Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 21 (167. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz):
1514 A legközönségesebb emberek számára, mint amilyennek magamat is gondolom, önök elrettentésül egy ilyen passzust fogalmaznak meg, ami sem nem életbevágó, sem nem a legközönségesebb emberekről szól. Ez a 3:21. § (4) bekezdés: “Ha a házasság az egyik ház astárs nemének megváltoztatása miatt szűnik meg, azonban a házasság megszűnése után a korábbi házastársak kilencven napon belül bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítenek, és jogszabály valamely jogot vagy kötelezettséget a házasság vagy a bejegyzett éle ttársi kapcsolat meghatározott időtartamához kapcsol, abban az esetben a jog vagy kötelezettség fennállása szempontjából a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat időtartamát együttesen kell figyelembe venni.” Ez az ember, akiről ez a passzus szól, ne m a királyi csillagász vagy az Északisark felfedezője, csak egy modern, identitását veszített ember, aki ugyebár 18 évesen fogja majd eldönteni, hogy fiú lesz vagy leány, vagy netán később, bár hurokrepülést talán végez. Úgy gondolom, hogy akik így élnek, ilyen identitásválságban szenvednek, azok majd megoldják a problémájukat saját maguk, lesz akkora médiahírverésük, ők lesznek az ügyeletes celebek. Nem kell ezt törvénybe iktatni, erre különleges és nyakatekert jogszabályt hozni. Majd ha ez tömegesen előf ordul, akkor kell foglalkozni vele. Reméljük mindenesetre, hogy nem lesz kötelező. Még mindig úgy gondolom, hogy a polgári lét, amiről ennek a törvénynek a családjogi fejezetben szólnia kellene, ad elég jogalkotási feladatot, és ha az előzőekben példaként bemutatott és ehhez hasonló dolgokra ennyi energiát fektettek, ennyi jogalkotási innovációs eszközt dobnak be, akkor önök kötelesek ennél sokkal nagyobb energiát fordítani a normális emberi együttlét, a házasság és a családi élet legfontosabb tényeinek, ös szefüggéseinek, mozgásformáinak jogi leképezésére, vagy elvárnánk azt, hogy legalább azon bevált és értelmes jogi eszközöket ne hajítsák ki az ablakon, amelyek ebben az értékválsággal és erkölcsi relativizmussal sújtott társadalomban jelentős értékőrző sze repet kellene játsszanak. Néhány dolgot sorolok föl, a teljesség igénye nélkül: Jegyesség esetében a 30 napos várakozási idő kimaradt. Hölgyeim és Uraim! Ennek jelentése van, ez nem valamiféle kitolás, amit gyorsan át kéne lépni és elhanyagolni. Az egészne k a méltóságát, az értékét fejezi ki. A kötődés időszakának a kegyelmi idejéről szól, annak az első szeretetnek az idejéről, amelyre támaszkodni lehet az egymásban való szükségszerű és biztosan bekövetkező csalódások idején. Hűség. Miért maradt ki még a sz ó is, ami jogkeletkeztető, jogértelmező elem és a társadalom talán legfontosabb összekötő habarcsa? Szerintem újra meg újra el kell tudni mondani a mai szülők gyermekeinek József Attila gyönyörű sorait: “Anyám szájából édes volt az étel,/Apám szájából szép volt az igaz./Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.” Nem azért halljáke a gyerekek a hűség szót csak a kutyákkal kapcsolatban, mert senki sincs, aki a hűséget eléjük ölelje? Nade, ha már a szót is kidobjuk a polgárságról, az értékőrző, értékteremtő emberről szóló törvény tervezetéből, mi marad akkor? Talán még a kutyák sem. A házasság és család életciklusait kellene végigjárni a polgári törvénykönyvnek, de szép is lenne, ha ez így történne. Talán nem a válásnak kellene a második címnek lenni, hanem a házassá ggal kapcsolatos jogoknak, a házastársak személyi viszonyainak. Ez is egy értékálló, értékteremtő üzenet volna. Utána következzen talán a válás. Nem vigasztal engem az, hogy a Vékásféle javaslatban is így van ez. Vékás professzor úr nem azt mondta, hogy e z így, ahogyan van, tökéletesen behelyettesíthető egy módosító törvényjavaslatba, hanem azt mondta, hogy vitatkozzunk rajta. Ez a vita az, ami elmaradt. A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló rész aggályos, többen jegyezték ezt meg, alkotmánybírósági dö ntésre vár, ami ezt a törvényi részt alapjaiban rendíti meg. Ez valójában az egyneműek házasságáról szól, ezt csempészi be ez a törvénytervezet vagy ez a szakasz. Számos, már meghozott alkotmánybírósági döntés alapján mondjuk azt, hogy ez a rész aggályos, az élettársi kapcsolatot és a bejegyzett élettársi kapcsolatot nem lehet minden tekintetben egyenjogúsítani a házassági kötelékkel. A futó együttélésben élők és a nem tartós, hanem alkalmi együttélésben élők
