Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1985 rátájá val. Az EUátlag 66. Még nem volt válság. A válság előtt jutottunk ide, még pörgött az Európai Unió, még volt növekedés. Az exportpiacaink működtek, és a kormány gazdaságpolitikája mégis azt eredményezte, hogy 2007ben a foglalkoztatási ráta drámaivá fordu lt. Még nem volt gazdasági válság, amikor oda jutottunk a kormány adópolitikája miatt, hogy Magyarországon az Európai Unió államai közül a második legnagyobb az adóterhelés, csak Belgium előz meg minket 1 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy minden egyes megk eresett 100 forintból 54,5 forintot vesz el az állam, és 45,5 forintot ad oda a dolgozóknak. Emlékszünk még arra, hogy a limuzin hátsó ülésében milyen igézően beszélt a miniszterelnök arról, hogy vannak, akik csak beszélnek az adócsökkentésről, ő meg megcs inálta? Hát nem csinálta meg, becsapott bennünket, merthogy az egyik legmagasabb az állami elvonás Magyarországon az európai uniós tagállamok között. Napnál világosabb, hogy ilyen gazdaságpolitikával a magyar gazdaság szélsőségesen legyengült állapotba ker ült. Ezt úgy lehet összegezni, hogy az európai uniós újonnan csatlakozott országok között az első helyről szinte minden mutatóban az utolsó helyre kerültünk. Nagyon találóan fogalmazta meg a miniszterelnök úr, amikor azt mondta, hogy az elmúlt négy évben, 20022006ról beszélt, emlékeznek rá: “nem tudtok mondani egyetlenegy olyan intézkedést sem, amire büszkék lehetnénk.” Ezt mondta, amikor értékelte az első négy évet. Ugyanakkor ez a helyzet oda juttatta az országot, hogy már 2006ban egy brutális megszorí tó csomagot kellett az országnak lenyelnie, bár nem tudtunk erről, hiszen a kormány ezt gondosan eltitkolta. Akkor következett be az úgymond első kiigazító program, amikor is a konvergenciaprogramnak nevezett csomag kapcsán egy rendkívül radikális megszorí tó programot szenvedett el az ország, ami további növekedési kockázatokat rejtett magában, nem segítette az ország fejlődését, továbbá csökkent az életszínvonal és a reálbérek szintje. Mit mondott erről a miniszterelnök úr, hogyan értékelte a magyarországi legrosszabb helyzetet? Mit mondott az okairól? Négy okot nevezett meg a miniszterelnök úr. Azt mondta, hogy először is túlköltekezik az ország, másrészt devizában nagyon nagy mértékben eladósodott az ország; a lakáshiteleket nevezte meg harmadik bajnak, n egyediknek a reformok elmaradását. Nézzük meg, hogy valójában kinek mi a felelőssége ebben, kiindulva abból, hogy hátha a miniszterelnök úrnak igaza van. Túlköltekezés. Kedves Parlament! Kedves Képviselőtársaim! A túlköltekezést mely törvényben rögzíti a p arlament? A költségvetésben. Ki fogadja el a költségvetéseket? A kormánypárti többség. Tehát a túlköltekezésnek ki a felelőse? A kormány és a kormánypárti többség. A miniszterelnök úr nem akkor beszél helyesen, ha azt mondja, hogy túlköltekeztünk, hanem az t kell neki mondania, hogy olyan politikát folytattam, a szocialisták a szabad demokratákkal olyan politikát folytattak, ami túlköltekezéshez vezetett. Tehát a felelőssége egyértelmű. Azt mondta a miniszterelnök úr, hogy a lakosság, a magyar választópolgár ok jelentős része devizában túlzottan eladósodott. Való igaz. De vajon miért adósodott el? Először is tudjuk, hogy az eladósodás azért következett be, mert a reálbérek csökkenését első akcióval a választópolgárok a devizában felvett hitelekkel próbálták ko mpenzálni. Kevesebb volt a pénzük, de előre akartak menni, ezért devizában vettek fel hitelt. De kérdezem én, mikor vesz fel az ember hitelt? Akkor, amikor a kilátásai rózsásak, a parlament, a kormány, a gazdasági előrejelzések azt üzenik neki, hogy lehet, mert nincs nagy baj, ki fogod tudni fizetni. És emlékszünk rá, a kormány folytatta az utolsó pillanatokig azt a propagandahadjáratot, amiben volt dübörgő gazdaság, a pannon puma nagyot ugrik, beindultunk. Három héttel ezelőtt még a “Beindultunk” repülő h attyúk is azt üzenték az embereknek, hogy nincs nagy baj, merjetek nyugodtan költekezni, devizában pénzt felvenni. Az ellenzék nem mondta azt, hogy jó a helyzet, csakhogy akkor mi a halál lovagjai voltunk, a válság apostolai, és mindenféle szóvirággal prób áltak minket a sárba taposni annak kapcsán, hogy megpróbáltuk felhívni a figyelmet arra, hogy ez komoly probléma, mert megtévesztik az embereket a saját lehetőségeikkel kapcsolatban. Éppen ezért a devizaeladósodás kapcsán a kormány felelőssége ezen az olda lon egyértelmű. Arról nem is beszélve, hogy ha a lakossági devizahitelek felvétele
