Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 28 (169. szám) - A Nemzeti Tehetség Program elfogadásáról, a Nemzeti Tehetség Program finanszírozásának elveiről, valamint a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum létrehozásának és működésének elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
1758 uniós támogatású pályázatok fő irányai és azok a folyamatok, amelyeket most megfogalmaztunk, teljes mértékben szinkronban vannak. (16.30) Lehetősé get ad arra, hogy az európai uniós források mellett párhuzamosan egy nemzeti forrást is megteremtsünk, ami a hosszabb távú fenntarthatósághoz szükséges, és gyakorlatilag a pályázati ciklus végére egy működőképes rendszert, egy működőképes hálózatot tudjunk kiépíteni. Nem másról van szó, mint az elmúlt, nagyjából 1,52 éves előkészítő, koordináló munka eredményeképpen, az együttműködő szakmai szervezetek nagyon komoly segítsége és munkája eredményeképpen azt tudjuk mondani, hogy a szakma rajthelyzetben van, már dolgozik, nem külön pénzekért és forráslenyúlásért, mert hisz ebben. Nagyon sok kollégám, nagyon sok egyetemi professzor, nagyon sok civil ember, nagyon sok civil szervezet komolyan hisz ebben, hogy erre Magyarországnak szüksége van. Én abban hiszek, h ogy a magyar parlament képviselői is hisznek benne, hogy Magyarországnak erre szüksége van, és ha bármilyen aggály van, én ezt nem gáncsoskodásnak, hanem - mondjam úgy - a program sikere irányában való féltésnek gondolom, bárki kritikát fogalmaz meg erről, hogy ez jól működjön. Tisztelettel nagyon kérem képviselőtársaimat és a pártokat, ebben az ügyben nem a politikai erővonalak rendezésének van itt az ideje. Azt tudom mondani még egyszer, és elnézést, ha többször mondom, de muszáj: a szakma letett egy java slatot, egyetértésben. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a szakma adott nekünk egy megrendelést, itt van, ez egy közös dolog, bólintsatok rá, meg fogjuk csinálni, tájékoztatunk benneteket arról, hogyan haladunk a dologban, mert ez fontos. Én is úgy gondolom, hog y ez ma fontos. Amennyiben módosítási javaslatok vannak, és lesznek menet közben, mint ahogyan már ez korábban is elhangzott, természetesen valamennyien nyitottak vagyunk erre. Annak is üzenetértéke volt, hogy négypárti egyetértéssel terjesztettük be a jav aslatot. Talán még egy dolognak lenne még nagyobb üzenetértéke ma Magyarország számára és mindazok számára, akik hisznek, és esélyt adnak a tehetségeknek, hogyha ezt a programot nem négy, hanem ötpárti jóváhagyással tudnánk elfogadni, megszívlelve mindazt a kritikát, mindazt az aggodalmat, mindazt a féltést, amit a képviselő úr megfogalmazott. Ehhez kérem tisztelt képviselőtársaim további véleményét és segítését. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most kétperces felszól alás következik. Megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Kormos Dénes szavaihoz kapcsolódva szeretnék egypár dolgot megjegyezni. Egyetértek én is a képviselő úrral, itt nem politikai erővonalak re ndezéséről van szó. Azt gondolom, ön is egyetért azzal, hogy ugyanakkor politikai PRról sem lehet szó, éppen ezért némi konkrétumot joggal elvárna az ember egy ilyen programtól. Azt tudom önnek mondani, hogy amint lesznek olyan konkrétumok a programban, a mi akár csak arra alkalmas, hogy a majdan két év múlva esedékes beszámolóig megteendő lépéseknek valamiféle kézzelfogható, világosabb dolgát mutatja, akkor szerintem valóban lesz ötpárti támogatottsága is ennek az egésznek. Tudniillik én ilyeneket hiányolo k belőle, képviselő úr: arról beszélt, hogy a tehetséges fiatalokat meg kell itthon tartani; valóban, ezt mondjuk mi már régóta. Ehhez viszont a következőre lenne szükség. Például azokat a kutatóhelyeket, amelyeket az elmúlt esztendőkben felszámoltak, vala hogy vissza kellene állítani, mert ahhoz, hogy itthon megtartsuk a tehetséges fiatalokat, egzisztenciális biztonságra is szükségük van, enélkül nem fog menni, és ne csodálkozzunk azon, hogyha most az agyelszívás erőteljesen működik, mert jóval kevesebb áll áshelyük van, mint volt korábban, mert megszűntek az ehhez kapcsolódó lehetőségek, nem is beszélve a kutatók anyagi megbecsültségéről.
