Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 16 (156. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter, a napirendi pont előadója:
134 A mai, meglehetősen mechanikus, uniformizált szabályozás helyett éppen az emberi méltóság tisztelete, az egyéni autonómia messzemenő védelme érdekében differenciált és sokféle eltérésre lehetőséget adó szabályozást gondoltunk kialakítani, olyat, ami nemcsak tiszteletben tartja a beteg vagy idős ember méltóságát, nemcsak figyelembe veszi azoknak az érdekeit, akik vele üzleti kapcsolatba, szerződ éses kapcsolatba akarnak lépni, de egyidejűleg megfelelő biztosítékokat ad - bírósági eljárásban, szélesebb hatáskört adva a bíróságnak , támaszkodva egyébként a már 2001ben bevezetett új szabályokra annak érdekében, hogy senki - egyébként kihasználva a rugalmasabb szabályozás lehetőségét - ne tudjon visszaélni más nehéz helyzetével, belátási képességének korlátozott voltával. Ennek az új szabályozásnak, gondolatmenetnek a nagyon fontos kifejeződése az, hogy a jövőben a cselekvőképtelenséget a javaslat sz erint nem általában az ember tevékenységének valamennyi területére, hanem csak ügycsoportok szerint differenciáltan lehet majd megállapítani, megadva a szabad döntés lehetőségét ott, ahol a belátási képesség fennáll, és korlátozva azt ott, ahol ez a belátá si képesség nincsen meg, vagy éppen nagyon korlátozottá vált. Ennek megfelelően a bíróság senkit sem helyezhet teljes, mindenre kiterjedő, cselekvőképességet kizáró gondnokság alá, hanem csak differenciált módon meghatározott döntései tekintetében, és enne k más területen való megnyilvánulása az, hogy az ilyen bírói döntés nem végleges, egész életre szóló, hanem meghatározott időközönként azt felül kell vizsgálni. Talán másik példa az elvek, célok érvényesüléséről az lehet, ha megnézzük az adományozásra, ala pítványrendelésre vonatkozó szabályok átalakítását. A mai szabályok, tudjuk persze, a nyolcvanas években tapasztalatok és előzmények nélkül - hiszen az ilyenfajta magánkezdeményezésnek a szocializmusban nemigen volt tere - születtek meg. Egy sor olyan korl átozó feltételt tartalmaztak - közcélúság, tartósság - aminek, lássuk be, a gyakorlatban nem igazán volt létjogosultsága. Miért ne lehetne alapítványt rendelni egy meghatározott célra, egy szobor felépítésére, egy beteg gyermek meggyógyítására, és miért ke ll feltétlenül az alapítványrendelésnek valami teljesen elvont közcélt szolgálnia, miért nem lehet megengedni azt, hogy ez a magánérdeket is kifejezésre juttassa? A bírói gyakorlat láthatóan érdemben kitágította a hatályos Ptk. szabályozását. A javaslat át veszi ezt a jogfejlődést, de ezen még egy kicsit túl is megy, és világosan rögzíti, hogy ezeket a korlátozásokat a jövőben nem kell érvényesíteni, azzal persze, hogy az állam más jogszabályokban - ahogy ezt meg is teszi - fűzhet adójogi és egyéb kedvezmény eket akkor, ha például egy alapítvány bizonyos közcélokat szolgál, de ez nem egy polgári jogi, hanem például adózási kérdés. A harmadik példánk lehetne az emberi méltóságot érő sérelmek esetén a reparáció, a helyreállítás feltételeinek az eddiginél hatékon yabb biztosítása. A mai helyzetben van mód a nem vagyoni kárigények érvényesítésére, de ha belegondolunk, hogyan is történik ez, akkor azt látjuk, hogy bizony a hatályos Ptk. meglehetősen méltánytalan helyzetet teremt, azt követeli ugyanis attól, aki elsze nvedett valamilyen sérelmet, hogy bizonyítsa be, mennyi a vagyoni értéke annak a nem vagyoni típusú sérelemnek, ami őt érte. Meglehetősen nehézkes ennek a bizonyítása. A bírói gyakorlat meglehetősen bizonytalan is volt e tekintetben nagyon sokszor, azt his zem, az esetek többségében nem találta meg az igazán jó módját annak, hogyan lehetne anyagi eszközökkel jóvá tetetni a sérelmet okozóval a tipikus nem vagyoni kárt. A javaslat - elővéve egyébként egy korábbi, régi fogalmat, a sérelemdíj fogalmát és intézmé nyét - új helyzetet kíván ebben is teremteni. Anélkül teszi majd lehetővé az ilyen jellegű sérelmek anyagi jóvátételét, hogy bizonyítani kellene azt, hogy mennyit is ért, mondjuk, egy szem elvesztése miatti lelki sérülés. Nyilván ez anyagilag nem bizonyíth ató, a bíróságnak széles körű mérlegelési lehetőséget biztosítva teszi majd lehetővé a kódex, hogy újabb védelmi eszközt adjunk azoknak a kezébe, akiknek a méltóságát valamilyen súlyos sérelem érte. Ennek kapcsán kell utalnom arra, hogy az emberi méltóság - és hozzáteszem, a közösségek méltóságának - védelme érdekében a javaslat átvette az elmúlt esztendőben született, az Országgyűlés által elfogadott Ptk.módosítás megoldását. Már a javaslat benyújtását követően
