Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 21 (167. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz):
1513 Tisztelt Országgyűlés! Ha az önrendelkezésre építő új szabályok biztosítást jelen tenek a fogyatékossággal élő embertársaink számára, hogy gyakorolják a saját életükre vonatkozó döntések meghozatalát, márpedig ez is benne van az új polgári törvénykönyv tervezetében, akkor arra szabad igennel szavazni. Én ezt fogom tenni. Elnök úr, köszö nöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.) (13.30) ELNÖK (Harrach Péter) : László Tamás képviselő úr következik. LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság tagjaként immár harmadszor a családjogi könyv eszmeiségével kívánok foglalkozni. Az igazságügyminiszter úr szerint - aki a tudós jogásztársadalmat hatalmas egójával megáldva sutba dobta - ez a polgári törvénykönyv a rendszerváltozás megkoronázása lesz, vagyis az újra megtalált polgári demokrác ia, a miniszterelnök által nagy előszeretettel Harmadik Köztársaságnak nevezett államforma, a polgári berendezkedés csúcsa lesz. Kétségeim vannak efelől. Kerestem egy idevágó demokráciameghatározást, nem mentem el egészen Szent Pálig, ahogyan azt Szép Béla képviselőtársam tette, akkor még nem volt demokrácia, Chestertonnál találtam egyet: “A demokrácia első tétele így szól: az emberekben azok a lényeges dolgok, amelyek minden emberrel közösek, és nem azok, amelyek egymástól megkülönböztetik őket. A második tétel pedig mindössze ennyi: a politikai ösztön vagy szenvedély egyike azoknak a dolgoknak, melyek minden emberben közösek. Szerelembe esni poétikusabb dolog, mint beleszédülni a költészetbe. A demokrácia azt állítja, hogy a kormányzás olyan, mint a szerel em, és nem olyan, mint a versírás. Nem hasonlítható a templomi orgonáláshoz, sem pedig ahhoz, hogy az ember vellumra festeget, felfedezi az Északisarkot (álnok egy szokás), hurokrepülést végez, vagy Királyi Csillagászként szorgoskodik, és a többi. Senkitő l sem kívánjuk, hogy efféle dolgokat csináljon, hacsak nem csinálja jól. Ezzel szemben a demokrácia olyasféle dolog, mint mikor valaki saját szerelmes levelét írja, vagy kifújja az orrát. Elvárjuk az emberektől, hogy mindezzel foglalkozzanak, még akkor is, ha a dolgot rosszul csinálják. Nem azt vitatom most, hogy bármelyik állítás igaz; tudom, hogy vannak modern emberek, akik azt követelik, hogy tudósok válasszanak ki számukra feleséget, és meglehet, nemsokára azt követelik majd, hogy dada fújja ki az orruk at. Azt állítom csupán, hogy az emberiség elismeri ezeket az egyetemes emberi funkciókat, és a demokrácia a kormányzást is ezek közé sorolja. Röviden szólva, a demokrácia hitvallása a következő: a legszörnyűségesebben életbevágó dolgokat rá kell bízni magu kra a legközönségesebb emberekre - a nemek párosodását, az ifjúság fölnevelését, az állam törvényeit. Ez a demokrácia; és én mindig hittem benne” - mondja Chesterton. Két dolgot emelek ki ebből az idézetből: az emberekben azok a lényeges dolgok, amelyek mi nden emberben közösek, és nem azok, amelyek egymástól megkülönböztetik őket. Ez a törvénytervezet ezzel szemben a különösre helyezi a hangsúlyt, sőt, azt emeli az általános szintjére, a közös dolgokat, a mi közös dolgainkat - a házasságot és családot pedig - marginalizálja, sőt, egyegy vonatkozásban nevetségessé is teszi. Ugyanerről szól Chesterton demokráciadefiníciója, az nevezetesen, hogy a legszörnyűségesebben életbevágó dolgokat rá kell bízni magukra a legközönségesebb emberekre, még egyszer mondom, a nemek párosodását, az ifjúság felnevelését és az állam törvényeit; így, együtt ezt a hármat. Önök ezzel szemben - idézőjelbe téve - elbonyolítják, igyekszem minél finomabban fogalmazni, a legszörnyűségesebben életbevágó dolgokat, és ami még fájdalmasabb, nem hisznek a legközönségesebb emberekben, vagyis bennünk, akik a nemek párosodását, az ifjúság fölnevelését, az állam törvényeit valóban életbevágó dolognak tartjuk. Mert hiszen miről is kellene szóljon a polgári törvénykönyv családjogi könyve, ha nem eze kről?
