Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 28 (169. szám) - A Nemzeti Tehetség Program elfogadásáról, a Nemzeti Tehetség Program finanszírozásának elveiről, valamint a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum létrehozásának és működésének elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ):
1767 aki értük rajong, őket éppenséggel buktathatták volna alsó tagozatban, lehet, h ogy buktatták is - ezt most nem azért hozom szóba, mert ettől lettek ilyenek vagy olyanok, jók vagy rosszak, mert buktatták vagy nem buktatták őket. Csak azt szeretném kérni, hogy mégiscsak a szakmai komolyságnak egy minimumát próbáljuk megőrizni a vitában . Ennyi erővel mondhatnám éppen azt is, hogy a harmadikban kapott testnevelés 2estől lett valaki nem kellően fogékony a kulturális értékekre. Ugyanolyan módon ez egy szakmailag értelmetlen állítás lenne. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK (dr. Áder Já nos) : Tóth Tiborné képviselő asszonyt illeti a szó. TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az előző hozzászólásomban a program komplexitását emeltem ki egyik erősségeként. Most a keretjellegét szeretném másik erősségként említ eni, csatlakozva Sándor Klára képviselőtársam megjegyzéséhez, hisz úgy gondolom, hogy egy keretprogram az, amely nagyobb mozgásteret ad, és amely egy stratégiai tervezés folyamatához illik. A nagyobb mozgástér azért is nagyon fontos ebben a programban, mer t kitágítja a program a tehetségértelmezés tényét is, hisz tudjuk, hogy hatvanféle tehetségről beszélhetünk, amelyre való rákészülés, amelyek felfedezése már az óvoda, illetve iskolarendszerünk feladata lenne. És bizony ez a felfedezés az egyéni bánásmód elvével kell hogy párosuljon, speciális szakemberek segítségével. Saját iskolám példájából szeretnék egy dolgot megemlíteni: szociálpedagógust alkalmaztunk a hátránykompenzáló tagozat segítésére, tanulásmódszertan tartására, és kiderült, hogy a tehetséggon dozó tagozaton, ahonnan százszázalékos volt a továbbtanulási arány, még több munkája akadt ennek a szociálpedagógusnak, hisz a devianciára hajlamos gyerekeket kellett kezelnie. A drogjelenség elsőként bizony a tehetséggondozó tagozatos gyerekeink között je lentkezett. Tehát speciális szakembereket kell foglalkoztatni, és fel kell készíteni a pedagógusainkat erre a speciális feladatra. (17.10) Az “Új tudás” program nemcsak a gyerekeknek ad új tudást, hanem ezt a fajta új pedagógiai tudásra való felkészítést i s fel kell hogy vállalja. És bizony egyetértek Pósán képviselőtársammal abban, hogy a magyar iskolarendszer alkalmassá tehető; picit finomítok: alkalmasabbá tehető, mint most. Mert a mostani iskolarendszerben a tehetséggondozás az említett 68 osztályos gi mnáziumok és megyei tehetséggondozó iskolák szintjére vonatkozik csak. Állítom mint gyakorló pedagógus, hogy bármelyik iskola kifejleszthet olyan módszereket, amelyekkel az átlagos gyerekek közül kiemelhetők a tehetségek. Köszönöm, majd folytatom. ELNÖK (d r. Áder János) : Sándor Klára képviselő asszonyt illeti a szó. DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Részben elmondták már azt, amit szerettem volna mondani. Arató államtitkár úr elmondta, amit én is akartam, úgyhogy azt most nem ismétlem meg : ezek a celebek nem most járnak iskolába. A másik pedig, tényleg megőrizve a vita komolyságát: a buktatás, nem buktatás kérdésében nagyon sokszor elmondtuk érvként azt, hogy pontosan azért nem jó a buktatás, mert mondjuk, ha egy matematikazseni nem szépen ír, vagy nem kellőképpen tanul meg írni a tanító néni szerint, akár meg is buktathatják elsőben, és akkor soha nem fog róla kiderülni, hogy matematikazseni. De egy későbbi íróról sem fog kiderülni, ha matematikából nem teljesített úgy, és ezért 6 vagy 7 é ves korában megbuktatták. Ez tehát éppen a tehetséggondozás mellett szól, és egyáltalán nem azt üzeni, hiszen
