Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 16 (156. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter, a napirendi pont előadója:
135 született az Alkotmánybíróságnak egy döntése , amely újra kijelölte, pontosította a polgári jogi védelem, eszközrendszer felhasználásának lehetőségeit ebben az esetben, hatályon kívül helyezte az Országgyűlés által korábban elfogadott törvényt. Ennek megfelelően a parlamenti vita során ezt értelemsze rűen a javaslatból is ki kell majd emelni. Erre procedurális okokból - hiszen már a parlament előtt volt a kormány javaslata - nem volt módunk a javaslatban, de a parlamenti vitában ez természetesen megtehető. Ez nem akadályozza a törvényjavaslat parlament i vitáját. Egyébként tájékoztatom önöket, hogy a kormány az elmúlt hét végén benyújtotta az Alkotmánybíróság határozatában megfogalmazott követelményekkel meggyőződésem szerint teljes összhangban álló új javaslatát, amely az úgynevezett gyűlöletbeszéd kapc sán az eddiginél hathatósabb polgári jogi védelmi eszközöket kíván biztosítani. A polgári jog, mint mindnyájan tudjuk, akik a gyakorlatban is foglalkoztunk, foglalkozunk ezzel, egyszerre szabályoz nagyon bonyolult, átfogó kérdéseket, és a mindennapi élet p roblémáira is keres, meggyőződésem szerint a legtöbb esetben nyújt is kielégítő választ. De a hatályos törvény bizonyos kérdésekre, bizonyos problémákra nem tudott megnyugtató választ adni. Nos, a javaslat kísérletet tesz legalább ezeknek egy részére új sz abályozás alkotásával megnyugtató válaszokat adni. Ilyen például a szomszédjogokra vonatkozó klasszikus, kiérlelt, évszázadok, évezredek alatt kiérlelt szabályozás kiegészítése bizonyos pontokkal, így például azzal, hogy a jogszabályoknak, hatósági határoz atoknak megfelelően végrehajtott építéssel is lehet olyan sérelmet okozni például a szomszédoknak, amit bizony kártérítéssel kell reparálni. (10.30) A jogszerű károkozó, már abban az értelemben jogszerű, hogy az építé s megfelelt a jogszabályoknak és az építési engedélyeknek is, kártérítésre kötelezhető bizonyos esetekben. Hasonlóképpen megerősíti az építtető felelősségét a javaslat akkor, ha a közreműködői, vállalkozói okoztak kárt a szomszédoknak. Fontos tapasztalat, hogy nagyon sokszor a jog bizony “kárt” is, de legalábbis gondot tud okozni akkor, ha hosszú ideig ragaszkodik olyan kiüresedett, idejétmúlt megoldásokhoz, ami a gyakorlati életben már nem alkalmazható. Jellemző példája ennek a Ptk. “dolog” fogalma, amelye t bizony a rendszerváltás utáni üzleti élet követelményeihez nagyon nehéz volt hozzáigazítani. Gondoljunk például egy kft. üzletrészére vagy éppen egy dematerializált részvényre. Azért kell ezeket a példákat mondani, mert a joggyakorlat a részvény dolog vo ltát elismerte, a kft.üzletrész dolog voltát azonban nem. Világosan látható, hogy itt olyan ellentmondás van, amit fel kell oldani. A javaslat ezt megfelelően meg is teszi. Tovább bővíti a tulajdonosok, szerződést kötők autonómiáját, egyben a gyakorlat ig ényeinek kíván teret engedni akkor a javaslat, amikor a vételi jog mintájára az eladási jogot is rögzíti akkor, amikor a vételi jog, az opció számára törvényben meghatározott, nagyon merev határidőket a jövőben már nem teszi feltétlenül alkalmazandóvá, meg nyitja itt is az eltérés lehetőségét. Hasonlóképpen idejétmúlt szabályozás, hozzáteszem, nem is érthető, kifejezetten méltánytalan az a szabályozás, ami például a tartásdíjak, életjáradékok esetében 6 hónapban korlátozza az igényérvényesítés határidejét. K ülönösen a nehéz helyzetben lévők, jogaikat az átlagosnál nehezebben érvényesítők számára teremthet anyagilag is nagyon nehéz helyzetet az, hogy ezért vagy azért kifutván ebből a határidőből nem tudtak hozzájutni ahhoz, ami megilleti őket. Világosan rögzít i az új javaslat, hogy itt az általános ötéves elévülési idővel kell a jövőben számolni. Ugyanebbe a gondolatkörbe, a gyakorlat támasztotta új igények kielégítésének körébe tartozik az a lehetőség, hogy az új Ptk. megengedné azt, hogy akinek vagyona van, a z ezt a vagyont rábízhatja valakire, akinek megfelelő szakértelme van, aki az ő nevében és megbízásából gondoskodik ennek a vagyonnak a működtetéséről, gyarapításáról. Nem egyszerű megbízásról van itt szó, hanem sajátos élethelyzetek megoldásáról. Akkor, a mikor például egy gyermek az örökös, aki azonban nyilvánvalóan nem tud ezzel a vagyonnal gazdálkodni, lehetőséget kell adni arra, hogy ne egy hozzá nem értő másik családtag, hanem egy hozzáértő, egy profi kezelje ezt a vagyont. Ugyanakkor
