Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 20 (166. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - HARRACH PÉTER (KDNP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
1355 HARRACH PÉTER (KDNP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A közszereplő k többségének házastársa politikai özvegy, ebbe az állapotba általában belenyugszanak, de néha feltesznek egyegy kérdést - például a színházi évad végén , hogy idén se mentünk színházba, miért van ez. Akkor mi nem tudunk mást válaszolni, mint hogy: elege m van a színházból, mert abban a műintézményben, ahol dolgozom, hetenként premierre van lehetőségem, és a főszerepet ebben mindig a társulat direktora játssza - mert ő kiváló színész. Most egy külhoni produkció magyar változatának főszerepét osztotta magár a, ez pedig a válságmenedzser szerepe. De vegyük komolyra a figurát! Akiről szó van, az valóban kiváló színész. Néha a világot jelentő deszkákat összetéveszti a valósággal. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) De nemcsak jó színész, hanem jó hatalomtechnik us is. Mindenre rárepül, amire érdemes; a célja rövid távú, egyéni politikai cél: kezdetben a hatalom megszerzése, később megtartása, most a túlélés biztosítása. Ehhez a célhoz ez esetben nem egy adekvát eszközt választott, hiszen a nemzeti csúcs néven ism ert összejövetel tulajdonképpen a hosszú távú tervezés feladatát kellett volna hogy felvállalja. Ezért az eredményesség ígéretével nem is kecsegtetett, arról nem szólva, hogy a megrendezés kissé teátrális volt, a válságmenedzser szerepének eljátszását bizt osította csupán. Pedig a hosszú távú tervek kidolgoztatása, az egyeztetések lefolytatása nagyon fontos feladat lenne. A politikai egyeztetés színtere a parlament, a társadalmi egyeztetésé pedig a már kialakult, parlamenten kívüli területek. De ez sajnos ne m történt meg akkor, amikor itt lett volna az ideje. Amikor a sikertelen reformok ötletelése megtörtént, akkor csak látszategyeztetések voltak, és nem történt sem politikai, sem társadalmi egyeztetés. Pedig akkor lett volna itt az ideje. A válság valóban s úlyos kérdés. Az első, amit rögtön észre kell vennünk, hogy az állami felelősségvállalás igénye hitelteleníti a neoliberális államképet. De felvet néhány kérdést is ez a válság. Felveti azt az alapvető kérést, hogy növekedési program vagy megszorító csomag - ez a hagyományos ellentét a kormánypártok és az ellenzék között. Ha megszorító csomagról szólunk, akkor nézzük meg az új költségvetés számait az eredetihez képest: 60 milliárddal csökken a családok támogatása, 65 milliárddal a nyugdíjasoké. Ez akkor tör ténik, amikor a családok támogatásából az évek során elvették a gyermekek utáni adókedvezményt, és gyakorlatilag a dolgozó családok helyett a nem dolgozókat támogatják. A nyugdíjasok tavaly reálértékvesztést szenvedtek el, aminek következtében 30 ezer fori ntos évi veszteség ért egyegy nyugdíjast. És egy mondattal utalnom kell a frakcióvezető asszony szavaira a családi pótlékról: a fogyatékos gyermekeket nevelő szülők családi pótlékát radikálisan emeltük. Tehát nem igaz az, hogy nem emeltünk családi pótléko t (Dr. Géczi József Alajos: Na, végre valami.) , és a szegények kiegészítő családi pótlékát szintén. Ezt is hozzá kell tenni az elmondottakhoz. Aztán olyan kérdéseket is fel kell vetnünk, hogy hogyan készültünk fel a válság fogadására: 1 százalékos gazdaság i növekedéssel? Vagy 9000 milliárd forintos hitelfelvétellel? És meddig finanszírozható az államadósság a drága hitelekből? Ez az alapvető kérdésünk. (13.40) Egy megállapítás kívánkozik még ide a végére. A válság oka a pénzvilág profitéhsége, viszont úgy t űnik, az árát itt, Magyarországon a kisemberekkel próbálják megfizettetni. Ne tegyék ezt! Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány részéről megadom a szót Veres János pénzügyminiszter úr nak. Miniszter úr! DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr utolsó mondatához szeretnék hozzáfűzni annyit, hogy a kialakult helyzetben nagy valószínűséggel nincs olyan kormánya a világ nak, az Európai Uniónak, amely a válság leküzdésének az árát bármely
