Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 16 (156. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. GYENESEI ISTVÁN önkormányzati miniszter:
122 A magyar sport erősen alulfinanszírozott, a létesítmények lepusztulása, hiánya közismert, a magyar edzők külföldre távozása mellett a sportegészségügyi háttér és doppinglabor hiánya döntő mome ntum az eredménytelenségben, de a sportdiplomácia elhanyagolása is sok esetben sportolóinkat büntette. Pekingben oly sokszor hiányzott egy tizedmásodperc, egy tus, egy gól, egy egészen kicsi többlet, és ezt csak a megfelelő háttér tehette volna hozzá a spo rtoló teljesítményéhez. (9.20) De a mentális, pszichés felkészítés nem volt zökkenőmentes. Már tavasszal elmondtuk, hogy nem lehet három évig büntetlenül kivonni a pénzt a felkészülésből, semmilyen takarékossági csomagra hivatkozva. Nem lehet büntetlenül ö t hónapig megvonni a sportorvosok, sportpszichológusok fizetését. Nem lehet büntetlenül elhanyagolni a sportberuházásokat, a doppinglabor létrehozását. De mit is várhatunk egy olyan kormánytól, amelynek egy tavaszi ellenzéki kérdésre adott válaszából kitűn t, most hallott először arról, hogy a sportba, ha egy eurót fektetünk, az az egészségügyben négy euró megtakarítást fog jelenteni hosszú távon? Mit várhatunk, amikor például az angol evezős szövetség több pénzből gazdálkodhat egy évben, mint amennyit a mag yar kormány összesen a magyar sportra fordít? Az előbbiekben felsorolt szakmai és egyéb okok mellett döntő szerepe van a politikának is, elsősorban azoknak a döntéseknek, amelyek alapján megindult a magyar sport tudatos leépítése. Hogy lehet az, hogy egy o lyan országnak, amelynek tízmilliós a népessége, és apró mérete ellenére az olimpiai örökranglista 9. helyén áll, miniszterelnöke sportminiszter is volt már, ma nincs sportminisztériuma, sőt valójában sportvezetése sincs. Mert lehet itt szakállamtitkárság és Magyar Olimpiai Bizottság, ha senki sem tud hozzátenni a magyar sporthoz, és a felelősséget csak elhárítja. Az a felelőtlen politika, amit a kormány reformnak nevez, valójában csak fejetlen pénzkivonás, és megtette hatását. Sok területen lehet százmilli ós kampányokkal elfedni a valóságot, de a sport nem ilyen. Itt objektív eredmények mutatják meg a teljesítményt, ebből pedig mindenki láthatja, az ország kormánya rosszul teljesített. Miniszter úr, ön nem része ennek a felelősségnek, sőt gyermeke révén önn ek gratulálni kell, hisz nagyszerűen teljesített, hogy kijutott az olimpiára, de tudása, tapasztalata alapján kérjük, hogy vonja le a következtetéseket, és a jövőben próbálja meg a magyar sport ügyét jó irányba vinni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi G ábor) : Megadom a szót Gyenesei István miniszter úrnak, aki a kormány nevében kíván válaszolni a felszólalásra. Miniszter úr! DR. GYENESEI ISTVÁN önkormányzati miniszter : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársam! Azt hiszen, hogy ez a hozzászólás is azt bizonyítja, hogy a magyar emberek számára… - hiszen valamennyien, a nagy többség, a legalábbis sportot szerető, az olimpiára különösen odafigyelő és a magyar himnusz hangjaira vágyók nagy többsége különös érdeklődéssel figyelte az olimpia eseményeit. Talán éppen ez az oka annak is, hogy ez a túlzott várakozás, ami egy olimpiát megelőz, és ami az olimpia napjaiban valamennyiünknek sajátjává válik, ez néha olyan hangulati elemeket is kénytelen elviselni, olyan hatásokat is kénytel en elviselni, mint amilyen most ez az eredmény, ami kétségkívül gyengébb, mint amennyit valamennyien vártunk. Hiszen megszokott módon egy felfokozott várakozás előzte meg az olimpiát, aranyakban, ezüstökben, bronzérmekben, pontokban mérhető, helyezésben me gfogalmazott, nemzetek rangsorában megfogalmazott vágyat rajzoltunk fel, és aztán a kijózanító valóság következett be a három aranyéremmel, a most talán eggyel növekvő számú ezüstéremmel és a két bronzéremmel meg a helyezésekkel. Végül is jelenleg a 21. he lyet szerezte meg 204 nemzet versenyében a magyar sportküldöttség.
