Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 8 (163. szám) - A szlovák alkotmánybírósági delegáció köszöntése - Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - TÖRÖK ZSOLT (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
1108 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Jelen lévő Képviselőtársaim! A ma folyó vita tulajdonképpen két premisszából indul ki, elsősorban ellenzéki képviselőtársaim tulajdonítanak ennek a két premisszának meghatározó jelentőséget, és mondanivalójukat erre a két kiinduló feltételre fűzik fel. Ezt természetesen a maga teljes tisztaságá ban csak az MDF, illetőleg az SZDSZ felszólalói követték, mert a fideszes képviselők esetében azért néha más elemek is megjelentek a felszólalási szövegekben. Mi ez a két premissza? Az egyik premissza az, hogy minél alacsonyabb az államnak a gazdaságban va ló szerepvállalása, minél alacsonyabb az állami szerepvállalás, minél kisebb mértékű a jövedelemcentralizáció, annál gyorsabban növekszik a gazdaság, annál lendületesebb egy ország fejlődése. A másik premissza ezzel függ össze: ha radikálisan csökkentjük a z adókat és különösen a járulékokat, akkor ez a tény önmagában felgyorsítja a gazdasági növekedést, tehát - ahogyan ezt a fideszes vezető politikusok is rendszeresen megfogalmazzák - drasztikus adó- és járulékcsökkentésre van szükség. A gazdaságtörténet és a gazdaságelmélet ennek a két premisszának nagyon egyértelmű cáfolatát tudja adni. Ha megnézzük azt, hogy hol a legmagasabb az adó, illetőleg általában az állami jövedelemcentralizáció, akkor azt látjuk, hogy ez a legfejlettebb országokban van így, tehát van egy nagyon szoros sztochaszikus összefüggés az adóztatás szintje, illetőleg a gazdaság fejlettségi szintje között, és azt is világosan látnunk kell, hogy általában - bár nem mindenhol - a gazdasági fejlettség szintje erőteljesen befolyásolja azt, hogy mekkora a foglalkoztatottak aránya. Minél délebbre és minél keletebbre megyünk Magyarországtól, annál több problémával találkozunk ezen a területen. Vannak olyan államok a világon, ahol a szürke- és feketegazdaság a domináns, s ezek nélkül egy adott ország társadalma nem is tudna létezni. Ha ebbe alaposabban belegondolunk, azt is világosan láthatjuk, hogy önmagában az adó, illetőleg a járulékcsökkentés, noha egyes konkrét történelmi, gazdasági szituációkban szükséges és elkerülhetetlen lehet, nem jelent cs odaszert, nem eredményezheti önmagában azt, hogy egy adott ország gazdasága fellendüljön, növekedési üteme gyorsuljon. Nagyon röviden tekintsük át néhány adóreform történetét, nem Magyarországon, hanem az Egyesült Államokban, és akkor kiderül, min alapul e gy adócsökkentésnek a növekedést gyorsító hatása. Egyben arra is utalnék, hogy a vezető politikusok adókérdésekben elég gyakran változtatják az álláspontjukat, ilyen értelemben például John Kennedy vagy Alan Greenspan éppúgy változtatta a véleményét adóref ormkérdésekben, mint például Gyurcsány Ferenc, de emiatt még senki nem vonta kétségbe Kennedy politikai és Greenspan közgazdasági képességeit. A három adóreform Kennedy 196263as, Ford 1975ös, illetőleg az ifjabb Bush 2001es adóreformja, néhány mondatot érdemes erre a kérdéskörre is fordítani, hogy láthassuk, milyen peremfeltételek mellett hatékony ez az eszköz. Kennedy elnök 1962ben az év elején még úgy nyilatkozott, hogy nincs lehetőség adóreformra - ugyanúgy, ahogy esetenként a mostani magyar miniszt erelnök , majd 1962 júniusában kijelentette, mégiscsak adóreformra lenne szükség, és egy 3 milliárdos adóreformot össze is raktak. Már akkor is felmerült, hogy egyes adók csökkentésével párhuzamosan más adókat növelni kellene, tudniillik az adóreform gyak ran együtt jár egy adóátrendezéssel. Végül is az adóreformnak az volt a következménye, hogy valóban gyorsult a gazdasági növekedés, de azért, mert a kiadásokat nem csökkentették, hanem növelték a költségvetés deficitjét. Még inkább ez volt a helyzet 1975 e lején Gerard Ford elnöksége idején. Akkor valóban komoly recesszió volt a nyugati világban, különösen az Egyesült Államokban, és úgy ítélték meg az amerikai közgazdászok, beleértve a republikánus beállítottságúakat is, hogy noha az ő alapvető ideológiájuk az, hogy a költségvetésnek kiegyensúlyozottnak kell lennie, egy nagyon erőteljes adócsökkentéssel meg kell növelni a deficitet, sőt egyszerre emelték a kiadásokat, illetőleg csökkentették a bevételeket. El is értek egy elég komoly eredményt, ennek az ára a zonban az volt, hogy több mint 60 milliárddal nőtt 1975ben 1974hez képest a költségvetés hiánya.
