Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 21 (167. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - MÉCS IMRE (MSZP):
1526 le gtermészetesebb dolgaként kell elfogadnunk azt, hogy egy társadalmi folyamat eredményeként ez a helyzet előállt. Magyarországon és nem csak Magyarországon, szerte a világon tömegek élnek ebben az állapotban, és a jog nem mondhatja azt, hogy ezt nem veszem tudomásul. És nem is mondja ezt a jog már most sem, hiszen az élettárs fogalma ismert. Hiszen számos jogkövetkezménye van annak, ha valaki élettárs. Megtagadhatja a tanúvallomást az élettársát érintő ügyben, és hadd ne soroljam, nagyon sok jog kapcsolódik magához az élettársi viszonyhoz. Lehet azon vitatkozni, hogy a mai jogi rendezés, mondjuk így, a nem bejegyzett, tehát normál élettársakat illetően nem tökéletes, és nem old meg néhány olyan problémát, amire Mécs képviselő úr utal, elfogadom. De azt világo san látni kell, hogy ezek az emberek abban az elhatározásban és abban a felfogásban élnek, hogy nem akarnak házasságot kötni, következtetésképpen az őszámukra a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézménye, amit ez az Országgyűlés a kormánypárti többség sz avazatával a tavalyi évben megteremtett, nem nyújt semmit, nem fogják igénybe venni. Kik fogják igénybe venni? Kiknek jelent ez valamit, valami olyat, amit nem tudnak más formában megvalósítani? Az azonos neműek számára jelenti a kvázi házasság intézményét . Szeretném, ha világosan látnánk, hogy a bejegyzett élettársi viszony jogintézménye és intézményesítése az azonos neműek számára teremt egy kvázi házassági intézményt, egy olyan házassági jogi formulát, amit nem annak nevezünk, de ami lényegében minden lé nyeges vonatkozásában megfelel a házasság intézményének. Itt jelentkezik nyilvánvalóan a magunk értékfelfogása és természetesen az alkotmányos szabályok jelentősége is, ami abból indul ki, hogy a házasság különnemű emberek, különnemű személyek részére tere mtetett valami. Ez az igazi, a legfőbb és a legalapvetőbb problémánk a bejegyzett élettársi jogviszony intézményével szemben. Ezért tartjuk a mi értékfelfogásunkkal összeegyeztethetetlennek, és ezért gondoljuk azt, hogy az alkotmánnyal is ellentétes, mert hiszen maga az Alkotmánybíróság az alkotmány értelmezése kapcsán jó néhány esetben kimondta, hogy a házasság különnemű személyek számára rendeltetett intézmény. Tehát ezt kifejtve azért látnunk kell, hogy itt miről van szó. És ez egy kérdés, az ezzel kapcs olatos álláspontunk, gondolom, világos volt eddig is. Remélem, talán egy kicsivel sikerült nekem is hozzájárulni ahhoz, hogy még világosabb legyen, az alkotmányjogi összefüggései is világosak, és ettől egy egész más kérdés a különnemű személyek élettársi k apcsolatának az alakítása, a jog viszonyulása a különnemű személyek által követett, kialakított, elfogadott, maguk számára irányadónak tekintett élettársi viszonyt illetően. Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Még egy kétperces jelentkezőnk van, Mécs Imréé a szó. MÉCS IMRE (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm az inspiratív felszólalást. El kellene gondolkodni, hogy vajon vannake statisztikai adataink arra vonatkozóan, hogy hányan választották a b ejegyzett élettársi kapcsolat intézményét. (Dr. Salamon László: Nincs hatályban még.) Nincs még hatályban, igen. Sajnos, akkor csak közvéleménykutatásra lehetne támaszkodni. Az egy nagy kérdés, amit a képviselő úr fölvetett - itt magázzuk egymást, ugye - az, hogy ha már szinte azonos jogokkal jár a házassági jogintézmény és a bejegyzett élettársi kapcsolat, akkor miért nem választják a házasságot. Én fordítva látom. Régi kifejezés ez a vadházasságban való élés vagy a próbaházasság, vagy egyéb, amely egyébk ént különösen a skandináv népeknél, sőt a 30 éves háború után Németországban, illetve nem volt Németország, a német fejedelemségekben is működött, sőt a katolikus egyház megengedte ezeket, tehát fejlődött. Modern korunkban úgy tűnik, hogy szétfeszíti ezeke t az intézményeket, amelyek eredetileg valamikor a gyerekek védelmében, a gyengébb fél védelmében… - a társadalomnak és az egyházaknak a védelmét jelentette. Ma sokkal sokrétűbbek az
