Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 20 (166. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - HARRACH PÉTER (KDNP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
1356 célcsoportra le tudná korlátozni, hogy majd akkor majd csak ez a célcsoport fogja fizetni a válság árát. Azt gondolom, súlyos hiba lenne, ha bárki azt a látszatot keltené a nyilvánosságba n, a lakosságban, a politikusok között vagy bárhol másutt, hogy van olyan eszköz, létezik olyan technika, amely ezt a most kialakult helyzetet olyan módon tudja és képes kezelni, hogy egyvalaki vagy egy szűk csoport az, amely majd képes a későbbiek során e zt a bizonyos árat megfizetni. Nagy valószínűséggel az amerikai társadalom is meg fogja fizetni azt az árat, amit a 700 milliárd dolláros segélycsomag áraként a következő években ki kell majd fizetni, és nagy valószínűséggel az európai társadalmak mindegyi ke meg fogja fizetni azt az árat, amely a kialakult helyzet stabilizálása érdekében a társadalmak érdekében megfizetendő ár. Ebben nagyjából egyetértés alakult ki Európában. Azt gondolom, az már csak egy - hogy is fogalmazzak - politikai fogás, ha valaki p olitikusként ezt megpróbálja úgy beállítani, mintha jól körülhatárolható célcsoportokra próbálná a magyar kormány ráterhelni ezt az árat. Azt kell mondjam, hogy valamennyien fogjuk fizetni ennek a válságnak az árát, nem lehet ez alól kimaradnia sem az egyi k, sem a másik csoportnak sem. Éppen ezért, képviselő úr, azt gondolom, sokkal fontosabb az lenne, ha nem azzal az érvrendszerrel próbálna ellenzékiként a képviselő úr ebben a vitában részt venni, amit most is használt, hogy megszorítás vagy növekedés. Ön kevesli az 1 százalék körüli növekedést. Képviselő úr, állapodjunk meg, hogy nem 1, hanem ettől több. És aztán annyi lesz? Vagy azon múlike, hogy egy politikusi akarat vagy két politikai párt paktuma egy másik számot próbál beírni a költségvetésbe a követ kező évre? Szerintem nem ezen múlik a dolog. A gazdaság önmozgása sajnálatos módon ilyen tekintetben sem befolyásolható politikusok egyéni szándéka által. Sajnálatos módon nem azon múlik a dolog, hogy vajon mekkora számot fogunk beírni egyik vagy másik dok umentumba. Azon fog múlni, hogy vajon a gazdasági szereplők mindegyike vagy többsége képes lesze a következő időszak rá háruló következményeit valamilyen módon tompítani avagy kompenzálni, hogy képesek leszneke a gazdasági szereplők a következő időszakba n a forrásszűke mellett is fejlesztéseiket megvalósítani, illetve a tevékenységük folytatásához szükséges pénzügyi forrásokat megszerezni. Ha erre nem lesznek képesek, akkor nyilvánvalóan bármilyen számot fog mondani bármely politikus, az nem lesz reális, mert a valóság azt alul fogja múlni. A valóság ettől sokkal rosszabb is lehet adott esetben. Éppen ezért szerintem a mi felelősségünk, politikusoké az, hogy igyekezzünk a reális helyzetértékelésből reális következteté seket levonni, azaz nagyjából olyan gazdasági pályát felvázolni Magyarország számára a következő időszakban, amely beavatkozásokkal, aktív gazdaságpolitikával teljesíthető pályát mutat. A kormány számos intézkedést tett az elmúlt időszakban annak érdekében , hogy ilyen gazdasági pálya Magyarország számára befutható legyen, hogy a magyar vállalkozások számára számos új lehetőséget tudjunk nyújtani annak érdekében, hogy képesek legyenek e megnehezedő körülmények közepette is a tevékenységüket folytatni, adott esetben bővíteni, a munkahelyeket megőrizni, azaz a reálgazdaság minél kevésbé sínyelje majd meg a következő időszakban azt a krízist, amely a pénzpiacokon kialakult a világban, Európában és Magyarországon is. Meggyőződésem szerint akkor viselkedünk felelő s politikusként, ha ezekben az intézkedésekben együtt tudunk érteni egymással. Tudom, hogy a képviselő úr szándéka is a jó, a jobb. Azt gondolom, itt most az is fontos, hogy ezt nagyon nehéz egymással szemben realizálni, nagyon nehéz egymással szemben elér ni. Éppen ezért sokkal inkább a kinyújtott kezet, a kinyújtott kéz elfogadását tartom fontosabb politikai erénynek ebben a helyzetben, semmint a konfrontációt, adott esetben a másik megalapozatlan jelzőkkel való illetését. Ezért azt hiszem, az a fontos, ho gy tudjunk együttműködni, és legyen minél több pontban együttműködés a következő időszakban, hogy Magyarország képes legyen kellő időben megfelelő tartalmú válaszokat adni a kihívásokra. Remélem, ebben lesz együttműködés közöttünk.
