Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 8 (163. szám) - A szlovák alkotmánybírósági delegáció köszöntése - Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
1097 munkanélküliség, az emberek felélték a tartalékaikat, a vállalatoknál óriási k örbetartozási hullám alakult ki, és Európában csődhullámban és felszámolási eljárások tekintetében is élen állunk. Ilyen körülmények közepette kellene tenni valamit. Petschnig Mária Zita, aki egyáltalán nem vádolható azzal, hogy az ellenzék szimpatizánsa, vagy hogy az ellenzéknek megfelelő dolgokat mond, azt mondja, hogy azért tegyünk úgy, mintha csinálnánk valamit - ez a fő elv. Tehát az “azért tegyünk úgy, mintha csinálnánk valamit”, ez a fő elv, és ebből adódik a program erőtlensége. Tehát az önök lépése i lényegében nem is akarnak és nem is képesek arra, hogy világos, egyértelmű irányt mutassanak a magyar gazdasági szereplők számára, és ebben a legyengült, nehéz helyzetben a megerősödés esélyét nyújtsák a magyar vállalkozók és a magyar családok számára. L ehetne még folytatni soksok idézettel. Mondjuk, az egyik szakíró, egyetemi tanár azt mondja: “Az adócsomag olyan, amilyenre számítottunk: pocsék. Önfelmentés ideológiai köntösben, koncepciótlan adókavalkád.” Erre a koncepciótlan adókavalkádra szeretnék eg y mondatban kitérni, hiszen nemcsak egy ország tekintetében, hanem még egy nagyobb vállalatnál is, de még igazából egy kisebb vállalatnál is törekednek arra, hogy legyen valami stratégia; tehát nem a máról holnapra élés, nem a pillanatnyi problémák gyors l ereagálása és az azokra adandó válaszok, hanem hosszú távú úgynevezett stratégiai gondolkodás. Ez kellene legyen egy felelős kormány és egy felelős kormánykoalíció - pontosabban, ilyen már nincsen; kormánykoalíció sincsen már, igazából a felelőséget sem ta pasztaljuk - gondolkodásának kereszttüzében, hogy mi a stratégia, mit akarnak önök Magyarország tekintetében, hogyan tudunk ebben a térségben és Európában is kiemelkedő teljesítményt nyújtani, hiszen ez benne van a magyar emberekben, benne van a magyar csa ládokban, benne van a magyar vállalkozásokban. Semmilyen stratégiát ebben az adótörvénycsomagban nem találunk. Nincsen benne semmilyen koncepció, semmilyen érdemi reform. Maszatolás, tilitoli, így minősítik az elemzők. Ezt kapjuk, ezt lá tjuk. Ebben a helyzetben, amikor a tőzsdeárfolyamok drasztikusan csökkennek, a forint gyengül, az exportpiacainkon válság van, recesszióba hajlik Németország, recesszióba hajlik Anglia, tehát visszaesésbe, a balti államok tekintetében szintén a válság és a gazdasági visszaesés elejét látjuk, akkor a kormány széttárja a karját, és azt mondja, hogy nem tudok csinálni semmit. Ha nem tud csinálni semmit, akkor talán adja át valaki olyannak, aki tud csinálni valamit, vagy hallgasson meg elemzőket, más vélemények et. Én még olyan véleményt nem hallottam, amelyik azt mondta volna, hogy igen, ez az adócsomag a megfelelő megoldás arra, ami a Magyarország előtt álló kihívásokra adekvát, tehát lényeges és érdemi válasz lenne. Ez se nem érdemi, se nem megfelelő, tehát eg y sodródás mindennapjait látjuk akkor, amikor egy válságjelenség van, és a válságjelenség begyűrűzik Magyarországra is, láthatjuk a különböző adatokban és statisztikákban. Ha nekem nem hisznek, vagy ezeknek az elemzőknek nem hisznek, akkor itt van például Bokros Lajos. Keller László is, azt hiszem, Bokroscsecsemők, Bokrosgyerekek néven futott… - már hogy ő szellemi követőjeként definiálta magát. Azt mondja Bokros Lajos: “Ráolvasással nem indul meg a felzárkózás és a gazdasági növekedés. A kormány által el várt gazdasági fehéredés csak akkor indulhat meg, ha jó minőségűek lesznek a közszolgáltatások, ha az állam működése kevesebbe kerül, ha nem lopják el a pénzek olyan részét, mint az manapság történik.” Nem én mondom, Bokros Lajos mondja. Tehát érdemi válto zásokra lenne szükség, világos koncepcióra, világos stratégiára lenne szükség, olyanra, amit nemcsak a parlament többsége, hanem a magyar társadalom többsége is el tud fogadni és támogatni tud. Mert nélkülük nem megy, a magyar gazdaság szereplői nélkül, a magyar családok megértése nélkül nem fog semmilyen gazdasági növekedés fellendülni. És így nemhogy nőne a munkahelyek száma, hanem csökken a munkahelyek száma, mint ahogy az elmúlt időszakban is csökkent, így nem nő a közteherviselés esélye, hanem csökken, így nem felzárkózunk, hanem leszakadunk.
