Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 28 (169. szám) - A Nemzeti Tehetség Program elfogadásáról, a Nemzeti Tehetség Program finanszírozásának elveiről, valamint a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum létrehozásának és működésének elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ):
1763 Azt elismerem, hogy a közoktatási tehetséggondozásban nem vagyok jártas, mert jómagam szakterületemből adódóan nem ott dolgozom, de az egyetemit, legyen szabad megjegyeznem, azt isme rem. Éppen ebből adódóan fogalmaztam meg a bizottsági ülésen is azt a kritikát, hogy bizony, ha már tehetséggondozásnál tartunk, akkor jó lenne tudni azt, hogy az alapképzésről a mesterképzésbe való átmenet országos szinten hogy és mint fog kinézni, mert e zt még mindig nem tudják az intézmények, államtitkár úr, hogy az össz hallgatói létszámnak iksz százalékát vagy az adott szakokon tanuló hallgatók iksz százalékát lehete alapul venni. És ha van valahol komoly vonzata a tehetségnek, az itt jelenik meg azon nal. Egy kis szak esetében öten járnak, mondjuk, nederlandisztikára, egy ember továbbtanulhat, vagy egy sem. Na, ez a kulcskérdés! (TataiTóth András: Az OKM honlapján ott van.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Képviselőtársaim! Most visszatérünk a tiz enöt perces felszólalásokra. Megadom a szót Sándor Klára képviselő asszonynak, SZDSZ. DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ) : Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy egy olyan téma van ma előttünk itt, amelyen nem nagyon szo ktunk, kicsit meg is lep engem ez a vita, mert azon nem nagyon szoktunk vitatkozni, hogy Magyarországon a tehetséggondozás fontose vagy nem, és nyilván, akik vitatják ezt az anyagot, nem is ezen gondolkoznak. Elméletben soha senki nem mondja, hogy nem, hi vatkozva mindig büszkén azokra a hagyományokra, amelyeket ilyenkor emlegetni szoktak, azokra a ténylegesen meglévő és nagyon kiemelkedő értékekre, amelyekkel a különböző kiemelkedő iskolák a tanítványaikkal együtt részt vesznek akár nemzetközi, akár hazai tanulmányi versenyeken. Tudjuk azt is, és erről is fölösleges nagyon sokat beszélni, azt gondolom, mert osztjuk ezt a véleményt, hogy gazdasági érdek az, különösen egy tudásalapú társadalomban, hogy minél kevesebb tehetség vesszen el, ha lehet, akkor egy s em, és mindenkiben azt a tehetséget találjuk meg, amely neki majd a legjobb életminőséget fogja biztosítani, akár úgy, hogy gazdasági szempontból, tehát hogy megtalálja azt a munkahelyet, ahol a legjobban tud teljesíteni, akár természetesen pszichés szempo ntból is, hogy jól is érzi ott magát. Ez társadalmi érdek is természetesen. A korai tehetségfejlesztést sem tagadja ebben az országban senki, aki legalábbis, mondjuk, tudja azt, hogy a Polgár lányokból hogyan lett úgy olimpiai bajnok, hogy hárman alkottak egy csapatot, az pontosan tudja azt is, hogy nem lehet arról beszélni, hogy a tehetséget ne lehetne fejleszteni. Erre éppen mi adtunk példát a világnak ebből. Azt is tudjuk, és ez ma itt már elhangzott, hogy a magyar iskolarendszer ma alkalmatlan arra, azz al együtt, amit az előbb mondtam, hogy vannak kiemelkedő tanárok, kiemelkedő iskolák, azzal együtt az iskolarendszer mint rendszer viszont alkalmatlan arra, hogy ezt a feladatot ellássa. Ez egy súlyos probléma, és nyilván foglalkoznunk kell vele, de azt go ndolom, hogy nem ennek a határozati javaslatnak a keretében vagy nem ezzel kapcsolatban, mert itt másról van szó. A tehetséggondozást nem végezheti csak az iskola, hiszen olyan speciális oktatási módszerekről és olyan speciális gyerekekről van szó, akik eg yszerűen sehol a világon nem az iskolai oktatás keretében…; az iskolának kötelessége, hogy fölfedezze ezeket a gyerekeket, kötelessége, hogy fejlessze a tehetségüket, de nem lehet csak rájuk bízni a tehetségfejlesztést. A mai magyar társadalomban - erről e gykét mondatot mond az anyag, de én hangsúlyozni szeretném - olyan jelenséggel állunk szemben, ami a mediatizáltság következménye. Egy olyan antisztárkultusszal állunk szemben, amit én celebkultusznak hívok, amitől valamennyien rosszul vagyunk egyébként, és mégis hihetetlen erővel söpör végig a magyar társadalmon, és söpri el azokat a tényleg tehetséges fiatalokat, akik egyébként meg értelmetlennek látják azt, hogy ők tudást, energiát fektessenek bármibe, amikor a mai magyar sztárok nagy része, vagy inkább sztároknak nem nevezném őket, celebek nagy része nem a teljesítménye, tehetsége, tudása és a tanulás révén lesz
