Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 21 (167. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ÉKES JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZÉP BÉLA (MSZP):
1502 Az első az úgynevezett gyűlöletbeszéd szabályozásával kapcsolatos kérdéskör, amelynek megoldásához az Alkotmánybíróság már a legfontosabb szempontokat megadta, meghatározta, így adott az esélye egy alkotmányos, hosszú távon megnyugtató szabályozásnak. Másodikként a bejegyzett élettársi viszony alkotmányosságával kapcsolatos kérdések kerültek szóba. Úgy hiszem, nem szerencsés megelőlegezni - sem pró, sem kontra - az Alkotmánybíróság döntését. Remélem, mihamarabb megismerhetjük az ezzel kapcsolatos állás pontot, amelyet - akár kedvező, akár kedvezőtlen - mindkét oldalnak, tehát a kételkedőknek és a támogatóknak egyaránt el kell fogadni. Ha alkotmányosnak találják a törvényt, úgy súlytalanná válnak az eddigi aggályok, amennyiben viszont van az alkotmányossá gi teszten fennmaradó részlet, rendelkezés, úgy az Alkotmánybíróság iránymutatása alapján mód lesz jobb, tökéletesebb, már mindenben alkotmányos megoldás megtalálására. Harmadik vitapontként került felvetésre - és jött újra és újra szóba - az úgynevezett s zakértői javaslat, és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által elkészített törvényjavaslat közötti eltérések kérdése. Ki más, ha nem e patkóban ülő képviselők, főleg, ha jogvégzettek, tudhatják, hogy az alkotmány - a 25. § (1) bekezdésében egyébként - egyértelműen meghatározza, hogy törvény megalkotását kik jogosultak kezdeményezni. Törvényt a köztársasági elnök, a kormány, bármely országgyűlési képviselő, illetve bizottság kezdeményezhet. Más számára ez a lehetőség nem adott. Egyetlen e körön kívüli testületnek vagy elhivatott bizottságnak sincs törvénykezdeményezési joga. Tény ugyanakkor, hogy a törvénykezdeményezés jogával élve bármely arra jogosult szakértőt vagy szakértőket vehet igénybe, de a végső döntést, azt a tartalmat, amelyre vonatkozóan a kezdeményezés megtörténik, mindig és kizárólag az arra jogosultnak van joga meghatározni. Ennek következtében elvitathatatlan, hogy a kormányt - mint a törvényjavaslat előterjesztőjét - alkotmányos jog illeti meg, sőt kötelezettség terhelte, hogy felelőse n döntsön a törvényjavaslat tartalmáról. De ahhoz, hogy bölcs döntést tudjunk hozni, jó tudni, hogy mi is az a sokat emlegetett eltérés a szakértői javaslat és az elénk került törvényjavaslat között. Lényeges megvizsgálni, hiszen ezek azonosítása, a szüksé ges kompromisszumos javaslatok megfogalmazása, a szakmailag igényes megoldások megkeresése - és csak ezek - eredményezhetik a lehető legjobb tartalmú törvény megalkotását, amely nem lehetetlen, hiszen maga a sokszor említett Vékás Lajos professzor úr rögzí tette a Magyar Jogban megjelent írásában, annak végén - és ezt egyébként személyesen is megerősítette , hogy a törvényjavaslat megfelelő átdolgozással elfogadásra alkalmassá tehető. Én az 5. könyv tekintetében vállalkoztam arra, hogy a legfontosabb kérdés ek tekintetében elvégezzem az összehasonlítást. A szakértői javaslatot, valamint az előttünk fekvő törvényjavaslatot összevetve, valamint a már többször idézett cikket is áttanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a törvényjavaslat valóban nem tartalmazza az á ruk és szolgáltatások közvetítésére irányuló, sajátos megbízási jogviszonyokra vonatkozó szabályokat, amelyeket a szakértői javaslat a megbízási szerződés nevesített altípusaiként, ügynöki és üzletszerzői szerződésként szabályozni javasolt. Ugyan nem vitat ható, hiszen tény, hogy jogrendünkben már nyolc éve önálló törvény rendelkezik az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről, de a magánjogi anyagi szabályok teljesebb, komplex szabályozása érdekében elfogadhatónak ítéljük, hogy az ügynöki és üzletszerzői sz erződés főbb szabályai a polgári törvénykönyvben - mint kódexben - szabályozásra kerüljenek, amelyre vonatkozó módosító javaslatunkat a kompromisszumos megoldás megtalálása érdekében már a tisztelt Ház elé terjesztettük. A szakértői bizottság szabályozási javaslata elsősorban annak az érvnek az alkalmazásával volt számunkra elfogadható, amelyet szó szerint idézek: “ez a megoldás meg kíván felelni annak az elvnek, hogy az új Ptk. lehetőség szerint teljeskörűen tartalmazza a kereskedelmi, üzleti forgalom szer ződéses kapcsolataira vonatkozó normákat”. Ennek az érvnek a súlya ugyanakkor indokolja, sőt lényegében mellőzhetetlenné teszi, hogy a törvényjavaslatban önállóan nevesített szerződések között megmaradjanak a lízingre, valamint a faktoringra vonatkozó szab ályok, figyelemmel arra a tényre is, hogy a mindennapi forgalomban e szerződések nagy számban kerülnek ebben a pillanatban is
