Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 16 (156. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - MOLNÁR BÉLA (KDNP):
121 lehet költségvetése az országnak, hiszen a következő, megfelelő többséggel rendelkező kormány ezt megalkothatta volna, és el is fogadtathatta volna az Országgyűléssel. Azonban a tegnapi döntésnek van egy másik olvasata is. A másik olvasata pedig az, hogy ez a koalíció, amely látszólag szétszakadt, valójában működik. Igaz, hogy látens módon, igaz, hogy nem nyilvánosan, meg az is igaz, hogy viták is vannak , amely viták eredménye az, hogy ebben az országban hat hónapja érdemi politikai döntés nem tud születni, szakértői kormányról és egyéb sületlenségekről vitatkoznak ahelyett, hogy az ország sorsán lendítenének. De tegnap, hála istennek, kiderült, hogy ez a koalíció létezik és működik. Nagyon bízom abban, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége annak a felelősségnek a tudatában hozta meg ezt a döntést, amely életben tartja a kormányt, hogy tudja, költségvetésre van szüksége az országnak a következő esztendőben, és bízom abban, hogy a képviselők mindegyike támogatni fogja a szocialisták által előterjesztett költségvetési törvénytervezetet, mert a tegnapi döntés rejtett látens üzenete ez, és ez számunkra megnyugtató. Bízunk abban, hogy valóban lesz költségvetése az országnak, mert most ez a legfontosabb kérdés, ez tegnap kiderült. Köszönöm szépen. (Taps az MDF és az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. U gyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Molnár Béla frakcióvezetőhelyettes úr, KDNP: “Kinek siker és kinek kudarc az olimpia?” címmel. Képviselő urat illeti a szó. MOLNÁR BÉLA (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Társadalmunkban nagyon fontos dolgokról hallottuk frakcióvezető urat az előbb, de azt hiszem, hogy vannak más területei is a társadalomnak, amelyek hasonlóan, de másképpen nagyon fontosak és megszívlelendő dolgokat tartalmaznak. Külön köszönöm azt, ho gy miniszter úr személyes jelenlétével tiszteli meg mondandóm. Ez azért jelez valamit, ami egy későbbi előremozduláshoz mutathat. A pekingi olimpiával kapcsolatban talán egy dolog van, amiben mindenki egyetért: előzetesen jobb szereplésre számítottunk. Enn él gyengébben csak 1904ben és 1924ben szerepeltünk, de ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy 1904ben négy versenyzőből álló csapat szerzett két aranyat és két ezüstöt. Célkitűzésünket, hogy a legjobb tizenöt nemzet között szerepeljünk, nem tudtuk teljesít eni, mivel a 3 arany, 5 ezüst és 2 bronzéremmel, valamint a 93 olimpiai ponttal a nemzetek rangsorában a 21. helyen végeztünk, a magyar csapat várakozáson alul szerepelt. A 24 sportágból négy, a kajakkenu, a vízilabda, az úszás és a női kézilabda megközel ítette vagy teljesítette a célkitűzésünket. Húsz sportág azonban úgy okozott csalódást, hogy 15 sportág nullapontos eredményt hozott. Mi ennek az oka? Sportolóink nem tettek volna meg mindent? Akinek csak csekély rálátása van arra, mennyi munka, küzdelem, lemondás kell ahhoz, hogy valaki egyáltalán kijusson egy modern kori olimpiára, az ezt nem gondolhatja komolyan. Példaképként állítható sportemberek képviselték hazánkat Pekingben. Az edzők nem tettek volna meg mindent a sikerért? Aki ma Magyarországon edz ősködik, válogatottat nevel, arról ez elképzelhetetlen. Megdöbbenéssel értesültünk például arról, hogy vannak olyan szakági vezető edzők, akiknek a fizetése nem éri el a nettó 140 ezer forintot. Ebből tartja fenn családját, ebből a pénzből él ma egy nemzet közi élvonalban teljesítő vezetőedző. Csodálkozhatunke, hogy egyes sportágakban szinte csak azok dolgoznak itthon, akik a válogatottat készítik fel? Természetesen voltak szakmai problémák is. Ha a szakmai okokat keressük, talán a túledzettség, túlversenye ztetés, rossz formaidőzítés, taktikai fegyelmezetlenségek, hosszúra nyúlt akklimatizáció, személyes konfliktusok, betegségek, sérülések is szóba kerülhetnek, de ilyenek mindig is előfordultak. Tapasztalható volt azonban a mentális felkészítés hiánya, pszic hés jellegű okok. Ez utóbbi kettő már közelít a valódi okokhoz.
