Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 27 (168. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP):
1640 hiányozhat már csak fogalmilag sem az egyesületekre vonatkozó szabályozás a polgári törvénykönyvből. Egy másik kérdés, amiről szeretnék említést ten ni - még a vita legelején az alkotmányügyi bizottság kisebbségi előadójaként szóba hoztam, de csak érinteni tudtam , a naturalis obligatio kérdése, vagyis az a jogintézmény, ami arról szól, hogy bizonyos követelések bírósági úton nem érvényesíthetők. Róma i jogi eredetű intézményről van szó, amely szabályozás legalább kétezer éves. Nos, a mostani törvényjavaslat ezen a kétezer éves szabályozáson egy indokolatlan változtatást szeretne végrehajtani, ami, úgy gondoljuk, hogy nem szerencsés, és ellenezzük. Neve zetesen: ez a kétezer éves szabályozás és az erre épülő, ma még hatályos polgári törvénykönyv nem teszi bíróság előtt érvényesíthetővé a játékból, a fogadásból eredő követeléseket - van egy kivétel, ha a játékot vagy fogadást állami szervek bonyolítják le, vagy állami engedély alapján bonyolódik le , és nem teszi lehetővé a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követeléseket. A kormány mostani javaslata ezt kihagyja. Teljesen indokolatlannak tartjuk, mert azt gondoljuk, hogy továbbra is helyes és indokolt jogi rendezés az, hogy játékszabályok elbírálása ne legyen a bíróságok feladata, és egyáltalán a játékszabályokból eredő követelések érvényesítéséhez az állam direkt jogsegélyt ne adjon. Talán a vitában részt vevő, nem j ogász képviselőtársak kedvéért el kell azt mondani, hogy a naturalis obligatio, vagyis a bírósági úton nem érvényesíthető követelés természetesen nem tiltja a játékból és fogadásból eredő követelés teljesítését, tehát aki eltarokkozza vagy elultizza a kere setét, ha egyébként, tegyük hozzá, a társadalmi konvenciónak, a társadalmi elvárásnak megfelelően a kártyaadósságát megfizeti, akkor azt már utóbb visszakövetelni nem lehet. Azonban kétezer éven át emiatt bírói jogsegélyt nem lehetett kérni, nem lehetett b írósághoz fordulni, hogy én egy ilyen kártyajátszma alapján nyertem egy meghatározott összeget, és nem akarja megadni a kártyapartner. Ezt nem lehetett eddig sem érvényesíteni, és úgy gondoljuk, hogy továbbra is biztosítani kell a régi, jó és bevált megold ást, hogy ezek a fajta követelések bírósági úton ne legyenek érvényesíthetők, az állam ne adjon jogsegélyt az ilyen természetű követelésekért, rendezze el ezt a társadalmi erkölcs. Nagyon jól tudjuk, hogy az eddigi jogi szabályozás szerint lehetett nem meg adni ezeket a követeléseket; az egy más kérdés, hogy ezek után ki ült le az adott kártyaadóssal játszani, de ez nem szabad, hogy jogi kérdés legyen. Ez nagyon helyesen, mint eddig volt, társadalmimorális kérdés. Szeretnék még röviden kitérni - mert tényle g nem lehet még a kiválasztott témákat sem a teljesség igényével kifejteni - a nem tulajdonostól való szerzés kérdésére. A múlt héten megint egy kétperces erejéig - mert az egyik képviselőtársnőm félreértette a szakértői javaslatban foglaltakat - kitértem rá, de nem tudtam részletesen kifejteni, tehát szeretnék még a hátralévő időmben a nem tulajdonostól való szerzés, a nemo plus iuris szabályára kitérni. Itt tulajdonképpen a szakértői javaslat szemben áll a kormány mostani javaslatával. A Magyar Jogban meg jelent Vékásféle cikk is bírálja a kormány jelenlegi megoldását. Itt ugyan éppen egy viszonylag tartós, féligmeddig, mondhatnám, hagyományokkal bíró, bár nem a teljes körű római jogi hagyományokra értem, tehát nem kétezer éves hagyománnyal, de egy több é vtizedes hagyománnyal rendelkező szabályozást kíván a törvényjavaslat fenntartani, és a szakértői javaslat ezt bírálva sugallja ennek megváltoztatása szükségességét. Miről van szó? Arról van szó, hogy a jelenleg hatályos polgári törvénykönyv szerint a nem tulajdonostól a jóhiszemű vevő csak akkor szerez tulajdont, ha azt kereskedelmi forgalomban szerezte az eladótól. A kritika ezzel a megoldással szemben talán nem indokolatlanul az, hogy a jóhiszemű vevő nem kap teljes és indokolt védelmet, azaz az abból er edő kockázat, hogy nem tulajdonostól vesz, és ezért elveszti a megszerzett tulajdonát, nincs megfelelően méltányosan elosztva a tulajdonos és a vevő között. Tudniillik - és ezt olvashatjuk az említett Vékásféle cikkben is - a vevő a mai viszonyok között n incsen abban a helyzetben, hogy a kereskedelmi forgalom valóságos fennálltát pontosan rekonstruálni tudja. Olyan utánajárási kötelezettséget ró ez a szabályozás a vevőre, ami vele szemben méltánytalan. Vizsgálni kéne azt, hogy a kereskedőnek
