Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 21 (167. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP):
1498 törvényjavaslat kezelését állítom. Arról szeretnék beszélni, hogy milyen feladatai és milyen lehetőségei vannak az Országgyűlésnek a törvényjava slattal kapcsolatban. A polgári törvénykönyv különleges dimenzióiról már többen említést tettünk, szó esett a civilisztika római jogi gyökereiről, a magánjog kodifikációjának történetéről, az 1928as magánjogi törvénytervezetről, az 1959ben megalkotott Pt k.ról. Az előttünk álló feladat nagyságát mi sem jellemzi jobban annál, mint hogy három olyan kódex létezik, amely magasan föléemelkedve a többi törvénynek, alapvetően határozza meg a jogrendszer karakterét. Ez az alkotmány, a chartális alkotmányra gondol ok, mert a legtöbb országban ilyen alkotmány van, a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv. Az előttünk fekvő törvényjavaslat szabályozási területe kiterjed a személyekkel, a jogi személyekkel, a jogi személyiség nélküli jogalanyokkal kapcsolatos k érdések szabályozására, a személyhez fűződő jogok védelmére, a családjogi kérdésekre, a dologi jog és benne a tulajdoni kérdések szabályozására. A törvényjavaslat átfogja a kötelmi jog egész területét a szerződések és a kártérítési jog teljes szabályozásáv al, illetve az öröklési jogot. A megalkotandó törvény tartalmi határainak meghatározásával kapcsolatosan már az előkészítés során vita merült fel a gazdasági társaságokra, illetve az egyesületekre vonatkozó szabályozás beépítése kérdésében. Ha még ehhez ho zzávesszük a telekkönyvi jognak a szakma által egyöntetűen támogatott integrálását is, akkor aligha lehet kétségünk a készülő törvénynek a magyar jogrendszerben betöltendő jelentőségét illetően. Egy általános, történészi közhellyé vált véleménnyel szeretné m még alátámasztani az ilyen természetű kódex súlyát. A francia magánjogi kodifikációhoz kapcsoltan hangoztatják a történészek, hogy Napóleon jelentőségét nem hadjáratai jelentik igazán, hanem az, hogy hozzá fűzhető a Code Civil, másképpen a nevét viselő C ode Napoléon, azaz a francia polgári törvénykönyv megalkotása. Tisztelt Képviselőtársaim! Draskovics Tibor miniszter úr expozéjában dicsérőleg emlékezett meg azokról az igazságügyminiszterekről, szám szerint ötről, akiknek működése alatt a törvényjavaslat előkészítő munkái lefolytatódtak. Vastagh Pál miniszter úrral kezdődött a névsor, és Dávid Ibolyán keresztül egészen Takács Albertig tartott. Nos, én úgy gondolom, hogy a minisztereket egyáltalán nem illeti dicséret, nemcsak azért nem, mert a törvénykönyv érdemi munkálataiba nem kapcsolódtak be, hanem azért sem, mert amit a törvényjavaslat kapcsán tettek, az tisztükből folyó természetes kötelességük volt. A szakma jelzései alapján, elfogadva, hogy az új Ptk. megalkotása halaszthatatlanul szükséges, útjára indították a kodifikációs bizottság munkáját, és hagyták, hogy a bizottság tegye a dolgát. Takács Albert miniszter úrnál még ez sem állítható teljességgel, hiszen miniszteri megbízatásának idejéhez kötődik az az intézkedés, amely a törvényjavaslat végleges formájának kialakítása előtt azt kivette a bizottság kezéből. Dicséret, tisztelt képviselőtársaim, azokat illeti, akik ezt az óriási munkát a bizottságban elvégezték, illetve akik a bizottság munkájához hozzáadták a maguk szakmai tudását és tapasztalatát: akadémikusokat, professzorokat, jogtudósokat, a bírói kar tekintélyes képviselőit, volt alkotmánybírákat, ügyészeket, ügyvédeket. A miniszterek nem tettek mást, mint ami nevükből következik, szolgáltak. A kérdést valóban fel lehet tenni: egy ilyen kódexne k, mint ami a polgári törvénykönyv, ki a megalkotója, kik a szerzői? A közjogi válasz szerint a kormány és az Országgyűlés. Közjogi értelemben a kormány az előterjesztő, és az Országgyűlés az elfogadó, a törvényalkotó. Valójában azonban az auktori szerep a szakmát illeti, a kormány és az Országgyűlés csak pecsétjét teheti rá erre a munkára, az előterjesztő, illetve a törvényalkotó pecsétjét. Egy szakmailag kifogástalan Ptk. nem egyszerűen kitűnő monumentális törvény, hanem nagy kezdőbetűvel mű, olyan, mint egy nevezetes irodalmi, zenei vagy képzőművészeti alkotás. Az előttünk fekvő törvényjavaslat is ilyen műnek indult, de nem ez lett belőle. A vita során már szinte mindegyik megszólaló érintette a törvényjavaslat szakmai előkészítésével kapcsolatos problémá kat, nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni. Mindannyian ismerjük a Vékás Lajos vezette kodifikációs
