovákia 10,4 százalékos növekedést produ kált. Nálunk a gazdaságpolitikának ez nem sikerült. Továbbá azt is ki lehet mutatni, hogy az európai uniós országok közül Magyarországon a második legrosszabb a foglalkoztatási ráta, csak Máltát előzzük meg a magunk 56,5 százalékos
