Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 27 (168. szám) - A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - PUCH LÁSZLÓ közlekedési, hírközlési és energiaügyi minisztériumi államtitkár:
1614 esélyegyenlőséget a munkavállalásra, az egészségügyi intézményekb e való eljutásra és természetesen az állampolgári jogok gyakorlására. De ebbe a körbe tartjuk besorolandónak a település- és térségfejlesztési feladatokat, a gazdaságfejlesztési feladatokat és nem utolsósorban - s gondolom, a vasútnál ezt külön hangsúlyozn i kell - a környezetvédelmi feladatoknak a közszolgáltatás keretében való elősegítését. (17.20) Az esélyegyenlőségnél természetesen mind a területi tartalomra gondolunk, gondolok itt a vidék, város, központ vagy periféria meghatározásokra, mind a személyi érintettség, a személyi tartalom tekintetében gondolok itt akár a mozgáskorlátozottakra, az öregekre, fiatalokra, iskolába járókra és a többi. A közszolgáltatás fogalmának meghatározásánál mindig előszeretettel hivatkozunk az uniós szabályokra. Ezek tulajd onképpen egymásfél évtizedes uniós szabályok, az egyik 1969es, a másik - emlékezetem szerint - 1991es szabály. A lényeg az, hogy mind a kettő tágabb értelmezést tesz lehetővé, és tulajdonképpen mind a kettő az érintett állam belső szabályozására bízza a kérdés meghatározását. A dologhoz hozzátartozik, hogy emlékezetem szerint még 1991ben, hasonló parlamenti vitát követően, az Alkotmánybíróság is állást foglalt ebben a kérdésben, és azt mondták, hogy a közszolgáltatásra való általános alkotmányos igényt részben a reális lehetőségek határai között - remélem, pontosan idézem fejből az Alkotmánybíróságot , az állam teherbíró képességének függvényében kell meghatározni. Magyarán ez azt jelenti, hogy a közszolgáltatásra való igény nem lehet korlátlan és nem l ehet parttalan. Mindezzel együtt, amikor a vasúti törvény módosításának lehetőségét kihasználva kezdeményeztük, hogy a vasúti törvény határozza meg a vasúti közszolgáltatás definícióját és mértékének megállapítási módszerét, akkor egyrészt arra gondoltunk, hogy Magyarországon van ilyen szabály, hiszen a közúti közösségi közlekedésben vannak erre nézve szabályok. A másik pedig az az egyébként szakmailag általánosan ismert vélemény, amely szerint a vasúti törvény közszolgáltatása ma kizárólag a financiális ma radványelvre utaló része, magyarán az a közszolgáltatás, amelyre a Pénzügyminisztérium azt mondja, hogy erre van pénze, ez alkotmányosan elégtelen. A szakma meglehetősen egyértelműen állást foglalt az elmúlt évek során abban, hogy ennek a törvényi meghatár ozása, tehát a vasútközlekedés területén a közszolgálatiság fogalma és számításának módja igenis törvényben szabályozandó. Azért hangsúlyozom ez utóbbit, mert a mai világban, a mai körülmények között - ez majd a költségvetés vitájában nyilvánvalóan ismét e lőkerül - most nem pénzről beszél a javaslatunk, hanem definícióról és eljárási metodikáról. Ezért kérem, hogy az erre irányuló módosító javaslatunkat a Ház szíveskedjen támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Megkérdezem, kíváne még valaki részt venni a részletes vitában. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, így a részletes vita e szakaszát és az egész részletes vitát lezárom. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Puch László ál lamtitkár urat, kíváne válaszolni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Az államtitkár urat illeti a szó. PUCH LÁSZLÓ közlekedési, hírközlési és energiaügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, a Fónagy k épviselő úr által elmondottak is részei ennek a törvényjavaslatnak és a módosításnak. Az a tapasztalat, ami az elmúlt két évben a törvény hatálybalépése óta bekövetkezett, hogy tényleg ez az első olyan átfogó módosító indítvány, ami érdemben végiggondolja az eddigi működési zavarokat, működési szabályokat, és megpróbál egy új, az élethez igazított szabályrendszert létrehozni, ezzel együtt egy uniós jogharmonizációs tevékenységet is elvégez. Azt gondolom, kulcskérdés, amit Fónagy képviselő úr mondott. Talán a végén volt egy mondata, hogy miért nem lehet most, miért nem próbálta ő is most a törvényben pontosan megfogalmazni a
