Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 8 (163. szám) - Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÉKESI TIBOR (MSZP):
1063 terjedelemben. De a döntés elől nem menekülhetünk el, azt ebben a parlamentben kell meghozni mindezen ismeretek alapján. Fontos tehát, hogy megtaláljuk a kompromisszumot, hogy a gazdas ág működése, az ország felzárkózása szempontjából egy jó, a lehető legjobb adótörvényt fogadjunk el. De nemcsak itt a parlamentben kell a többséget megtalálni az adótörvények változtatásához. Nagyon lényeges, hogy a társadalomban, abban a közegben, ahol na p mint nap mozgunk, szintén legyen többsége annak az álláspontnak, amire itt a végén gombot fogunk nyomni. Éppen ezért azt gondolom, hogy egy megfontolt, óvatos, kompromisszumkereső javaslattal kell előállni akkor, amikor az adótörvényekről beszélünk. Enne k a fő pontja az, hogy egy reális helyzetből, a helyzetet reálisan ismerve egy másik reális helyzetbe kell eljutni, és nyilván akkor az az út is, az a pálya is valóságos, megvalósítható lesz. Az adóváltoztatások lényegében két nagy csoportra bonthatók, rés zben az adóegyszerűsítések, részben az adóátcsoportosítások területén valósul meg egy összességében az adóterhet csökkentő adójavaslat a mai kormányzati beterjesztés alapján. Az egyszerűsítések tekintetében tudjuk, hogy a vállalkozásoknál - de ez még a mag ánszemélyek esetében is elmondható - az adminisztráció, köztük az adóadminisztráció költsége körülbelül a duplája az uniós átlagnak. Ez tehát egy óriási tartalék, amin ha tudunk változtatni, akkor felszabadulnak források, megtakarítanak költséget a vállalk ozók, ez tehát igenis egy rendkívül fontos és jelentős terület. Ha egyszerűsítünk az adóadminisztráción, a különféle dokumentumok tartalmán és mennyiségén, akkor a vállalkozások jobb pozícióba kerülnek, mint ahogy Magyarország is például csak a múlt évben kilenc helyet előreugorva a 41. helyre került a versenyképesség nemzetközi ranglistáján, mert már megkezdtük ezt az egyszerűsítési folyamatot. Most újabb ilyen szempontok kerültek elő: a nullás bevallás helyett a nyilatkozattétel mint egyszerűsítés, akár a számvitel, tehát a kettős könyvelés rendszerében az év végi elszámolások, minősítések kisöprésével egy viszonylag egyszerű könyvelési metódust biztosítva az ilyen típusú vállalkozásoknak, vagy az átalányadózás értékhatárának az emelésével mind a kiskeresk edelmi forgalomban, mind az egyéb szolgáltatási, termelői tevékenységgel működők számára jelentős ilyen típusú megtakarítást tudunk biztosítani. Az átcsoportosításnál fontos, hogy az adóbázis szélesítésére kerüljön sor, mert így az átcsoportosítás terhei e gy jóval nagyobb és ebben az értelemben nyilván igazságosabb módon terhelik majd azokat, akik eddig viselték az esetleges nagyobb terheket, és jóval kisebb az az ugrás, ami eddig az adót jogszerűen vagy nem éppen a jogszerűség mezején elkerülni próbálókat fogja sújtani. A cél a foglalkoztatás bővítése. Azt hiszem, hogy vannak jó előjelek. Például 2007ben a Startkártyák mintegy 80 ezer ember számára kerültek kiállításra, és ezek elhelyezkedése 80 százalékban eredményes volt. A Start Régió bevezetésével a t öbbszörösen hátrányos helyzetű térségekben járadékmentesen lehet foglalkoztatni három esztendeig a munkavállalókat, megteremtve pont a munkaerőfoglalkoztatás szempontjából is hátrányos helyzetű térségekben a következő nemzedék felnevelésének a mintáját, h ogy ne a munkanélküliséggel, hanem a munkával lehessen megismerkedni. És természetesen itt van az egyébként mindenhova kiterjedő, a minimálbér kétszereséig terjedő járulékcsökkentés is. Mi a mozgástér? Úgy érzem, azt viszonylag kevés kritika érte, hogy a k onvergenciaprogram ad keretet ennek. A konvergenciaprogram legfontosabb - én misztifikálnám: egyetlen - fő célja a költségvetési hiány leszorítása. Az összes paraméter, az összes érték - a gazdasági növekedés, az infláció meg minden - mozoghat, ha a végén ebből a fekete dobozból egy jó vagy egy ennél jobb szám jön ki. (13.00) Itt rögtön lehet reflektálni Tállai képviselő úrnak arra a gondolatára, hogy mi végre is ez az 5 százalékos hiány? Hiszen a 2006os potenciális 11,6 százalékos hiányhoz képest másfél é v alatt 5 százalékra lementünk. Még ha ezzel még mindig nem jutottunk előre a rangsorban, ez azért mégiscsak az, amire büszkék lehetünk, ez azért mégiscsak az, amit meg kell köszönni Magyarországon mindenkinek, hogy a saját maga területén a saját maga munk ájával hozzájárult
